2024. july 1., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az Erdélyi Fiatalok unitárius munkatársai (2)

Kevesen tudják manapság, hogy Gyallay Domokos írónak, az Unitárius Irodalmi Társaság tagjának a fia, Gyallay-Pap Zsigmond (1909–1975) – Mikó Imréhez hasonlatosan – 1935-ben jogtudományi doktori oklevelet szerzett, sőt, elvégezte az unitárius teológiai akadémiát is.

Kevesen tudják manapság, hogy Gyallay Domokos írónak, az Unitárius Irodalmi Társaság tagjának a fia, Gyallay-Pap Zsigmond (1909–1975) – Mikó Imréhez hasonlatosan – 1935-ben jogtudományi doktori oklevelet szerzett, sőt, elvégezte az unitárius teológiai akadémiát is. Mikó is próbálkozott a teológiával, de „kapcsolatuk” nem bizonyult tartósnak. (Más okai voltak ennek, miként az ugyancsak az Unitárius Gimnáziumban végzett Szabédi László esetében.)

Jogszigorlóként Mikó 1932-ben az Országos Magyar Párt parlamenti csoportjának irodájában vállalt állást, A székely közületi kulturális önkormányzat című doktori értekezésének megvédése (1934) után pedig a történelmi egyházak ösztöndíjtanácsának kedvező döntése alapján két tanéven át Párizsban tanulmányozhatta a nemzetközi jogot és a kisebbségi jogvédelmet. Gyallay-Pap Zsigmondot falukutatásai ösztönözték arra, hogy – az Erdélyi Fiatalok faluszemináriumának a vezetőségi tagja volt – az ésszerű gazdálkodás módszereivel ismerkedjék Dániában. Tapasztalatairól a Magyar Nép című nagy példányszámú képes hetilapban számolt be, melyet az unitárius egyházban számottevő munkásságot kifejtő édesapja szerkesztett.

A második világháborút követően élt Helsinkiben, Stockholmban, 1957-től az Amerikai Egyesült Államokban. A Svédországi Magyar Szó szerkesztője és kiadója (1948–1951), a párizsi Erdélyi Szemle szerkesztője (1953–1955), a Szabad Európa Rádió hírszerkesztője, a New York-i magyar osztály vezetője volt. (Mindezt 1985-ben tudtam meg, első házkutatásunk hajnali óráin, amikor a dolgozószobámban az Erdélyi Fiatalok dokumentumai között turkáló Ungvári József szekus ezredes megtalált néhány harmincas évek elején kelt Gyallay-levelet, és miután a lefoglalandó iratanyag-kötegre dobta azokat, kérdőre vont: milyen kapcsolatban is álltam a kommunista rendszer ellen lobbizó amerikai politikussal? Gyallay-Pap Zsigmond az idő tájt már tíz éve halott volt...)

1930 márciusától kapcsolódott be az Erdélyi Fiatalok munkájába. Az erdélyi magyar falu szociális jelentősége című előadásával 1931. december 12-én szerepelt az Erdélyi Fiatalok kolozsvári faluestélyén a katolikus főgimnázium dísztermében. Hogy közreműködése mennyire eredményes volt, jól mutatja: a lap által a falukutatók számára kiadott első falufüzetnek ő volt a szerzője. Ennél is többet mond, hogy a kor híres vezércikkírói, közvéleményformálói – Spectator (Krenner Miklós) és Paál Árpád – az új nézeteket valló demokratikus nemzedék első megnyilatkozásaként üdvözölték A nép és az intelligencia című munkáját. Ezt követte Demeter Béla két füzete – Hogyan tanulmányozzam a falu életét?, illetve Az erdélyi falu és a szellemi áramlatok –, valamint Mikó Imre 1932-es szociográfiája, Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés.

Az Erdélyi Fiatalok 1930. évi 8-as (novemberi) számában vezető helyen olvasható az értelmiségnevelő műhely faluszemináriumának a felhívása: Magyar főiskolások, lépjetek be az Erdélyi Fiatalok faluszemináriumába! Az első bekezdésekben olvasható:

„A falukérdés ma a világérdeklődés középpontjában áll. Minden ország ifjúsága foglalkozik vele, erdélyi román és szász testvéreink éppúgy, mint magyarországi és csehszlovákiai magyar testvéreink. Ebből a munkából nem maradhat ki az erdélyi magyar ifjúság sem.

A romániai magyarság gazdasági alapja: a magyar falu. Amilyen az ő gazdasági helyzete, olyan az egész romániai magyarságé. – A romániai magyarság társadalmi alapja: a magyar falu. Ő a legnagyobb tömege, s ő lesz a gerince a magyar iparosságnak, munkásságnak és intelligenciának is.

De a magyar falu a romániai magyarságnak a kulturális alapja is. A magyar lélek legősibb, legmélyebb megnyilvánulásait ő őrizte meg, és csakis ezekből az ősi megnyilvánulásokból tudjuk kialakítani azt a sajátos erdélyi magyar kultúrát, amely új szín, új emberi érték az egész világ számára.”

A faluszeminárium elsősorban a) elméleti és módszertani kérdések tisztázására vállalkozik, a falukutatáshoz nélkülözhetetlen alapismeretekkel akarta ellátni a lelkésznek, tanítónak, tanárnak, orvosnak, gyógyszerésznek, mérnöknek készülő főiskolai és egyetemi hallgatókat, b) feladatának tekintette a falukutatások körültekintő megszervezését, c) ezek eredményeinek tudományos feldolgozását követően pedig kereste a falusegítés konkrét módozatait.

Az Erdélyi Fiatalok indulásakor felfigyelt a falu- és tanyakutatásokat végzett felvidéki Sarló, a Szegeden újjászervezett kolozsvári Bethlen Gábor Kör, a főként erdélyieket tömörítő budapesti Bartha Miklós Társaság munkásságára. A kolozsvári műhely célkitűzéseit magáénak valló bukaresti Koós Ferenc Kör Diákosztálya ugyanakkor közvetítő szerepet vállalt a Gusti-féle iskola és az Erdélyi Fiatalok között. Az együttműködést megkönnyítette, hogy maga Gusti professzor is nyilvánvalóan érdekelt volt módszerének minél szélesebb körű elterjesztésében. Híradások, beszámolók, elvi és módszertani tanulmányok egész sora jelent meg az Erdélyi Fiatalok hasábjain már 1930-ban a monografikus iskola működéséről. A Sarlóval, a Bethlen Gábor Körrel, a Bartha Miklós Társasággal, a Koós Ferenc Kör fiataljaival úgyszólván napi levelezésben álló Jancsó Béla fölöttébb szükségesnek tartotta, hogy maguk is kineveljék „gustiánus” falukutatóikat.

Gyallay-Pap Zsigmond esetében fölöttébb érdekes – vagy inkább természetes? –, hogy a faluszemináriumi előadók között ott találjuk Gyallay Domokost. Aki 1930 novemberében a falufejlesztés kérdéseiről beszélt az egyetemi tanévet frissen megkezdett hallgatóknak, majd két ízben vállalt szakvéleményezést a szociográfiai kérdőív alapján meghirdetett pályázati kiírások eredményeinek minősítésében (Egy falu teljes szociográfiája, A falu életfelfogása és gondolatvilága).

Ilyen családi indíttatás után egészen természetes, hogy amikor Gyallay-Pap Zsigmond tart előadást az utána következő nemzedék tagjainak – miként az 1931. augusztus 20. és 24. között Nyárád-szentlászlón megtartott unitárius ifjúsági konferencián –, elsősorban arra keresi a választ: miként lehetne a falu szolgálatába állítani a tudományt? Ugyanitt fejti ki A nép és az intelligencia című falufüzetének alapgondolatát is: a magyarság mentsvára a falusi nép, ez kell a társadalmi törekvések középpontja legyen; a nemzeti kultúrának jellegzetesnek, sajátosnak kell lennie, hogy a néplélekhez férkőzhessen.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató