2024. május 8., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Fáy Ferenc: Pásztor-ének

  • 2017-12-08 12:51:29

Bokánkig ér a hó, 
térdünk fölé a nyomorúság. 
Hogy induljunk el hozzád, Betlehembe? 
Bárányainkat farkasok, 
lányainkat az ordas-ősz hurcolta el. 
A források befagytak. 
S asszonyaink tömlő-emlőjéből, 
esténként, izzó levegőt iszunk. 
 
Hamvad a föld. 
Mi csiholtuk a szikrát, 
hogy égő testek melegéhez ülve, 
olvassuk fel megdermedt álmaink. 
Istenek füstjét fújja a halál 
s ujjaink nyársán – korpás napjaink 
moslékján hízott – csillagok forognak. 
Virág lobog és csecsemők szeme 
pattog a tűzben… bölcsők fája lángol. 
És gondjaink fekete kenyerére 
méz-ikrás zsírját csurgatja az éj. 
 
Megzabáltuk a Holdat 
s még éhesek vagyunk! 
Gyengék vagyunk és rongyosak vagyunk… 
de nem félünk Heródes bosszújától. 
 
Mi már elástuk fiainkat, 
elrejtettük őket az őszbe 
– október oszló árnyai közé –. 
Elzártuk őket a feledés barlangjába 
és a közöny kardbiztos sziklatömbjét 
görgette rájuk szorgalmas kezünk. 
 
Nincsenek fiaink! 
 
Csak fordulj vissza nyugodtan, Heródes; 
nem kell itt már a kard. 
Ez a Pill és az abortusz kora, 
a humanista gyilkosok kora, 
hol véres jelek milliója szárad 
az ember bezárt homloka felett. 
 
Véresek vagyunk és éhesek vagyunk! 
 
Talpunk alól elrágtuk már a földet. 
Bokánkig ér az ég, 
és csizmánk szárán becsurog az Isten. 
 
A zsoltárokat fújjuk még, Uram, 
de nincs már időnk Betlehembe menni. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató