2025. február 25., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

(Folytatás előző lapszámunkból)

A magyar autonóm tartomány idején nagy gyógyszerhiány volt. A gyógyszervállalat igazgatója, Kacsó Albert és Nagy Örs, dr. Ajtay Mihály főgyógyszerészek elhatározása és tervei szerint, dr. Horváth Tibor főgyógyszerésszel vállalták, hogy gyógyszertári szinten tablettázással részben  pótolják a fontosabb gyógyszerek hiányát. Én vállaltam ennek a munkakörnek az ellátását. Érdekes, szép, pontosságot igénylő feladat volt: a tablettamasszához a hatóanyag, töltőanyag, vivő- és kötőanyag kimérése, a granulátum elkészítése, szárítása. A tablettázógépen be kellett állítani, a hatóanyagnak megfelelően, a tabletta súlyát. Így készítettünk a téli járvány idején nagyon nagy mennyiségű 200 mg-os C-vitamin-tablettát, 30 mg-os piramidon tablettát és sok antigripal tablettát. Heteken át egész nap fáradhatatlanul kattogott a tablettázógép.

1988. márciusban, a búcsúzáskor készült csoportkép az első váltásról

Itt a nagy laborban három gyógyszerész irányította szinte ipari mennyiségben is az elaborátumok készítését: Giacomuzzi János, Keller Gyula, Holitska István; két fiatal gyógyszerészasszisztens volt a segítségükre: Péter Géza és Bakó Gyula. 

Nagy mennyiségű belsőleges oldatok készültek, pl. gyerek- és felnőttdózisú köhögés elleni szirupok, savpótló oldat.

Külsőleges oldatok: 3% bórsavoldat, 10%-os ammóniahígítás, 10%-os formalinhígítás, hajregenerátor, hajszesz, kámforos szesz.

Ecsetelő oldatok: metilinkék oldat, 10%-os bóraxos glicerin, sol. Castellani, sol. pyoctanin stb.

Kenőcsök: nagy mennyiségben a munkavédelmi kenőcs, ung. Aromatic, ung. Castanil, vitaminos krém, hámlasztó krém stb.

A nagylaborban gyógynövényekből folyékony és száraz kivonatok készültek. 

A drogok begyűjtéséhez mi is hozzájárultunk, és a gyógyszerészeti egyetemünk hallgatói, akik gyógyszertári gyakorlaton voltak. A kivonási eljárás a román farmacopea (gyógyszerkönyv) előírásai szerint történt. pl. Tinc. Chelidoni, Extr. Thymi fluid, Extr. Arnicae, Extr. aesculi Hyppocastanae siccum. A legtöbb munkát igénylő gyógynövény a Semen Hyppocastanae termése. Néhány száz kilónyi vadgesztenye előkészítése, mosás, hámozás, darabolás – az extrahálási folyamathoz előkészíteni. Egy új, a gyógyszertárunkban előállított gyógyászati hatóanyaghoz jutottunk az ún. aescin átal, amely perifériás keringési zavarok kezelésére szolgál. Az extrahálás (kivonás) a laboratóriumban 10 literes jénai lombikban, visszafolyós hűtővel ellátva, kétszeri különböző hígítású alkohollal történt. Az így összegyűlt alkoholos kivonatot egy speciális bepárlókészülékben, megfelelő hőfokon és nyomás alatt pároltuk be. Így nyertünk egy csodálatosan szép aranyszínű, csillogó, szivacsos szerkezetű, habkönnyű száraz kivonatot, az Extractum aesculi Hyppocastanae nevűt, amelyet csiszolt üvegdugós barna standedényekben tároltunk. Az így nyert extractumnak meg kell határozni a hatóanyag- (aescin-) tartalmát.

A főtéri gyógyszerellenőrző laboratóriumban Vajna Imre főgyógyszerész irányításával történt ez elég hosszú időn át. Papírkromatográfiás és vékonyréteg-kromatográfiás meghatározások, utána következett a haemolitikus index (vérhígító) meghatározása klinikai laboratóriumi módszerekkel és segédeszközökkel. Ezután gyógyszertárunkban készítettük a „Castanil” nevű oldatot, kenőcsöt és végbélkúpot is. A laboratóriumban a hosszú, nagy asztalt körbeülve végeztük a gyakorlatozó diákokkal az elkészült sokféle elaborátum   csomagolását a kézi eladás részére.

A csomagolóhelyiségből hátra vezető ajtón a bejárati előtérbe érve nyílt a gyógyszertár irodai helyisége. Itt történt a könyvelés. Nem sok ideig könyvelőnő végezte, majd ezt az extra feladatkört Bisztray Enikő főasszisztens kolléganő látta el. A  vidéki orvosi rendelők szükségleteinek ellátásával is főasszisztensek foglalkoztak, mint Sántha Lenke, Péter Gabriella, Csatlós Mária, Kozma Klára. Az irodából nyílt Horváth Tibor főnökünk irodája, aki – amint már említettem – a segítőkészség megtestesítője volt minden szigora mellett. Megkövetelte a magas szakképzettséget mind a gyógyszerészektől, mind az asszisztensektől. Ehhez szükség volt szakmai tudásunk frissítésére, bővítésére.  

Ez az ún. nagypatika permanens működésű volt. A gyógyszerészek és asszisztensek heti váltásban dolgoztunk a felvázolt munkakörökben. Minden vasárnap és bármilyen ünnepnap nálunk munkanap volt, természetesen csökkentett létszámmal. Éjszakai szolgálatot mindig gyógyszerész teljesített. Úgy gondolom, több kolléganőm nevében is kijelenthetem, hogy az összhangban a közösségi együttlétünk tette otthonossá munkahelyünket. Öröm volt beérkezni, munkához látni, betegnek és nekünk is megelégedéssel távozni. 

Az én nagypatikai szolgálati időm (29 év) alatt itt dolgozó gyógyszerészkollégákról szeretnék név szerint megemlékezni (akikről előzőleg nem tettem említést):

Gyógyszerészek: dr. Ajtay Mihály, Balogh Enikő, Bakó Katalin, Kisgyörgy Emília, Kerek Mária, Görög Mária, Jáni Rozália, Herbert Péter, Nagy Jenő és fia, Osváth Elemér és Rozália, Nüsz Hajnal, Orbán Rozália, Sipos Mioara, Túrós Margit, Szakács Éva, Wider Bandi bácsi, Dóczi Ildikó, Csiszér Katalin, Fejér Éva, Váradi Júlia.

Emlékezzünk asszisztens kolléganőinkre, akiket még nem említettem: Bán Gyöngyi, Bölöni Magda, Dósa Ildikó, Hints Miklós, Herbert Lenuta, Csupor Silvia, Kozma Borbála, Lupea Mária, Körmöczi Vali, Moldován Katalin, Nagy Ilona, Nagy Mária, Németh Ágnes, Serester Simon Ildikó, Szabó Irma, Soós Éva, Szilágyi Nóra, Ungvári Ágnes, Varga Rozália.

A gyógyszertár tisztaságának fenntartásában jeleskedtek: Barabás Ilona, Kiss Anna, Dali Gizella, Ciula Rozália, hogy kellemes gyógyszertári illat fogadja a betérő beteget; ez az a hely, ahol most segítenek rajta, hogy ne a számítógép kattanása jelezze: nincs vagy jobbik esetben van. A digitalizált kiszolgálás – nem is merem leírni – mennyivel több időt igényel, mint annak idején a gyógyszerész és beteg párbeszédéből származó megelégedettséggel távozás. 1988-ban szétrobbantották ezt a szeretett munkaközösséget, a kis családunkat. Dr. Horváth Tibort nyugdíjazták, minket pedig szétszórtak más patikákba. A nagypatika mindkét ajtaja örökre bezárult, már csak szép emléke maradt meg nekünk, élőknek és emlékezőknek.

Én, ezen szép emlékek felelevenítője, 1990-től korkedvezménnyel nyugdíjba vonultam, de hangsúlyozom: nem munkaundorból! Ezt bizonyítja, hogy a „patikai hiányérzetem” csak fokozódott. 


1988. márciusban, a búcsúzáskor készült csoportkép a második váltásról


Az 1989-es fordulat után érkező magyarországi, németországi segélyek kiosztását plébániákra bízták. Az áldott emlékű Léstyán Ferenc főesperes úr, a Keresztelő Szent János-plébánia plébánosa szervezte meg a gyógyszersegélyek kiosztását. Toborozta az önkéntes jelentkezőket. Így nyugalmazott dr. Horváth Tibor főgyógyszerészünk szervezésével még önkéntes orvosok, dr. Hadnagy Csaba hematológus főorvos, dr. Incze Gábor bőrgyógyász főorvos és jómagam is újra gyógyszerillatú berkekben találtuk magunkat. 1993 októberétől, Horváth gyógyszerészünk halála után megbízólevelet kaptam a már megalakult Caritas és az egyház részéről, hogy folytassam a Horváth gyógyszerész által beindított gyógyszerkiosztást. Ebben segítségemre volt Kovács Margit gyógyszerészasszisztens, aki ugyanolyan, a beteg ember iránt érzett empátiával állt a feladatokhoz. A segélygyógyszerek válogatása, osztályozása hatástanilag, lejárati idő szerint már nem volt ugyanaz a teljes körű szakmai tevékenység, mint a gyógyszertári magisztrális gyógyszerek elkészítése széles körű ismeretek szerint, vagy a receptek és elaborátumok elkészítésénél a gyógyászati, vegyi anyagok összeférhetetlenségének (incompatibilia) ismerete, steril szobánkban a szemcseppek elkészítése, oldatok hígítása, szabályai stb. A fontos az volt, hogy itt is betegekkel, panaszaikkal álltunk szemben, és várták a segítségünket. Isten segítségével örömmel tettük mind, akik  itt is dolgoztunk, iránytűnk a betegre mutatott. Ezt két hónap híján huszonhét évig végeztem. Hát nem volt ez egy isteni kegyelem?

Nyugodtan elmondhatom minden élő és emlékező kolleganőm nevében – Istennek hála sokan vannak még, akik fiatalabbak, mint én –, hogy az 1. Számú Gyógyszertár szívügyünk és együttlétünk szép emléke maradt. Akkor legyen ez egy emlékirat az 1. Sz. Gyógyszertár (hadd írjam le még egyszer: nagypatika) volt vezető gyógyszerésze, dr. Horváth Tibor és munkaközösségünk számára. Hiszem, hogy Isten dicsőségére tettük.

  Marton Erzsébet

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató