Szent Mártonra emlékeztek

Még ma is élnek a szokások

A magyar nyelvterület egyik legjelesebb népi ünnepe Szent Márton napja, az ókori tours-i püspök életéről szóló legendákból egy jóságos, szent életű ember képe került át a népi kultúrkörbe, így neve a segítségnyújtás, adakozás, bőség és vidámság fogalmával forrt egybe. Nevét ma sem feledik, játékokkal és jókedvvel emlékeznek rá.

Nyárádszentmártonban napra pontosan 29 évvel ezelőtt tartották az első Szent Márton-napot, azóta az unitárius egyházközség évente megrendezte az eseményt, kivéve a 2020-as világjárvány sújtotta időszakot, így idén huszonnyolcadik alkalommal ünnepelhették a felső-nyárádmenti közösségben – hangzott el az unitárius templomban az ünnepi ökumenikus istentiszteleten. Ez a nap kettős ünnep is volt, hiszen a névadó szent ünneplése mellett azért is hálát adtak, amiért ismét megszólalhatott az Árpád-kori templom 1948-ban épített, az elmúlt két hónapban felújított orgonája. A munkálatot Pap Zoltán orgonaépítő mester és csapata végezte el, a több ezer euróra rúgó anyagi költséget a gyülekezet egyik tagja, Barabás József vállalta fel – számolt be Kiss Sándor Lóránd unitárius lelkész.

Az ünnepi istentiszteleten Kerekes József, a csíkfalvi református missziói egyházközség lelkésze, a szent püspök legendáját is felidézve, a bátor babiloni zsidó ifjak történetéről beszélt, kiemelve: van nekünk egy erős Istenünk, egy támaszunk, akire lehet számítani, aki megsegít minket a mi nyomorúságunkban, aki mellett érdemes kitartani. Ugyanakkor arra is figyelmeztette a hallgatóságot: nem minden koldus mellett megy el egy Szent Márton, nem mindig szabadít meg Isten, amikor mi elvárjuk, de életünkben munkálkodik.

Az ünnepség keretében a nyárádszeredai Deák Farkas Általános Iskola ifjúsági diákkórusa énekeiben gyönyörködhetett az ünneplő közösség, majd ezt követően a szomszédos udvaron került sor a hagyományos Márton-napi vigasságra. Fellépett népdalokkal a jobbágyfalvi Nagy Ferenc férfikar, egész délután szólt a zene- és énekszó, nem hiányzott a zsíros kenyér lila hagymával, és a késő őszi napsütés mellett bor és tea melengette az ünneplőket. Sorsjegyeket is lehetett vásárolni, amelyekkel különböző tárgyakat lehetett nyerni, de libazsírt és sütőtököt is haza lehetett vinni, míg a legszerencsésebb fődíjként egy élő libát vehetett át a lelkészcsalád adományaként, egy másik személy pedig egy élő rucának örülhetett.

Fotó: Gligor Róbert László

Jóságára emlékeznek

Múlt héten a szovátai S. Illyés Lajos Általános Iskola kisdiákjai és óvodásai Szent Márton napjára hangolódtak, miután a szent életű püspök jóságos, segítőkész, szeretetteljes életét, legendáját megismerték. A jeles naphoz kapcsolódó énekeket, mondókákat tanultak, libás kézműves alkotások, lámpások (sőt libalámpások) is készültek, püspökkenyér sült. Pénteken kora este több százan bekapcsolódtak a Szovátai Népi Játszóház által kezdeményezett lámpás felvonulásba, a kisgyerekek szüleikkel, családjukkal együtt az iskolától a városházáig vonultak, hogy a saját kezűleg készített lámpásaikkal Szent Márton jóságát, tisztaságát, a jó cselekedeteket és ezen értékek örök érvényű voltát hirdessék. Az önkormányzat udvarán idén is jókora tüzet gyújtottak; innen sem hiányzott a zsíros kenyér, az ünneplők jókedvűen falatoztak. 

A Márton-napi fáklyás, lámpás felvonulás német nyelvterületről terjedt el Európában. A lámpások fénye a jó cselekedetet jelképezi.

Dicsőszentmártonban a római katolikus közösség múlt szombaton, a Tours-i Szent Márton napi búcsú keretében ünnepelte temploma felszentelésének 125 éves jubileumát. 

Libalakoma és egyéb örömök

Márton napja a karácsony előtti negyvennapos böjt előtti utolsó ünnepnap. Ez jelentette egykor a paraszti év végét: befejezték az éves mezőgazdasági munkákat, és kezdetét vette a téli pihenő időszak. Ilyenkor fizették ki a cselédeket, s a fizetség mellé néhol ajándékba libát is adtak. Ezen a napon rendszeresek voltak a vásárok és a bálok. Ilyenkor nagy lakmározást csaptak. Ezeken a lakomákon jellemzőek voltak a libaételek, mert ilyenkorra már le lehetett vágni a tömött libát is. „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartja a szólás. Szokás volt a papnak is küldeni a libából, különösen annak hátsó részéből, a „püspökfalat” kifejezés is innen ered. Márton-napra már ihatóvá vált az újbor, ezért a libaétel mellé a kiforrott újborral volt szokás koccintani.

Manapság néhány étterem is különleges menüt kínál a jeles naphoz kapcsolódóan. A nyárádszeredai Csámborgóban a múlt héten ínycsiklandó hétvégét hirdettek, három napon át elérhető volt a libavacsora, azaz libacomb hagymás krumplival és párolt lila káposztával vagy zsályás almaszósszal, pénteken élő zenés estet szerveztek, „hogy a liba ne csak a tányérodon, hanem a táncparketten is szárnyra kapjon!”. Sorsjegyet is lehetett vásárolni, a szerencsés egy konyhakész libát vihetett haza.