TORDAI JÓZSEF
Bús temető csendes susogása, oda járunk hozzád két éve már. Ezen a napon minden más, újra mélyen érint meg a gyász. Virágot viszünk egy néma sírra. Sírodra tesszük a virágot, a szél zúgását hallgatjuk. Minden virág beszél, amit sírodra teszünk, minden virág elmondja, hogy a múltba visszanézve valami fáj, valakit keresünk, aki nincs már. Lehunytad a szemed, csendben elmentél. Lelked, mint fehér galamb, csendesen messzire szállt. Szívedben csak jóság és szeretet volt. Egy sugarat hagytál: az emlékedet.
Ott pihensz, ahol már nem fáj semmi, s nyugalmadat nem zavarja senki. Csak az idő múlik, feledni nem lehet, szívünkben örök a fájdalom és a szeretet. A virág elhervad rövid pár nap alatt, de emléked szívünkben örökre megmarad.
Szemünkben könnyekkel, soha el nem múló, mély fájdalommal és szeretettel emlékszünk szeptember 6-án a drága férjemre és édesapánkra,
TORDAI JÓZSEFRE
elhunytának második évfordulóján.
Ha elveszítesz valakit, az idő bárhogy is halad, telhetnek hónapok, múlhatnak évek, a régi szép emlékek vissza-visszatérnek. A Jóisten vigyázzon terád mindörökre!
Szívünkben örökké megőrizzük emlékét. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes! Nyugodjon békében!
Szerettei, gyászoló családja. (23891-I)
