Tinctura cocae, tinctura colae

Kokacserje- és kóladió-tinktúrák (festvények)

Napjainkban nincs olyan ember a Földön, aki ne ismerné, ne hallott volna a Coca-Coláról. Azt viszont kevesebben tudják, hogy ez a közismert üdítő ital a gyógyszertárakban kezdte szédítő „pályafutását”.

Eredetileg gyógyszerek voltak 

A kokacserje- és a kóladió-kivonat (extractum) és -tinktúra eredetileg betegségek megelőzésére, gyógyítására, vagyis gyógyszernek szánt ital volt a 19. század második felétől a század végéig. 1884-ben egy Pemberton nevű amerikai gyógyszerész készített patikájában egy borból és kokain tartalmú kokalevél-kivonatból álló italt, amelyet COCAWINE-nak nevezett el, az Olaszországban készített és népszerű Vin Mariani alapján. Egy évvel később, az alkoholtilalom miatt, 1885-ben az említett gyógyszerész egy alkoholmentes, szénsavas változatot is előállított, amelyet kóladió-kivonattal ízesített. Ezt az új italt kezdte forgalmazni és reklámozni atalantai gyógyszertárában. Azt állította, hogy az általa készített szénsavas és kóladió-kivonattal ízesített kokaital egy sor betegséget – emésztési zavarokat, ideggyengeséget, migrénes fejfájást, impotenciát – gyógyít. Ebből az italból naponta 8-10 adag kelt el, de alig egy év múlva, 1888-ban már három különböző cég is gyártotta, majd megalakult a Coca-Cola Corporation.

A kokacserjék jótékony és káros hatásai 

A közel 250 faj két képviselője – név szerint a Dél-Amerikában őshonos közönséges és a kolumbiai kokacserjék – leveleiből készültek a különböző kivonatok. A kokacserje latin neve Erythroxylum, amelyben az „erythros” – pirosat, a „xylon” – fát jelent. A kokacserje levelében található alkaloidákért, főként a kokainért ősidők óta termesztik őshazájában, Kolumbiában, a perui és a bolíviai Andokban, de ma már más trópusi területeken – Indonéziában, Sri Lankán – is, szigorú, törvényes ellenőrzés mellett. A növény akár 2-3 százaléknyi alkaloidát (kokaint) tartalmazó leveleit évente 3-4-szer is szedik, rögtön szárítják. A szárított leveleket a perui és a bolíviai indiánok évszázadok óta rágják élénkítőszerként, ugyanis a felszabaduló alkaloidok stimulálják az agykéreg működését, fokozzák az izmok fizikai teherbírását, megszüntetik az éhségérzetet, szomjúságot, fáradtságot, segítenek a testhőmérséklet megőrzésében. Viszont nagyobb mennyiségben, hosszabb ideig fogyasztva szorongást, levertséget, alvászavart, veszélyes étvágytalanságot okozhat.

Fogyasztása szenvedéllyé válhat, és függőség alakulhat ki!

A 19. század második felétől a kokacserje kivonatát italokban világszerte használták frissítőszerként. A Coca-Cola üdítőitalnak egyre jobban elterjedt a híre, és nagy mennyiségben gyártották az egész világon. Egy pohár Coca-Colában kilenc (!) milligramm kokain volt. A 20. század elején a kokaint kábítószernek (narkotikumnak) nyilvánították, így a kokacserje stimuláló alkaloidáit a feldolgozás során elkezdték kivonni a levelekből, a kivont kokaint csak a gyógyászatban használták helyi érzéstelenítőszerként, a szemészetben, a fül-orr-gégészetben torokműtéteknél érzéstelenítőként, de kötelező és körülményes nyilvántartása, könyvelése miatt (is) egyre kevesebb helyen alkalmazzák. Ma már csak kokainkivonás utáni leveleket használnak a kokaszirup gyártásához, Amerikában egyetlen gyárnak van engedélyezve, hogy a kokalevelekből kivonja a kokaint, és eladja egy gyógyszergyárnak, gyógyászati felhasználásra.

A kokalevél és a kokain a függőséget okozó, tiltott kábítószerek jegyzékén 

Sajnos ennek ellenére egyre több fiatal fogyasztja ezt a drogot, népszerűsége növekvőben van az egész világon. Ráadásul a kokainnak számos nem kívánatos mellékhatása van: depresszió, szorongás, indulatkitörések, agresszivitás, üldözéses téveszmék és mások.

A Coca-Cola összetételében a kokaint bizonyos mennyiségű koffeinnel helyettesítik, de pontos összetétele a híres titkok egyike.

A kokakivonat hivatalos volt a 6. és 7. Román gyógyszerkönyvben, számos európai gyógyszerkönyvben, gyógyszertári készítése részletesen az 1934-ben kiadott 5. Svájci gyógyszerkönyvben olvasható: az elporított kokaleveleket híg alkohollal áztatják hat napon keresztül, majd a nedves masszát perkoláció útján alkohollal átmossák a hatóanyagok teljes kivonásáig. Az így nyert oldatot vákuumban ötven Celsius-fokon elpárologtatják, hogy szilárd kivonatot nyerjenek, és ez kiinduló anyag lehet tinktúrák, szilárd és folyékony termékek – például borok – készítéséhez.

A kokalevél teáját, kivonatát egyaránt hasznosnak találták korábban az egészség megőrzésére, visszaszerzésére, valóban létfontosságú vitaminokat (A, B, C, E), vasat, kálciumot, különböző fehérjéket tartalmaz. Csökkenti a vér trigliceridszintjét, javítja a vérkeringést és a légzést, jótékony hatása lehet hasmenés, gyomorhurut, torokgyulladás ellen. Külsőleg sebfertőtlenítésre, érzéstelenítésre, fájdalomcsillapításra bedörzsölő szerek, krémek formájában használták.

 Emil Belcot gyógyszerész Patikai készítmények (Formular farmaceutic) című, 1921-ben Bukaretben megjelent könyvében több kokalevélből előállítható készítmény leírása tanulmányozható, mint például a kokaszirup (elixirium cocae), a kokabor (vinum cocae), a kokakivonatok és kokatinktúra. Jelenleg az Európai Unió területén a kokatermékek használata minden formában tilos!

A kólafa és a kóladió

A kóladiófa terméséből készül a tinctura és extractum colae – kólatinktúra (festvény) és -kivonat.

A kóladió a Nyugat- és Közép-Afrikában őshonos Cola acuminata és Cola vera fa termése, amely Európában az 1500-as évek végén vált ismertté, szélesebb körökben a 19. század közepétől terjedt el.

A kólafa 15 méter magasra is megnőhet, augusztusban virágzik, termése, a kóladió, november-december folyamán érik be. A fák 6 évesen kezdenek virágozni és teremni, 10-15 évesen adják a legtöbb kóladiótermést, amely rágáskor eleinte keserű, majd sok rágás után édes ízű. A kóladió húsos, 5 tüszőből álló termésében foglalnak helyet a körülbelül 5 cm-es (gesztenye nagyságú) magvak, amelyeket vékony, fehér héj borít. A termésfalak nem ehetők, a friss, ropogós, gesztenyeszerű, vöröses-barna színű kóladiót a héj eltávolítása után fogyasztják. A friss magvakat akár 8-10 hónapig is frissen lehet tartani, lomblevelekbe göngyölve, kosarakba csomagolva és időközönként friss vízzel átmosva.

Magas koffeintartalma miatt rendkívül népszerű termés. Afrikában elterjedt szokás a kólarágás, emésztőszerként, serkentőként, hasmenés és másnaposság ellen. A koffein mellett tartalmaz még theobromint, teofilint (xantinokat), antioxidáns anyagokat (katechint) és fehérjéket. Az antioxidáns anyagok gátolják a kórokozó baktériumok, vírusok fejlődését, agy, szív-, -érrendszervédő, daganatellenes, gyulladáscsökkentő, cukorbetegség-ellenes szerek. A koffein-theobromin aránya: 10:1. Az őslakók évszázadok óta használják orvosságként, ízesítőszerként, azért, hogy jobban bírják a kemény fizikai munkát, megterhelést, és hogy megvédjék magukat a fertőzésektől, ivóvizüket kóladióval ízesítették. Száraz magját gurunak, a frisset kólának nevezik az őslakók.

Nigériai egyetemeken napjainkban is folynak kutatások a kóladió egészségügyi felhasználhatóságával kapcsolatosan.

Kóladió-kivonat 

A 19. század végétől Európa és Amerika gyógyszertáraiban készített folyékony és szilárd kóladió-kivonatot, -tinktúrát orvosságként állították elő. A kóladió és kivonatai, tinktúrái valóban hatásosak a benne levő koffein, teobromin és tanninok tartalma miatt. Élénkítőszerek, agyi értágítók, serkentik a vér áramlását a fejbe, szellemi élénkséget, éberséget biztosítanak az aktív embereknél is, fokozzák az anyagcserét, csillapítják az éhségérzetet, étvágycsökkentők, vizelethajtók, támogatják a testsúlycsökkenést. A gyógyászatban depresszió ellen, hörgőtágító tulajdonsága miatt gyermekkori asztma kezelésére, migrénes fejfájás enyhítésére és kezelésére használják.

A kóladió-kivonatokat nagy mennyiségben az iparban, gyenge alkoholos és üdítőitalok gyártásában használják, köztük elsősorban a Coca-Cola előállítására. Száraz kivonatából kapszulákat és tablettákat is készítenek, sportolók számára is. Gyártanak még kólaport, -zselét, -cukorkát. A kólagyümölcsport a kozmetikában is használják, kivonatai a pigmentfoltok enyhítésében is jótékonyak lehetnek.

A kokacserje leveleihez hasonlóan a kóladióból is készítettek korábban borokat, Vinum Colae néven.

A kóladió-kivonatok, tinktúra gyógyszertári előállítását és alkalmazását 1976-ban a IX. Román gyógyszerkönyv tiltotta meg.

A vinoterápia

A „borral való gyógyítás” érdekében  a kokalevélből és a kóladióból is készítettek boros kivonatot. A kólabor (vinum colae) készítéséhez Magyarországon fehér Tokaji bort, Romániában, így Erdélyben is – Emil Belcot gyógyszerész javaslatára – a múlt század húszas éveitől Malaga bort használtak, természetesen kizárólag a kiváló minőségű borokat alkalmazták gyógyborok készítésére.

A kólabor (Vinum Colae) 5 gramm száraz kólakivonatot és 95 gramm Malaga bort tartalmaz (a kokaborhoz hasonlóan). A két anyag összevegyítése után 8 napon át állni hagyják, majd leszűrik. A kólabor kellemes, kólaízű, barna színű folyadék. Mértékkel fogyasztva a bor önmagában is hasznos élettani hatással bír: csökkenti a szívinfarktus kockázatát, javítja a vérkeringést és az emésztést, növeli a fizikai teljesítőképességet, étvágyfokozó és még sorolhatnánk. Számos hatóanyag a borban jól oldódik, így a kólabor ugyanolyan hasznos gyógyhatással rendelkezik, mint a kóladióból készült kivonatok és tinktúrák.

A következő részben a kóladióban és más növények termésében rejlő olyan terápiás hatású anyagokról számolunk be, amelyeket a közelmúltban gyakran alkalmaztak a patikákban készített gyógyszerek összetevőjeként, de napjainkban kivonták forgalomból. Ezek a teobromin, a teofillin és a koffein, bár az utóbbi ma is több, a gyógyszeriparban előállított készítmény összetevője.