2024. july 6., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely


A Debreceni Nagyerdőért Természetvédelmi és Kulturális Egyesület az idén harmadik alkalommal hirdette meg a Karjában ringat az erdő című országos vers-, próza- és meseíró pályázatot általános és középiskolások részére. Bár a témaválasztás szabad volt, az idei természetvédelmi irodalmi pályázatra olyan szépirodalmi alkotásokkal lehetett jelentkezni, melyben a diákok leírják a természetben tapasztalt élményeiket, illetve olyan alkotásokkal, amelyek kapcsolatban állnak, összefüggenek az erdővel, a természetes környezettel.
Az idei versenykiírásban először kapcsolódhattak be határon túli magyar iskolák diákjai is, lehetőséget adva tehetségük kibontakoztatására az irodalom terén.
Az irodalmi pályázatra rekordmennyiségű, közel ezer alkotás érkezett, a szervezők bevallása szerint „nem csak a mennyiség, hanem a minőség is meghaladta a várakozásainkat”. Három korcsoportban, ezen belül 8 kategóriában történt a díjazás, összesen 48 gyerek vehetett át elismerő oklevelet, illetve értékes nyereményeket.
Nagy büszkeségünkre az Erdélyből érkezett irodalmi alkotások felkerültek a díjazottak lajstromára. A 8 kategóriából 4-ben jeleskedtek diákjaink, elhozva egy megtisztelő első díjat is.
6–9 évesek, MESE kategória. I. helyezett: SZŐCS-GAZDI ESZTER – KARJÁBAN RINGAT AZ ERDŐ, Székelyudvarhely, Benedek Elek Pedagógiai Líceum. III. helyezett: SZABÓ NIKOLETT-VIRÁG – AZ ERDŐ, A MEZŐ ÉS A PATAK, Tasnád, Tasnádi Általános Iskola. IV. helyezett: DEMETER NICOLETA – A MÓKUS ÉS A KISMALAC, Tasnád, Tasnádi Általános Iskola. 
10–14 éves korcsoport, VERS kategória. III. helyezett: BAKCSI RÉKA – CSODASZÉP ERDŐ, Petőfi Sándor Általános Iskola, Csíkszereda, Hargita megye.
10–14 éves korcsoport, PRÓZA kategória. V. helyezett: DÁNIEL BOGLÁRKA – BARANGOLJUNK EGYÜTT!, Nyárádszereda, Maros megye.
15–18 éves korcsoport, VERS kategória. II. helyezett: PATAKI DOROTTYA TAMARA – KARJÁBAN RINGAT AZ ERDŐ, Börvely, Szatmár megye. III. helyezett: KÁDÁR GERGŐ – ÖRÖK TÁRS, Nagykárolyi Elméleti Líceum, Nagyszalonta, Bihar megye.
A díjátadó ünnepségre június 1-jén került sor Budapesten, a Földművelődési Minisztérium Darányi Ignác dísztermében. Igazán színvonalas rendezvénynek lehettünk részesei. A nyitóbeszédben Ugron Ákos Gábor állami földekért felelős helyettes államtitkár köszöntötte a jelenlévőket, külön kiemelve a rendezvény témáját, melyet a művészetek különösképpen be tudnak mutatni.
A pályázat zsűrielnöke, Vörös István József Attila-díjas költő, prózaíró értékelte a pályázatra beküldött alkotásokat, melyek színvonala évről évre egyre magasabb. 
Harsány Levente műsorvezetőnek kedves humorával sikerült feledtetni a várakozás során felgyűlt izgalmakat.
A díjátadó színvonalát emelte Halász Judit Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, énekes jelenléte, aki két Petőfi Sándor-verset mondott el a gyerekeknek, és tette ezt olyan igényes művészi előadással, hogy öröm volt libabőrösen hallgatni, ahogyan a díjátadóra várakozó gyereksereg bekapcsolódik. A csodás hangulatot fokozta az Apacuka zenekar, a Viháncos duó.
A rendezvény zárórészében a jelenlévők egy svédasztalos állófogadáson oszthatták meg élményeiket.
Vass Ágota tanítónő, Benedek Elek Pedagógiai Líceum, Székelyudvarhely
 
Karjában ringat az erdő
Ha egyszer az erdő belekezd a mesélésbe, nem tudja abbahagyni… Én is így vagyok ezzel! El is mesélek egy történetet…
Egy tavaszi délután hazaértem az iskolából, és otthon nem tudták megérteni, hogy összevesztem az egyik legjobb barátnőmmel. Ezért kimentem a kertünk végébe, ami az erdővel határos, felmásztam a kedvenc diófámra, és elkezdtem mesélni. Elmondtam mindent, amit mások nem értenek meg. Érdekes, hogy az erdő nem szólt egy szót sem, csak hagyta, hogy meséljek, de amikor a kérdésekhez értem, amint dőltek belőlem a szavak, egyszer csak meghallottam:
– Lassabban, gyermekem! – szólt az erdő. Nem tudok ilyen gyorsan válaszolni. Én meg körülnéztem, nem hallja-e valaki, amit mondtam. De nem. És akkor mondtam lassabban, egyenként. 
– Miért nem értenek meg? – kérdeztem.
– Mert tudod, a felnőttek néha sietnek, és nem mindig értik meg a gyerekeket.
– És te, ha szabad kérdeznem…?
– Persze, szabad! – mondta az erdő. 
– Miért beszélsz hozzám?
– Mert engem is kevesen hallgatnak meg, mert sokan csak azért jönnek, hogy megdobáljanak szeméttel – panaszkodott az erdő. 
Ekkor a diófa is megszólalt:
– Menj be az erdő közepébe, és látogasd meg az Öreg Tölgyfát, ő biztosan tud segíteni neked.
Csend volt, de amint mentem egyre beljebb az erdőbe, mind jobban és jobban susogtak a fák, csicseregtek a madarak, és beszélgettek egymással az erdei állatok. A virágok hangosan nevetgéltek, egy kis harangvirág csendesen csilingelt, de én mentem tovább… Amikor beértem az erdő közepébe, egy öreg tölgyfa egyszer csak megszólított szerencsémre, mert nem is tudtam pontosan, kit is kellett volna keressek.
– Mit keresel itt egyedül, kicsi lány? – kérdezte.
– Az erdőszéli diófa küldött hozzád.
– És mit szeretnél tőlem?
– Tudod, nagyon örülnék, ha mesélnél nekem a barátságról. 
Lehullatott nekem egypár falevelet, amelyeket kupacba raktam, és elhelyezkedtem rajta. 
Ekkor az Öreg Tölgyfa hosszasan mesélt nekem a barátságról, türelemről, meg effélékről. Megkért, hogy írjam rá egy falevélre a legjobb barátnőm nevét és azt, hogy mit üzennék neki.
Először csodálkoztam, mi értelme lenne leírni, hogyha úgysem kerül hozzá… de végül megtettem. 
Az Öreg Tölgyfa megígérte, hogy a szél segítségével eljuttatja hozzá az üzenetemet.
Mivel már későre járt az idő, elindultam hazafele. 
Azt nem tudom, hogy az Öreg Tölgyfa hogyan csinálhatta, de másnap reggel ismét vidáman kergetőztünk az iskolában a legjobb barátnőmmel. Azt viszont tudom, hogy az erdő hazáig kísért azon a délutánon, végig susogva közben a fülembe.
Hát ezért mondom, hogy ha az erdő elkezd mesélni, sosem tudja abbahagyni. És ha te is úgy jársz, mint én, vagy túl sok kérdésed van, nyugodtan menj, és kérdezd Őt, mert Ő mindig szívesen lát.
Elmondok egy titkot is neked, amit jó, ha tudsz. Ha az erdőben jársz, és hallod a madarak csicsergését, a száraz ágakat, amint lábad alatt recsegnek, ahogy a levelek susognak, tudd, hogy az erdő veled is szívesen beszélget.
Szőcs Gazdi Eszter, I. helyezett
 
Csodaszép erdő 
Suttog az erdő,
Halk, üde táj.
Bármilyen évszak,
Csak csupa báj.
Télen a lábnyom…
Roppan a hó.
Őszi levéltánc,
Színtakaró.
Libben a szellő,
Ébred a fű.
Lóhere bújik,
Négylevelű.
Zöldes a lomb is,
Csuszka dalol.
Hűsöl a róka
Már valahol.
Suttog az erdő,
Lüktet az ég.
Könnyed a léptem,
Felkap a lég.
Bakcsi Réka, vers kategória, III. helyezett

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató