Széthúzás magyar módra!
2025-04-29 15:00:00
- Nagy-Bodó Szilárd
Egyetérthetünk abban, hogy semmiben nem értünk egyet…
Vasárnap ismét választunk. Az első forduló tétje pedig – az összes közvélemény-kutatás szerint –, hogy ki lesz ott a nyíltan magyarellenes Románok Egyesüléséért Szövetség elnökével és jelöltjével, George Simionnal a második fordulóban. Ebben a kérdésben – szintén a felmérések alapján – Crin Antonescu, a kormánykoalíció közös államfőjelöltje és Nicușor Dan, Bukarest főpolgármestere, független jelölt számítanak befutónak. Március második felében lett végleges a 11 nevet számláló lista, azóta pedig létrejöttek a táborok, lehetett tudni, hogy ki kit támogat. Aztán utolsó utáni pillanatban, egy héttel a szavazás, öt nappal a kampánycsend előtt derült égből villámcsapásként megjelent az Erdélyi Magyar Szövetség, vagyis az EMSZ, amely valamiért úgy gondolta, hogy jó ötlet bebizonyítani, hogy mi, magyarok tökélyre fejlesztettük a széthúzást!
Hosszan lehetne arról írni, hogy melyik jelölt miért jó, miért rossz, milyen múltbeli dicsőségei és szégyenfoltjai vannak. Lehet arról beszélni, hogy Antonescu mit mondott 13 évvel ezelőtt, lehet arról értekezni, hogy Ponta romániai falvakat árasztott el, hogy megvédje Belgrádot, és cserébe az ország ugyan semmit, de ő szerb állampolgárságot kapott; Nicușor kapcsán hosszan lehetne részletezni, hogy miért nem adott építkezési engedélyt egy, a második kerületben felépítendő gyermekonkológiai kórháznak, de adott tömbházaknak, miközben öt éve állítja, hogy ő az ingatlanmaffia ellen harcol, ahogyan arról is szóltak már híradások, hogy hogyan költötte el a bukaresti lakosok pénzét ügyvédekre és olyan törvényszéki büntetésekre, amelyek neki voltak címezve, a legutóbbi kavarodás körülötte pedig az, hogy a Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR) egyes tagjai meghozták azt a döntést, hogy kihátrálnak saját jelöltjük, Elena Lasconi mögül, és helyette Bukarest főpolgármesterét támogatják, csakhogy ez nem lehetséges.
De térjünk vissza a „mieinkre”. Vasárnap az EMSZ kiadott egy tetemes közleményt, hogy Nicușor Dant támogatja. Elsőre joggal lehetne azt mondani, hogy lelkük rajta, szabad választás, mindenki arra szavaz és azt támogat, akit csak szeretne. Azonban van egy elég komoly csavar a történetben. Mégpedig az, hogy az EMSZ elnöke, Zakariás Zoltán Hargita megyéből RMDSZ-es listán jutott be a parlamentbe. Eközben pedig az általa vezetett politikai alakulat azzal a politikai alakulattal fordul szembe, amelynek a pártelnök a bejutását köszönheti. Érdekes feladat lehetne az EMSZ számára, hogy elmagyarázza, hogy hogyan is áll a helyzet. Már ha egyáltalán érdekli a Szociáldemokrata vagy a Nemzeti Liberális Pártot az a tény, hogy mit csinál vagy mit nem csinál egy országos szinten 0% körüli támogatottsággal rendelkező alakulat.
Az EMSZ alá is támasztotta azt az álláspontját, hogy miért Nicușort támogatnák. Elmondásuk szerint a főpolgármesternek – Crin Antonescuval szemben – nincs magyarellenes múltja. Ezzel az alakulat tagjai teljességgel kizárják az emberi változás, megbánás vagy éppen fejlődés lehetőségét. Mindezt úgy, hogy van olyan közülük, aki korábban RMDSZ-tag volt, sőt olyan is, aki kart lendített. Ebből a megközelítésből az illető most is fasiszta nézeteket vall, mert ha nem lehet fejlődni, megbánni, változni, akkor ez tiszta sor.
Emellett Facebook-komment-csatározásban az a kérdés is előkerült, hogy ha ténylegesen Nicușor jut be a második fordulóba, akkor az RMDSZ kit fog támogatni? A felvetés teljesen jogos, csakhogy egyelőre jó lenne az első fordulóra korlátozódni, merthogy talán tényleg nem üres riogatás az, hogy ha Antonescu nem jut be a második fordulóba, akkor felbomlik a koalíció, mivel a főpolgármester alighanem be akarja vinni az USR-t a kormányzásba, aminek az is lehet az eredménye, hogy az RMDSZ kiszorul vagy elveszti a súlyát. De ne kezdjük el sajnálni a politikusokat, hanem egoista módon gondoljunk magunkra, egyszerű állampolgárokra!
Ha szétesik a koalíció, akkor megint kezdődik minden elölről: kormányalakítási tárgyalások, a szaktárcák szétosztása, ezek körüli végeláthatatlan viták, és egy teljesen új kormánystratégia kidolgozása. Mindez egy olyan helyzetben történik, amikor tetemes lyuk tátong a költségvetésben, egyre inkább nő a bizonytalanság, háború van a szomszédban, az itteni vállalatok is fajsúlyosan érzik azokat a vámokat, amiket tőlünk tízezer kilométerre vezetnek be, a felsorolást pedig még hosszasan lehetne folytatni!
Nem csak rigmus, hogy az RMDSZ kormányzati szerepe fontos a magyaroknak, elég csak arra gondolni, hogy további tizennyolcmillió lejt biztosít az épülő marosvásárhelyi műjégpálya számára a fejlesztési minisztérium. Ha nem Cseke Attila irányítaná a tárcát, ha nem Tánczos Barna irányítaná a pénzügyminisztériumot, akkor lehet, hogy erre nem került volna sor.
Mindenki döntse el maga, hogy megéri-e kockáztatni a pengeélen táncoló stabilitást, és a széthúzást választani, hogy megéri-e hallgatni egy olyan politikai alakulatra, amelyiknek egyes álláspontok szerint „köszönhető¨, hogy Marosvásárhelyen egy magyar tanácsossal kevesebb van, és amely valahogy szinte minden kérdésben felveszi a „gică contra” stílust, vagy a távolról sem tökéletes, de mégis nyugodtabb és stabilabb perspektívát kínáló opció mellett kellene letegyük a voksunkat.
