Volt egyszer egy marosvásárhelyi főtéri nagypatika

A Marosvásárhelyen megjelenő napilapunk, a Népújság előfizető olvasója vagyok. Ezennel szeretnék szólni a Népújság rendszeres olvasóihoz, emlékeztetni mindazokat, akik még tudnak emlékezni, akkor is, ha a múlt emlékei visszataszítóak; a múltunkban élő szép emlékeinket jólesik felidézni. Erre késztetett a segesvári Veress László főgyógyszerész 2024. augusztus 8-án és az azt követő két héten is a Népújság Harmónia rovatában közölt Azok a szép patikák cím alatti – mondanám – emlékirata. Olvasásakor ugyanazokat az érzéseket és tapasztalatokat éltem át, életem régi patikáira emlékezve. Teszem ezt nem mint gyógyszerész, hanem mint 1960-ban végzett gyógyszerész-asszisztens, 1970-ben szerzett főasszisztensi képesítéssel. 

Kinevezésemet a nyárádszeredai Hints Vilma – az első erdélyi nő, aki gyógyszerészoklevelet szerzett – gyógyszertárában kezdtem. A gyógyszertárat vezető gyógyszerésznő szülési szabadságra ment, és három gyógyszerészasszisztens, Kolumbán Levente, Német Ági és jómagam láttuk el az akkor még falu Nyárádszereda közösségét. Azután Marosvásárhelyen a Bolyai utcai 6-os gyógyszertárban Kelemen Éva és Kóbori László gyógyszerészekkel dolgoztam. Innen hat hónap után, 1961 őszén kinevezést kaptam az 1. Sz. Gyógyszertárba: a köznéven ismert „főtéri nagypatikába” vagy a „kétajtós patikába”.

Egy gyógyszerészi álomvágyam beteljesedése vált valóra ebben a patikában. Itt a kihívások, a munka, a szigor, a fegyelem, a pontosság, a szerető közösségi együttlét, a segítőkészség, a betérő beteg megfelelő kiszolgálása – elsődleges feladatként – és családias hangulat szülőhelyére találtam. A betegnek elégedetten, a gyógyulás reményével kellett távoznia. Itt tudatosult bennem a munka szeretete: amit végzek, örömmel teszem, erőt ad és éltet. 1957-ben a kolozsvári Bolyai egyetem filológia szakán arra ébredtem, hogy mégsem ez az, ami boldoggá tesz engem. Döntöttem, váltás következett, amit soha-soha nem bántam meg. Talán nem is az én döntésem volt. Köszönöm, hogy az Úr erre irányított engem, ő jobban tudta, mi életem éltető ereje: a szeretet, a munka szeretete, a beteg emberrel az együttérzés, a segítségnyújtás. Az ún. nagypatika vezető főgyógyszerésze dr. Horváth Tibor volt. Nem kell ismételnem magam: a pontosság, a fegyelem, a rend volt a lelke mindennek. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy szívesen jöttünk ide dolgozni. Horváth gyógyszerészünk segítőkészsége nemcsak a betegekre összpontosult, hanem mind a hetven munkatársára (volt, amikor nyolcvanan is voltunk), ha valakinek bármilyen segítségre volt szüksége.

A gyógyszerészeti technikumban egyetemi tanáraink voltak, akik – mondván: „Most megyünk a nagy egyetemről a kis egyetemre” – igyekeztek gyógyszerészeket nevelni. Nevük említésével szeretnék emléket állítani az általuk kapott szakmai szeretetért, tudásunkért: dr. Csedő Károly, Konhoffer Vilmos, Vajna Imre, Fikk László. Élvezetes előadásaikra és gyakorlati óráikra emlékezhetünk, amit magunkkal vittünk munkahelyünkre, ahová kineveztek.

A marosvásárhelyi kétajtós nagypatika egyik ajtaján ha beléptünk, az úgynevezett officina térségbe értünk. Itt történt a beteg ember kiszolgálása, panaszainak meghallgatása és orvoslása. A betérő balra, egy kerek asztal mellett elhelyezett pihenőszékeken növények (filodendron, fikusz és hibiszkusz) árnyékában megpihenhetett. Jobbra, a bejárat közelében két pénztárgéppel működő bútor volt. Pénztárosnőink Kozma Ella, Kovács Berta és Erdei Jolán voltak, szükség esetén mi, asszisztensek is beültünk a pénztárba.

Az officinában négy táraasztal mögött egy-egy gyógyszerész vagy asszisztens állt a betérő beteg rendelkezésére. A bal oldali két asztalnál a recept nélküli kéréseket elégítettük ki, és a receptre írt gyári készítményeket adtuk ki.

A hatvanas évek elején az első kézi eladásos táraasztalnál egy idős, jó hírnevű, nagy gyógyszerészi ismeretekkel és gyakorlattal rendelkező gyógyszerész, Bagotai Andor dolgozott. A betérő betegek nagy része már ismerősként tért vissza az öreg gyógyszerészhez, aki panaszaikat meghallgatva segített a megfelelő gyógyszerrel a betegnek. Többszöri esetben felírt egy kis receptet, amit el kellett készíteni, a negyedik táraasztalhoz küldte a beteget, ahol az elkészítendő (magisztrális) recepteket vették be.

A harmadik táránál az ingyenes recepttel jövőket szolgálták ki. Ha előfordult, hogy a betegnek felírt gyógyszerrel nem rendelkeztünk, tizenöt perces várakozás után a beteg megkapta az örömteli választ, hogy másnap délelőtt jöhet a gyógyszerért, mert az éjszakai vonattal küldik a gyógyszert Bukarestből. Főnökünk, Horváth gyógyszerész kellő gondoskodásával a kellő hatóanyagokkal rendelkeztünk, így a keresett gyári készítményt elkészítettük por, pirula, oldat vagy krém formájában.

A magisztrális gyógyszerek elkészítése a receptúrán történt. Négy táraasztal, polcokkal ellátva, a gyógyászati vegyi anyagok kis barna, csiszolt, üvegdugós standedényben sorakoztak a polcokon; egy-egy táramérleg és kézimérleg, két táraasztalhoz tartozott egy-egy vertuska. Kerek forgópolcokon az oldattartalmú standedények álltak a receptúrázó személy rendelkezésére. A receptúrán mindkét váltásban a négy receptúrázó személy mellett egy főgyógyszerésznő felelt a receptúra-munkálatokért: Deák Júlia, Ádám Valéria, Mera Aurora, Pantea Georgeta.

Egy kis asztalnál egy-egy laboránsnő (Dudás Rozália, Beanu Ioana, Gizi néni) elosztotta a receptúrázó gyógyszerész által összemért belsőleges por készítményeket (ostyában vagy papírkapszulában), pirulákat és kúpokat, hüvelygolyókat.  A receptúra melletti kis laborban, hűvös helyen készültek nagyobb mennyiségben a kakaóvajas alapanyagú kúpok, hüvelygolyók, kisebb-nagyobb kúpkészítő gépekkel.

A receptúra alatt a pincében tároltuk a nehéz vegyi anyagokat 50 literes üvegballonokban vagy 50 kg-os műanyag hordókban. Fontosabb vegyi anyagok: ammónia, formalin, glicerin, oleum helianti, ol. jecoris, alkohol, kakaóvaj (butyrum cacao), lanolin, vazelin, kisebb adagban kátrányok, cetaceum, 

cetylalcohol stb.

Az officinából a lengőajtón az ún. csomagolóhelyiségbe érkezünk: két kézi eladásos táraasztal mögötti helyiség, ahol mennyezetig érő polcok borítják a nagyfalakat. Itt a terem közepén egy hosszú asztal található: azon gyógyszerek felbontásos csomagolására szolgál, amelyek nagy mennyiséget tartalmazó dobozokban érkeznek, és tízszeres kicsomagolásban, kis tasakokban, pecséttel, felirattal ellátva kerülnek a kézi eladásba. Ilyenek a különböző tabletták, kenőcsök is.

A csomagolóhelyiség főbb rendeltetése a gyógyszerszállítmányok mennyiségi és lejárati idő szerinti átvétele és tárolása. A nagyobb mennyiségű és hosszabb lejárati idejű gyógyszereket egy udvar felőli nagy raktárhelyiségbe szállítottuk. A csomagoló magas polcain tároltuk az officinai asztalok, fiókok, fiókos vertuskák és az officina polcainak feltöltéséhez, impleálásához szükséges gyógyszereket. Maga az impleálás egész nap folyamatosan történt. Az előcsomagolásoknál nyilvántartó füzetet vezettünk, aláírással. A helyiségből lépcső vezetett egy felső száraz helyiségbe a teakészítmények és gyógynövények tárolására. 

A csomagolóban történő munkák és gyógyszerek átvételéért két főasszisztens felelt, Sándor Mária és jómagam, két stabil, itt dolgozó laboránsnő segítségével, mint Kató Anna és Kilyén Anna. A csomagolóhelyiségből hátravezető átjárón jutunk el a gyógyszertár nagy laboratóriumába. A laboratóriumi munkagépeink: elektronikus, működési nagy porcelánmozsár, két tablettázógép, mérlegek, nagy edények és üvegekből, vedrekből álló edényzet, etuva (szárítószekrény), mozsarak, patendulák. 

(Folytatjuk)