Atyhai vonzások

Erősek, tartósak, elszakíthatatlanok. 2014-től, a Kakasülő Galéria létrejöttétől mintegy háromezren tapasztalták meg. Ennyien rándultak fel azóta a ma már leaszfaltozott kanyargós úton a Sóvidék legmagasabban fekvő falujába, s keresték fel a takaros Vinczeffy-porta csűrből átalakított, barátságos kiállítóterét és a vendégváró művész vidám szoborkertjét. Bizony nagy a kis galéria és az ott látható alkotások vonzereje, a magánkezdeményezésre született, de hamar közösségi támogatásra is talált létesítmény sokfelé öregbíti szerte a nagyvilágban a hagyományőrző település hírnevét. Az idei, immár 5. ünnepélyes tárlatnyitón is több mint kétszáz érdeklődő örült az eseménynek, tapsolt annak, hogy Vinczeffy Lászlót Korond község díszpolgári címével tüntették ki, és emelt kalapot a Kakasülőn meg a lenti Homloktörőben az alkotók és ötletes, míves, gondolatébresztő műveik előtt.

Az idei csoportos kiállítás éppen a Vonzások jelképes jegyé-ben gyűjtött egybe 14 képzőművészt, a nemrég alakult Atyhai Művészek Társasága 7 tagját, Berze Imrét, Bocskay Vincét, Kuti Botondot, Kuti Dénest, Sánta Csabát, Vargha Mihályt és Vinczeffy Lászlót, illetve egy-egy meghívott kollégájukat, Péter Esztert, Gergely Zoltánt, Szabó Anna-Máriát, Lakatos Lászlót, Căbuz Andreát, Szabó Rékát és Jakobovits Mártát egy-két reprezentatív munkával. 

Lőrincz Ildikó művészettörténész mutatta be őket a jelenlevőknek, és méltatta az alkotásokat a megnyitóra összeállított háromnyelvű, szép katalógusban is. A műalkotások minőségéhez méltó kiadványban a Vonzások kapcsán egy-egy önvallomásos, tömör gondolat erejéig a Társaság hét „mesterlövésze” is megszólal, mellékletünkben viszont a méltató kisesszéjéből ragadunk ki pár mondatot. Kérdés nélkül persze, hiszen a művészettörténész is úgy fogalmazott, de így is egyértelmű: nem feltétlenül az a fontos, ami szavakban kifejezhető, a művésznek és a nézőnek is többet jelenthet annál a műbe foglalt életérzés. „Amikor a művész ráébred, hogy a világban mindenhol léteznek a vonzások, s ezek objektív és szubjektív törvények alapján mérhetőek. Amikor elvonatkoztatva a valóságtól, az elsődleges formaélményeket a benső homokszitáján annyira átrostálja az alkotó, hogy a vászonra, a fából, kőből, bronzból, kerámiából, avagy papírból készült alkotásból csupán nagy beleérző képességgel olvasható le az üzenet. Amikor a természet rendjének legmélyére irányuló lényegkeresés képi lenyomatain az égbe nyúló függőlegesek emelkedettséget, transzcendenciát, a vízszintesek pedig nyugalmat árasztanak. Amikor a vonzások kihasítanak a világból egy szeletet, ami a vonzáskörükbe tartozik. Amikor a megértés is a dolog vonzáskörében mozog és onnan rugaszkodik el.” Mindez talán akkor tudatosodik önben a legnyilvánvalóbban, kedves olvasó, ha elmegy, és Atyhában győződik meg személyesen a művészek és Lőrincz Ildikó igazáról. A tárlat július 31-ig még megtekinthető. Utána vándorkiállításként Sepsiszentgyörgyre megy. Októberben a Bernády Napokon Marosvásárhely közönsége elé kerül. De Atyhában a legjobb találkozni vele, ahol a kiállított munkákat a hely szelleme is erős egyéni ízzel, zamattal gazdagítja.