SZURKOS JUDIT szül. SZENTE
Bús temető csendes susogása, oda járok hozzád tizenegy éve már. Ezen a napon minden más, újra mélyen érint meg a gyász. Virágot viszek egy néma sírra. Sírodra teszem a virágot, a szél zúgását hallgatom. Minden virág beszél, amit sírodra teszek, minden virág elmondja, hogy a múltba visszanézve valami fáj, valakit keresünk, aki nincs már. Lehunytad a szemed, csendben elmentél. Lelked, mint fehér galamb, csendesen messzire szállt. Szívedben csak jóság és szeretet volt. Egy sugarat hagytál: az emlékedet. Ott pihensz, ahol már nem fáj semmi, s nyugalmadat nem zavarja senki. Csak az idő múlik, feledni nem lehet, szívemben örök a fájdalom és a szeretet. A virág elhervad rövid pár nap alatt, de emléked szívemben örökre megmarad.
Szememben könnyekkel, soha el nem múló, mély fájdalommal és szeretettel emlékezem szeptember 3-án drága feleségemre,
SZURKOS JUDITRA
szül. SZENTE
elhunytának tizenegyedik évfordulóján. Ha elveszítesz valakit, az idő bárhogy is halad, telhetnek hónapok, múlhatnak évek, a régi szép emlékek vissza-visszatérnek. A Jóisten vigyázzon Terád mindörökre!
Csendes álmod fölött őrködik a szeretetem és a megemlékezésem.
Bánatos férjed, Géza. (-I)
Másképp lenne minden, hogyha velünk lennél,
Ha hozzánk szólnál, ha ránk nevetnél.
Elvitted a derűt, a meleget,
csak egy fénysugarat hagytál, az emlékedet.
Egy fényképet, mely őrzi emlékedet.
A bánat, a fájdalom örökre megmarad,
mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad.
Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,
szívből szeretünk, s nem feledünk Téged!
Fájó szívvel emlékezünk szeptember 3-án drága nővérünkre,
SZURKOS JUDITRA
szül. SZENTE
elhunytának tizenegyedik évfordulóján. A Jóisten adjon Neked csendes, békés nyugodalmat!
Testvéreid: Gyuszi és Mónika családjukkal. (-I)
