„Nálunk nem az ezüstszegek a fontosak”
2011-11-11 15:18:50
- Kaáli Nagy Botond
Ünnepi hangversenyt, kórustalálkozót szervezett október végén a Musica Humana női kamarakórus – számos meghívottal, gazdag repertoárral, a rangos énekkar létrejöttének 25. évfordulóját ünneplendő, a marosvásárhelyi Vártemplomban.
Ünnepi hangversenyt, kórustalálkozót szervezett október végén a Musica Humana női kamarakórus – számos meghívottal, gazdag repertoárral, a rangos énekkar létrejöttének 25. évfordulóját ünneplendő, a marosvásárhelyi Vártemplomban. A kórus tagjának lenni immár presztízst jelent és noha a gondok, nehézségek sem kerülik el az énekkart, a hagyomány folytatódik, jövőre Spanyolországban lépnek fel. Minderről dr. Csíky Csaba Kodály-emlékdíjas orgonaművésszel, egyetemi előadótanárral, a kórus karnagyával beszélgettünk a próbáknak helyet adó, vártemplomi gótikus teremben.
– Noha az énekkart az idősebb generáció jól ismeri, a fiatalok talán kevésbé, meséljen egy keveset a Musica Humana múltjáról.
– A kórust ezelőtt huszonöt évvel, 1986-ban Száraz Béla alapította a Vártemplom védnöksége alatt. Ekkor egy kis kamarakórus jött létre, amely 1989-ben átalakult, női karrá vált. 1991-ben irányítását a város zenei életének egyik kiemelkedő egyénisége, a közelmúltban elhunyt Szalman Lóránt karmester vette át. Betegeskedése miatt '95-ben lettem a kórus karnagya, akkoriban én voltam a vártemplomi kántor. A huszonöt évből tizenhatot együtt éltünk meg, rengeteg nagyon fontos, jól sikerült fellépésen vettünk részt itthon és a nagyvilágban egyaránt: '99-ben a vatikáni Nemzetközi Palestrina Fesztiválon fesztiváldíjat, 2008-ban a bécsi Schubert Kórusfesztiválon és Versenyen ezüstdiplomát, három hete az olaszországi 9. Riva del Garda Nemzetközi Versenyen különdiplomát nyertünk. A kórus Szalman Lóránt idejében 9-10 tagú volt, ez mostanra megduplázódott. Van két korrepetitorunk, dr. Makkai Gyöngyvér és Kis Annamária, ők énekelnek is, az énekkar 17-18 tagú. Az átlagéletkor 50 körüli, zenei végzettséggel hárman rendelkeznek.
– Minek köszönhető az énekkar sikere, a franciaországi, magyarországi, olaszországi, szlovákiai, ausztriai, hazai fellépések sorozata?
– Nem tudom. Hetven-nyolcvan százalékban talán annak, hogy nagyon szeretnek énekelni és ha a vezető ezt értékeli, akkor ez a két dolog összeadódik. A létfenntartásunk a fellépések sikerétől függ, ez ad értelmet az egésznek. Régebb az énekkarok zászlórúdjain ezüstszegek jelképezték a fellépések számát. Nálunk nem ez, hanem a sikeres koncert a fontos. A repertoárunk nem egyoldalú, nyitottunk a teljes kórusirodalomra, a reneszánsztól a korai barokkon át napjainkig. Az énekkarban jó az összhang, családiasak a viszonyok, nem engednek a nívóból. Nagyon érzik, hogy mit bírnak meg. Noha csak hárman rendelkeznek zenei képzettséggel, a többiek tanárnők, közjegyzők, alkalmazottak, szeretem őket nem műkedvelőkként, hanem félprofikként emlegetni. Különböző vallásúak, de ez nem számít, hiszen az egyházi muzsika mindannyiunk számára fontos. Erdélyi szinten minden felekezet templomában énekeltünk már, állandó meghívottjai vagyunk különböző fesztiváloknak is, köztük a a Musica Sacra Nemzetközi Fesztiválnak, a Marosvásárhelyi Zenei Napoknak, a csíki régizene-fesztiválnak, a Bárdos Lajos – Nagy István-fesztiválnak, a körtvélyfájai reneszánsz fesztiválnak, évente karácsonyi koncerttel jelentkezünk a Kultúrpalotában és a Vártemplomban, de énekelünk különböző rendezvényeken is: például a Bartók-évfordulón a zeneszerző vásárhelyi szobránál vagy a Bolyai-emléktábla avatásakor. Igyekszünk részt venni a magyarság és a művészet szempontjából fontos eseményeken. Nehéz egy ilyen kis csapatnak állandó magas szintet képviselni, hiszen családos emberekről van szó, akik munkaidő után énekelnek, ugyanakkor számunkra nagyon fontos, hogy mindenki mind egyénileg, mind művészileg megfeleljen. Ez egy kis kórus, itt minden hang hallatszik, mindenre vigyázni kell. Ide bekerülni nehezebb próba, mint zene szakra az egyetemi felvételi, itt nincs fejkvóta. Szép, művelhető hang kell és elhivatottság, az együtt éneklés szeretete. Mindenki egy hónapig próbaidőn van, ami után két út lehetséges: vagy az illető vagy a kórus dönti el, hogy az újonc marad vagy nem marad. És sokszor megtörtént, hogy nem maradtak.
– Úgymond alulról jövő kezdeményezés tehát a Musica Humana.
– Igen. A Vártemplom biztosítja a helyszínt, ha segítség kell, a gyülekezethez fordulunk. A Vártemplomnak két kórusa van, a presbitérium hozott egy határozatot, amelynek értelmében évenként elkülönítenek egy bizonyos összeget mindkét énekkar számára. Van tagságdíjunk és saját kulturális szervezetünk, amellyel pályázni lehet, amelynek átutalhatjuk adóink egy részét, haladunk a korral. Jövő októberben Barcelonába készülünk, egy ottani fesztiválra és kórusversenyre, addig azonban még többször hallhat bennünket a marosvásárhelyi közönség.
