2024. july 28., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kedei Zoltán kollázsa


Mire jutnék, ha soha semmi se’,
az életünk egy örök szentmise.
 
Az életünk bús protestáns ima,
az orgonák bősz dallamaira.
 
Mire kezdeném, bánom a napot,
amelyen anyám életet adott.
 
Mire mozdulnék, jaj, fáj, nem lehet.
Nem jó embernek adni életet.
 
Mire szeretnék, jaj, nincs szerelem,
minden garasom rögtön elverem.
 
Nem is tudom, hogy mitől vagyok rossz,
miért is ver gonosszal a gonosz.
 
Mert itt a föld, a víz, a levegő,
és az ember is jól megverhető.
 
Szeretjük egymást, drága Istenem.
Két szerencsétlen nincstelen.
 
A verset a Káfé Főnix irodalmi és fotóművészeti on-line lap augusztus 11-én megjelent Bölöni Domokos 70 című születésnapi összeállításából tallóztuk. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató