Csoda

Csoda történt! Megfiatalodtam – mondta magában G. úr –, és nem is keveset, majd’ ötven évet. Mondhatnám: fél évszázadot…

Úgy a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején kötődtek így a frizurámmal – morfondírozott tovább G. úr. – A rendőrök kétszer meg is nyírtak… Pedig nem is volt olyan nagy, azaz hosszú a hajam, csak kissé hosszabb, mint az átlag. Később, mikor tényleg megnőtt a hajam, már nem törődtek vele. Mármint a rendőrök. Most megint zavar néhány embert a frizurám, pedig már szinte seggig ér a homlokom… De hát miért ér a fülemig a hajam?!

Akkoriban nehezen talált olyan borbélyt, fodrászt, aki úgy nyírta volna meg, hogy ne mérgelődjön azon, hogy igen sokat vágott a hajából. Végül került megfelelő fodrász. – Téged csak a gallér alatt kell megnyírni – mondta egyszer viccesen. 

Történt egyszer, úgy a húszas évei elején járhatott akkor G. úr, hogy a mama azt mondta: nyiratkozni kell! 

Abban az időben épp a mama egyik kollégája tartotta rendben a frizurámat. Ugyanis a mama is fordásznő volt: női fodrász. Már nem is tudom, miért léptem be a mamához a fodrászüzletbe. Lehet, ő rendelt be nyiratkozás végett. Ha már ott voltam, megkérte a kollégáját, hogy vágja le a hajam. Hátramentünk a fejmosóba. Miután leültetett, rám terítette a lepedőt, kendőt, a jó ég tudja, minek nevezték azt a terítőt, amit ők is, a borbélyok is használtak, majd fésülni kezdte a hajam, és a fejem fölött csattogtatta az ollót. – Most nem nyúlok a hajadhoz, mert ittam egy kicsit – mondta, látván kérdő tekintetem. Némi ollócsattogtatás után vette a kosarat, amelybe összeseprik a levágott hajat, és a rám terített kendőre és körém, a földre is szórt belőle. Majd szólt a mamának, hogy nézze meg, így jó lesz-e a frizurám. – Jó – mondta a mama, és kifizette a hajvágást…

– Ezt együtt isszuk meg – mutatta a pénzt, miután összeseperte a kiszórt hajat. – Tallózott az emlékeiben G. úr. 

G. úr mostani frizuráját a majd’ százéves mama rendezi…

 

Czirmay Szabó Sándor