Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az év szürke napjai között felcsillannak a színesek is, melyek befényezik életünket. Ilyen nap az, amikor a falvak, sőt városok is hangosak a szüreti jókedvtől.
Szüretelni mindenki szeret. A gyermek az édes szőlőszemekért, a fiatalok a mulatságért. Az idősebbek lelkét pedig a hála járja át. Azért gyűltek össze a Kopacz Imola által összefogott klubtagok október 15-én az Ödi-féle vendéglőben, hogy a szüret forgatagában részesüljenek.
Igaz, kevesen vannak közülünk szőlősgazdák, de mindenki gyűjtött valamit a nyár kincseiből, egyesek a kamrát töltötték fel, mások szép emlékeket gyűjtöttek.
A bál résztvevői táncra is perdültek, forogtak a ládafiából előkerült százéves szőttes és a szép tarka szoknyák, s a székely ruhás „legények” szüreti dalokat énekeltek.
Kopacz Imola megnyitó beszédében nem hiába kívánt jó mulatást, a jó hangulat ott vibrált a levegőben, amit Szilágyi Sándor zenekara csak fokozott.
Közben vállalkozó klubtagok gazdagították összejövetelünket őszt idéző versekkel és dalokkal.
Szavaltak: Menyhárt Margit, Péterfi Rozália, Pécsi Ágnes, Czerán Erzsébet, Berei Árpád. Énekelt a magányosok kórusa, szólót énekelt Viola Margit, Németh Ibolya és Székely Árpád.
Az egylejes tombolajegyek ellenében a szerencsések kisebb-nagyobb nyereményekhez jutottak. A nagy szüreti kosarat, melyet Kaszács Erzsébet készített és őszi gyümölcsökkel rakott tele, Czerán Erzsébet nyerte meg.
Búcsúzóul a Nem csak a húszéveseké a világ című dalt fújta a zenekar. Ez be is bizonyosodott, mert igen jól éreztük magunkat az általunk teremtett nagyszerű világban.
Reméljük, hogy az utánunk következő nemzedék is ápolni fogja ezt a szép hagyományt, s nem hallgat el soha a vidám szüreti nóta.
Radványi Hajnal