Emlékek, nosztalgiák – Datu Victor erdőszentgyörgyi kiállításán

Egyik hajdanvolt lakója visszatért az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyba. A Szent György-napokon nyílt képzőművészeti kiállítás ezt a kuriózumot is felkínálja az érdeklődőknek. A kiállító, Datu Victor rég elhunyt nagyanyja egész alakos portréját is megrajzolta, a grafika ott látható a megújult földszinti galéria falán a festő sajátos rajztechnikájával készült önarcképe szomszédságában. Még fiatalos a nagymama, a marosvásárhelyi festő immár a nyolcvanon túl, így idézte fel magában. Tizenhét éves volt a szász lány, aki akkor került Berethalomból a székely településre, amikor a kastély a Rhédey-birtokkal együtt Schuller Rudolf nagybirtokos és családja tulajdonában volt. A szászföldi lány pár esztendeig állt Schullerék szolgálatában, majd jött a szerelem, a házasság, aztán a gyermekáldás, erdőszentgyörgyivé váltak. Ott csodálkozott a világra az unoka is, Marosvásárhely művészeti életének egyik jelenleg is aktív, jeles képviselője. A ma már városi rangú szülőhely ritkán gondolt rá az eltelt évtizedekben, annál nagyobb volt a művész öröme, hogy most felkérték erre az egyéni kiállításra. El is határozta, munkáiból egy reprezentatív válogatást Erdő-szentgyörgynek adományoz. 

Az örömbe némi üröm is vegyült, más elfoglaltsága miatt a városvezetés nem tisztelte meg jelenlétével a megnyitót. A közönség azonban szépen összegyűlt, az esemény valószínűleg nem csak a hazatérő vendégművészben gerjesztett emléközönt és nosztalgiákat. A tárlat anyagát is úgy válogatta össze, hogy pályája jellegzetes szakaszait, munkássága fő vonulatait jól érzékelhetőn felmutathassa. A több mint fél évszázada épülő gazdag életmű jellemzői nyilván csak sejtethetők, de a népéletbe ágyazódó kezdeti nagy olajkompozíciók, a konstruktivista megoldásokkal vászonra vitt szimbolikus látomások, a geometrikus absztrakciók és a mostanság hatványozódó líraisága, a pasztellszínekbe, fénybe oldódó finom harmóniái nem hiányoznak a kiállításról. Természetes, hogy a festő személyesebb vonatkozású alkotásai is feltűnnek, például az Öreg malom és A molnár lánya, amelyek a gyermek- és ifjúkorát idézik. És a befelé forduló, illetve játékos énjét is érzékeltetve, számos önarcképéből is nézők elé vitt néhányat. Jó ötlet volt ezt a találkozást létrehozni, remélhetőleg lesz folytatása mindkét fél örömére.