Fülöp Kálmán versei
Fülöp Kálmánra nem hat bénítóan a látszólag eseménytelen vidéki lét. Nagykendi magányában sűrűn jut szóhoz költői énje, lelki szükségletté vált számára a versírás.
Fülöp Kálmánra nem hat bénítóan a látszólag eseménytelen vidéki lét. Nagykendi magányában sűrűn jut szóhoz költői énje, lelki szükségletté vált számára a versírás. Életének aligha van olyan jelensége, amely vallomásos lírájában valamiképpen ne köszönne vissza. Két évtizede ízlelte meg az első közlés örömét, 2000-ben kötetbe gyűjtve is találkozhattunk verseivel. A napokban immár hatodik versgyűjteményét adta közre. Az Angyalok keresnek című válogatás is Bölöni Domokos szerkesztésében, a Kreatív Kiadó gondozásában jelent meg. A kiadvány elegáns fedőlapját Kedei Zoltán festményének felhasználásával Donáth-Nagy György készítette. E friss kiadói újdonság lírai anyagából, mintegy másfél száz versből ragadunk ki ma mutatóba egypárat.
Vártam
Kicsit távolabb,
ott, a bodzafordulónál
vártam, hogy egyszer
megszólít az este -
amely az évek
olvadó haván
a történésben
önmagát kereste.
Csak sejlő láng
Lágy napok csendjén
halkuló zene,
egy régi dal
akkordjai
a szélből,
nyers percek átírt
szép története,
ölelés, csók, csak
sejlő
láng az éjből...
A csillagok
Mély csend
takarta
éjszakák porát
s a csillagok
mint apró
néma bábuk
az éjszakába
csepegtették
álmuk
s kristály-mosollyal
álmodtak
tovább ...
Mondat
Ha csak azért születtem,
hogy néhány verset írjak,
már akkor is megérte:
én hálát adok az Úrnak!
