Zsúfolt éven van túl a Bekecs

Számvetés, értékelés

Szinte minden eddigi sarokszámot túlszárnyalt a 2025-ös évben a nyárádszeredai Bekecs Táncszínház. A közönség igényei és a gazdasági helyzet egyaránt arra sarkallta az intézményt, hogy legalább fél tucat darabot tartson műsoron, és egyre több fellépést vállaljon. Az elmúlt év eredményeit Benő Barna Zsolttal, a Bekecs Táncszínház igazgatójával vettük számba.

– Mit kínált a táncszínház a közönségnek az elmúlt évben?

– A tavaly hét előadást tartottunk repertoáron: a Szép új világ című gyerekelőadást, A helység kalapácsa és az Angyalcsinálók című táncszínházi előadásokat, a Kit szerettél, Madách? című szövegközpontú színházi előadást, illetve az Ünnepi folkműsor, a Forrás, illetve a Táncolva öröklődik című folklórműsorainkat. A különböző műfaji besorolású előadások lehetővé teszik a széles körű nézői igény kielégítését, lehetőséget biztosítanak arra, hogy a Kárpát-medence különböző színpadaihoz és technikai adottságaihoz igazítsuk kínálatunkat, illetve a felnőtt és diákközönség számára is elérhetővé váljunk. Mindegyik produkció a maga módján meghatározó volt a színház múlt évében. Kiemelném a sorból a Györfi Csaba által rendezett Angyalcsinálók, avagy a tiszazugi méregkeverő asszonyok című előadásunkat, amelynek előbemutatójára júliusban került sor a mikházi Széllyes Sándor Csűrszínházban, bemutatója pedig rendhagyó módon Szászrégenben volt november 14-én. A valós eseményeket feldolgozó színházi kísérlet széles körben nagyon pozitív fogadtatásban részesült. 

A másik, 2025-ben bemutatott produkció a Táncolva öröklődik autentikus néptáncelőadás Farkas Tamás és Farkas Ágnes koreográfusok rendezésében. A Bekecs néptáncos múltja, jelene és jövőképe mintegy védjeggyé teszi számunkra a néptáncelőadások meglétét. Egy kiforrt, jól meghatározható közönségréteg kifejezetten a folkműsorokat részesíti előnyben. Ennek a rétegnek a kiszolgálása mellett számunkra is kiemelkedően fontos, hogy folyamatosan új folkprodukciókat vigyünk színpadra, hiszen ez a Bekecs identitásának egyik alapja.

A maga módján minden előadás, minden alkalom meghatározó. A folklórműsorok hangulata, tempója, közönsége és közössége merőben más, mint egy színházi előadásé, és ez így van rendjén, mert számunkra is változatosságot és frissességet biztosít. 

– Volt-e olyan bemutató vagy előadás, amely különösen nagy kihívást jelentett a társulatnak, és ha igen, miért?

– Amint említettem, hogy minden produkció a maga módján meghatározó, ez a kihívás jellegével is hasonlóképpen van. Sajátosan minden színpadra lépésnek megvannak a maga kihívásai. A két, már említett premiert tudnám ismét felhozni: az Angyalcsinálók előadás alkotási folyamata azért is meghatározó, mert mindenkinek ki kellett lépnie a biztonságot jelentő komfortzónából. A rendezői instrukciók, a történet színpadi adaptációjához szükséges színészi megoldások egyenként is hatalmas kihívást jelentettek, hiszen a Bekecs Táncszínház esetében nem szakképzett színészek, hanem szakképzett táncosok viszik színre ebben az esetben a tiszazugi asszonyok igaz történetét. A jelenség megismerése, befogadása és a mögöttes gondolatok elsajátítása mind az alkotói folyamat része, és ugyanolyan odafigyelést és kemény munkát igényel, mint a tánctechnikai részek begyakorlása. 

A Táncolva öröklődik folkműsor esetében nem a színészi munka jelenti a kihívást, hanem sokkal nagyobb hangsúly helyeződik az autentikus táncanyagok megismerésére és elsajátítására.

– Mi volt az intézmény célközönsége és műsorpolitikája 2025-ben?

– Az enyhén szólva változatos, olykor kaotikusnak tűnő évadterv mögött van egy kialakult stratégiai gondolkodás, amelyet minden évben próbálunk követni. Egyrészt célzottan készítünk előadásokat a különböző korcsoportoknak (gyerekek, fiatalok, felnőttek, szépkorúak), másrészt a bemutatott előadásainkkal megpróbálunk értéket közvetíteni vagy rámutatni a társadalom aktuális problémáira (melyek az igazi értékeink, emberi kapcsolatok romlása, dependenciák, környezetvédelem, nők és a családon belüli erőszak), a választott tematikákkal mindig keresve a néptánc és a népi kultúra aktualitását. 

Harmadrészt pedig területi egységekben és nemzeti programokban gondolkodunk: szolgáljuk szűkebb környezetünk közönségét a Nyárádmentén és Sóvidéken, Maros megye tömbmagyar és szórványtelepüléseit, de van erdélyi vidékjáró programunk is, évek óta szórványprogramot hirdetünk (Erdély és Dél-Bánság számára), rendszeresen látogatjuk a Kárpát-medence elcsatolt területeit, évente legalább egyszer tartunk előadást a diaszpórában, és a nagyvilágban képviseljük Székelyföldet vagy Magyarországot is.

Pályázataink és együttműködéseink is ezeket a célokat szolgálják: összesen 124 alkalommal léptünk színpadra, és Nyárádszeredában több mint 30 eseményt szerveztünk, vagy segítettünk azok megvalósulásában. A Maros Megyei Tanáccsal partnerségben eljutottunk 15 megyei és öt megyén kívüli szórványtelepülésre, a magyar kormány, a Bethlen Gábor Alapkezelő, a Communitas Alapítvány és az RMDSZ támogatásával számos hazai vidéki, szórvány-, illetve külföldi helyszínre. Bejelentkeztünk a Déryné programba, amely színházi előadásokat ajánl az elcsatolt területeken. Saját forrásból és adományokból tartottunk havi két-három karitatív vagy kedvezményes előadást is. A Kit szerettél, Madách? előadásunkkal olyan településekre látogattunk, amelyek rendszerint nem részesülnek színházi élményekben. Székelyföldet képviseltük a türk népek fesztiválján Törökországban. Felléptünk Erdély mellett Magyarországon, Felvidéken, Dél-Bánságban, Vajdaságban, Muravidéken. A diaszpórára való tekintettel Zágrábban jártunk, de felléptünk Splitben a Horvát Nemzeti Színházban is.

– Milyen szakmai vagy művészi fejlődést hozott a csapat számára az elmúlt év?

– Azonkívül, hogy az milyen célközönséget vagy „piaci rést” szolgál, a Bekecsnél minden új bemutató tervezésénél szempont az is, hogy az aktuális tánckarnak és a bedolgozóinknak milyen fejlődési lehetőséget biztosít. A sok program mellett a hagyományos értelemben vett szakmai továbbképző tanfolyamok hiányában ez bizonyult a leghatásosabb fejlődési módszernek, mindenkinek igyekszünk új feladatokat adni az egyes próbafolyamatok alatt, amelyekkel a táncosok a saját határaikat feszegetik. Ezáltal nemcsak a témaválasztás újszerű a műsorpolitikánkban, hanem a szereplők is újabb vetületeket mutatnak meg magukból a színpadon minden bemutató alkalmával. 

– Milyen a közönségetek?

– A korábbi évekhez képest csökkenés figyelhető meg mind a nézőszámban, mind pedig a meghívások, nyári fesztiválok, külföldi turnélehetőségek számában. Ezt a változást egyáltalán nem a saját tevékenységünk minőségének vagy mennyiségének romlásából eredeztetjük, de olyan fölöttünk álló és minket 

meghaladó világméretű problémákkal állunk mindannyian szemben, amelyekhez kultúraművelőkként kényszeresen alkalmazkodnunk kell. Mi ezeket a hiányosságokat több saját szervezésű előadással és alternatív helyszíneken való fellépésekkel próbáltuk pótolni. Megközelítőleg 42 ezer néző látogatott el konkrétan az előadásainkra, az online térben ez a szám sokkal nagyobb, hiszen rendszeresen akadt olyan közösségiplatform-bejegyzésünk, amelynek elérése meghaladta a 250 ezret.

– Milyennek mondható dióhéjban a 2025. esztendő?

– Egy hosszú és fáradságos év volt. Ez alkalommal is szeretném megragadni a lehetőséget, és köszönetet mondani a Bekecs Táncszínház tánckarának, technikai és irodai munkatársainak, hiszen ez a teljesítmény kizárólag csapatban és csapatjátékkal sikerülhetett. A nézői visszajelzések a teljes év kiértékelését tekintve teljes mértékben pozitívak. Minden alkalommal a személyes találkozások során és az online térben történő visszajelzésekben is megerősítenek bennünket abban, hogy hagyományőrző és értékteremtő törekvésünk fontos számukra is. 

Jelszavunk: A népi kultúra szolgálatában. Új helyszíneken, új környezetben, alternatív terekben, egyedi mondanivalójú előadásokkal minél több nézőnek úgy átmenteni a népi kultúra által képviselt értékeket, hogy aktuálissá tesszük azokat az előadásaink üzenete által. 

– Az intézmény számára most már az állami költségvetésből is biztosítanak támogatást. Pénzügyi téren milyen volt az elmúlt év? Voltak-e fennakadások, vagy ez stabilitást biztosít?

– Egy bizonyos fokú stabilitást biztosít az állami rendszer, három év után úgy érzem, hogy kezdem megérteni a mechanizmusát. A fejlesztési minisztériumtól jövő finanszírozás csak támogatás az önkormányzati színházak számára, de sajnos nem elégséges a fennmaradáshoz. A fenntartó intézmény legalább 25 százalékban még hozzá kell járuljon a költségekhez, azonkívül, hogy megelőlegezi a színházat egy teljes évi költségvetéssel. Ebből kifolyólag voltak fennakadások 2025-ben, főleg a programok finanszírozásában. 

Nem tudtunk megfelelőképpen előre tervezni, sok mindent alkalmilag, rögtönzötten kellett megoldani. Az évek alatt megtanultuk, hogy a legjobban magunkban bízhatunk, ezért is büszke vagyok a társulatra, hogy több előadást vállalva sikerült áthidalni ideiglenesen a pénzügyi nehézségeket, és nem kellett lemondanunk olyan programokról, amelyek a védjegyünkké váltak, mint például a szórványprogramunk. A legszomorúbb viszont az, hogy a román állami támogatás – amelynek mértéke szorosan összefügg a megyei jövedelemadó inkasszóval – több mint 40 százalékot csökkent az elmúlt három évben. 

Meggyőződésem, hogy ha a romló pénzügyi helyzet ellenére a Bekecs megőrzi az alkalmazkodó képességét és a csapatkohézióját, akkor a szürkének ígérkező 2026-os esztendőben is a nehéz helyzetekből előnyt tudunk kovácsolni magunknak, és fejlődni fogunk mind intézményi szinten, mind szakmailag.

Egy év száraz számokban

Az elmúlt évben a Bekecs Táncszínház új rekordot állított fel, 600 órányi próba után 124 előadást tartott 87 városi, 37 vidéki helyszínen, 74 tömbmagyar, 34 szórvány- és 16 külföldi településen. A 42.000 néző két új és öt felújított előadást láthatott, továbbá 40 hajnali indulás és 64 éjszakai hazaérkezés jegyezhető az utazások során, amelyek folyamán a társulat 35.000 kilométert tett meg 17.500 liter üzemanyag elhasználásával.