Viccbe illő párbeszédek a tárgyalóteremből
Ügyvéd: – Doktor úr, hány halottat boncolt karrierje során? Tanú: – Mindenki, akit eddig boncoltam, halott volt. Az élők túlságosan ellenkeznek.
Ügyvéd: – Doktor úr, hány halottat boncolt karrierje során?
Tanú: – Mindenki, akit eddig boncoltam, halott volt. Az élők túlságosan ellenkeznek.
*
Ügyvéd: – Emlékszik arra, hogy mikor kezdte a boncolást?
Tanú: – 8:30 körül.
Ügyvéd: – És Ábrahám úr akkor halott volt?
Tanú: – Hát, ha az elején nem is, a végén már biztosan.
*
Ügyvéd: – Doktor úr, leellenőrizte a páciens pulzusát boncolás előtt?
Tanú: – Nem.
Ügyvéd: – Ellenőrizte a vérnyomását?
Tanú: – Nem.
Ügyvéd: – Ellenőrizte a légzését?
Tanú: – Nem.
Ügyvéd: – Akkor lehetséges, hogy a páciens még élt, mikor elkezdte a boncolást?
Tanú: – Nem.
Ügyvéd: – Honnan tudja?
Tanú: – Mert a feje az íróasztalomon volt egy tálcán.
Ügyvéd: – Értem, de lehetséges, hogy mégis élt?
Tanú: – Nagyon kicsi az esély, de ha élt volna, akkor minden bizonnyal ügyvéd lett volna.
