Az írás az otthonom

Drámaíró a színen – a szó szoros és átvitt értelmében is: Székely Csaba a Yorick Stúdió ősbemutatója előtti sajtótájékoztatón első, színpadra írt darabjának rendezőjével és szereplőivel ült a díszletek között, majd beszélgetésbe elegyedtünk.

Székely Csaba és Sebestyén Aba sajtókonferencián

Drámaíró a színen – a szó szoros és átvitt értelmében is: Székely Csaba a Yorick Stúdió ősbemutatója előtti sajtótájékoztatón első, színpadra írt darabjának rendezőjével és szereplőivel ült a díszletek között, majd beszélgetésbe elegyedtünk. A fiatal marosvásárhelyi drámaíró csütörtökön bemutatott drámája, a Bányavirág kapcsán.

– Hogyan, mikor, miért lettél író?

– Amióta az eszemet tudom, azóta írogatok. Úgymond hivatalosan paródiaírással kezdtem a kétezres évek elején, erdélyi magyar költőket, írókat parodizáltam. Utána kis szünet következett, majd novellaírással foglalkoztam, ezekből az írásokból hamarosan kötet is megjelenik. Éppen a rádiónál dolgoztam, amikor kolléganőm unszolására egy rádiójátékomat elküldtem a BBC által kiírt pályázatra. Először nem akartam, mégiscsak a BBC-ről van szó, angol nyelven kellett megírni és hasonlók, végül úgy döntöttem, megpróbálom. Bejött, a darab sikeres volt, díjat nyertem vele és előadás is készült belőle. Ezen a sikeren felbuzdulva felvételiztem a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem drámaíró mesterképzésére. Úgy gondoltam, hogy ezzel is tágítani fogom az úgynevezett írói horizontomat. És időközben annyira beleszerettem, hogy ezentúl ezt szeretném fő foglalkozásként űzni. A Bányavirág a második drámai szövegem, színpadi szövegként az első. Egy trilógia első darabja, a második is kész van már – ezt pályázatra szeretném küldeni –, és készül a harmadik is, valószínűleg a télen befejezem. Azért írok, mert szükségem van rá, mindenkinek meg kell találnia azt, amiben otthon érzi magát. Nekem az írás az otthonom.

– Van-e egy bizonyos stíl, forma, elv, amit követsz, vagy szabadjára hagyod a képzeleted? Példaképek, esetleg?

– Sok mindent szeretek kipróbálni, elég hamar megunom a dolgokat, emiatt sokat váltottam munkahelyet is. A Bányavirág részben sokat köszönhet Csehovnak, részben pedig egy ír szerzőnek, Martin McDonaldnak. Az ő ír parasztjai sokban egyeznek az én székely-magyar parasztjaimmal. Szeretem, ahogyan közelít: iróniával, cinizmussal, a halál semmibe vevésével. A tragikomédia és a groteszk eszközeivel: ez hozzám mind közel áll. És ezeket az eszközöket használtam itt is.

– Gondolom, mindebben a mesterképzés is segített.

– Az egyetem nem ad recepteket, nem mondja meg, hogyan kell jó drámát írni. Abban segít, hogy rátalálj a saját hangodra, amiben értékeset tudsz alkotni. Megtanít nem az író, hanem a színpadi szerző fejével gondolkodni. Így már technikailag is tudod, hogy például mikor jöhet vissza egy szereplő. Túl hamar nem, mert akkor a színésznek nincs ideje átöltözni. Ökonómiára nevel, a felesleges dolgok kidobására – csak azt tartod meg a készülő szövegből, ami a legszükségesebb. Nagyon hasznosnak tartom azt, amit a mesterképzésen tanultam, hálás vagyok érte, örvendek a szerencsémnek.

– Mesélj a Bányavirágról.

– A darab egy erdélyi bányászvidéken játszódik, egy olyan településen, ahol bezárt a bánya. A helyiek munkanélküliek, komoly gondot jelent az alkoholizmus és az elnéptelenedés, mert rengetegen lesznek öngyilkosok. A szereplők önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe, elég bátorsággal azonban kikerülhetnének belőle. De túl gyávák ehhez. Az ötszereplős drámát átszövik az ok-okozati összefüggések, szerelmi vonzódások. Technikailag Csehov (részben a cím, a szereplők neve, utalások) és Martin McDonald (a szereplők attitűdje, az irónia, a cinizmus) inspirált, a szövegvilága különleges: sajátos szöveg, jobban adaptálva a helyi nyelvi viszonyokra, az ősbemutató esetében kissé egyszerűsítve. Eredetileg keveréknyelven beszélnek a szereplők, a szöveg a székely, a partiumi és a magyarországi nyelvjárásokból egyaránt merít. Furcsa nyelv, furcsa emberek beszélik. A vásárhelyi előadás nem ezt hangsúlyozza ki, hanem a mondandót.

– Említetted, hogy a Bányavirág egy trilógia első darabja. Miről fog szólni a további két dráma?

– A második a székelyföldi falvakban fellelhető nacionalizmusról és korrupcióról, míg a harmadik az egyházhoz való viszonyról. Ugyanazon a településen játszódik mindhárom történet, csak más szereplőkkel és kronológiai sorrendben. A harmadik lesz talán a legerőteljesebb – azzal foglalkozom benne, hogy ezek az emberek hogyan gondolkodnak Istenről.