Ellazulni, elfeledni

A Van, aki forrón szereti című Billy Wilder-filmvígjáték szüzséje hálás téma. Két zenész nőnek öltözik – a poénok eleve adottak. Férfiak magas sarkú cipőben, melltartóval, kombinéban, a nőkkel hálva, mintha nők lennének, de persze nem nők, és a bonyodalom egyik része éppen ebből származik. Marilyn Monroe dögös volt, Jack Lemmon zseniális, Tony Curtis jóképű.

Bartha László Zsolt, Bányai Kelemen Barna és Nagy Dorottya jelenete (Fotó: Bartha László)

A Van, aki forrón szereti című Billy Wilder-filmvígjáték szüzséje hálás téma. Két zenész nőnek öltözik – a poénok eleve adottak. Férfiak magas sarkú cipőben, melltartóval, kombinéban, a nőkkel hálva, mintha nők lennének, de persze nem nők, és a bonyodalom egyik része éppen ebből származik. Marilyn Monroe dögös volt, Jack Lemmon zseniális, Tony Curtis jóképű.

Verebes István ebből a sztoriból írt egy bohózatot, és ez is működik. A poénok ugyanonnan jönnek, de Kányádi Szilárd főiskolás rendezőnek vannak sajátjai is: amikor Specc Kolombó pattint, a gorillái röhögnek, még egyet pattint, abbahagyják; „hülye!”, kiáltja a munkaközvetítő Joe-nak és Gerrynek, miközben másvalakivel beszél telefonon, aztán „nem ön, nem ön!”, hadarja; Joe egy lepattant bárkát sikál, amikor Virágot várja a jachtra stb.

A díszletek és a jelmezek (Bagoly Zsuzsanna munkái) valahol középúton vannak az akkor és a ma között. Ott lebeg valahol a koncepció is, s erről az alábbi vallomás is tanúskodik: „A jelmezekkel elindultunk egy irányba, közelebb szerettem volna hozni, aktuálisabbá tenni az előadást, de időközben rájöttem, úgy nem fog működni a produkció. Így a huszadik század húszas éveihez közelítettünk, ugyanakkor kortalanítottuk is az előadást.” (Nagy Botond: Szilveszteri premier! Beszélgetés Kányádi Szilárd rendezővel. Népújság, 2011. dec. 28.) A szálloda nem olyan pompázatos, mint a filmben, de azért csillog-villog, Joe nem snájdig egyenruhában várja Virágot, de kapitányi sapkája van, nem beszélve a tengerről, amely persze nem igazi.

Mindezt némi iróniával mondom, mert azt hiszem, a Kányádi által szintén emlegetett forgószínpad ellenére veszélyes a filmmel összehasonlítani a produkciót, bár természetesen elkerülhetetlen, hiszen nagyon erős előkép. Én nevetni ültem be, és tudtam is nevetni, ami számomra azt jelenti, működik az előadás. Nem mindig: például az a jelenet, amelyben Virág „felmelegíti” a „milliomost”, jóval több időt kívánna meg, fokozatosabban kellene lejátszódnia.

Ami működik, az elsősorban a színészek miatt működik. Bányai Kelemen Barna és Bartha László Zsolt jól játsszák Josephine-t és Geraldine-t, s ha olykor az volt az érzésem, közhelyszerű gesztusokat ismételnek (nyafogás, hajfújás, finomkodó mozdulatok), azzal hallgattattam el a kisördögömet, egy éjszaka alatt lettek nők, s a fikció szerint nem színészek, hanem zenészek, akik bűnözők elől menekülnek. Más kérdés (és itt már igazat kellett adnom énkének), hogy a bűnözők nem olyan félelmetesek, inkább csak kópék, mint Specc Kolombó (Bokor Barna), vagy éppenséggel jellegtelenek (Kovács Botond, a bandavezérek bandavezére).

Nagy Dorottya jól hozza az italos-könnyűvérű és nem mellesleg gyönyörű Virágot, aki titokban nyilván egy hajótulajdonosról ábrándozik, Tompa Klára és Salat Lehel is jól a zenekar vezetőjét, a savanyú és féltékeny Gladyst, illetve férjét, az elkalandozó kezű Bájnsztokot. Jó Szélyes Ferenc a felügyelő, Meszesi Oszkár Osgood, a rémületesen szerelmes milliomos szerepében.

A hiányérzetem, amelynek kapcsán végképp hagynám beszélni a gonosz koboldot, leginkább az énekléshez és a tánchoz fűződik (színpadi mozgás: Bordás Attila e. h., zenei vezető: Ila Gábor). A fergeteget, a szenvedélyt ez a kettő jelenthetné, ráadásul a fikció szerint is zenekarban vagyunk. De csak Virág és Bájnsztok énekel, ők sem újráznak, nem szabadulnak el, s a tánc is óvatosnak nevezhető. A zenekar is annyira jólnevelt: a tapsrendnél, látván a sikert, belecsaphatnának-húzhatnának, mégsem teszik.

De hát azért mentem, hogy ellazuljak, feledjem el az irodalmat és az egyebek légritka magaslati levegőjét. Ellazultam és elfeledtem – többre nem vágytam semmiképp.

Demény Péter

 ***

Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat. Verebes István: Senki sem tökéletes, avagy nincs, aki hűvösen szereti. Szereplők: Bányai Kelemen Barna, Bartha László Zsolt, Nagy Dorottya, Bokor Barna, Korpos András, Szélyes Ferenc, Meszesi Oszkár, Salat Lehel, Tompa Klára, Ördög Miklós Levente, Tollas Gábor, Kovács Botond, Benő Kinga, Moldován Orsolya, Gecse Ramóna. Fellépnek a Művészeti Egyetem másodéves színész és koreográfia szakos hallgatói valamint Ila Gábor és zenekara: Asztalos Zsolt, Kiss Lajos, Zonda Attila. Díszlettervező: Bagoly Zsuzsanna, koreográfia, színpadi mozgás: Bordás Attila e. h., zenei vezető: Ila Gábor. A rendező munkatársa: Kincses Kata e. h. Rendező: Kányádi Szilárd e. h.