Örömteli lelkülettel az ünnep előtt

Csütörtökön este Marosvásárhely jobb és szebb időket megért állomása rég nem látott sokadalom gyülekezőhelye lett.

Fotó: Mezey Sarolta

Csütörtökön este Marosvásárhely jobb és szebb időket megért állomása rég nem látott sokadalom gyülekezőhelye lett. Egyszerre otthon érezhettük magunkat saját városunkban, ismerős arcok, kedves barátok találtunk egymásra. Bár a pontatlanságért zsörtölődni szokás, ez alkalommal senki sem vette zokon, hogy ötven percet, vagy talán még annál is többet késett a Budapestről érkező és a Gyergyószentmiklós irányába tartó Boldogasszony zarándokvonat, amelyen a csíksomlyói búcsújárók utaztak.

Sőt, nemhogy szétszéledt volna a több száz, talán ennél sokkal nagyobb létszámú várakozó, hanem egyre többen gyűltek az állomásra, benépesítve a peronokat.

Székely ruhás fiatalok, zászlót lengető gyerekek, egyedül vagy baráti társasággal érkező deresedő marosvásárhelyiek vonultak ki ugyanazzal a lelkülettel, megélni az együvé tartozás élményét.

Amikor begördült a szerelvény, olyan emberek arcán csillant meg a könny, akikből nem nézné ki senki, hogy elérzékenyülnek az ablakokból integető, magyar zászlót lengető, magyart magyarként köszöntő zarándokok láttán. Miközben kezet nyújtottak, tapsoltak, integettek egymásnak az emberek. Arról nem is beszélve, hogy a vonatból csokoládét, édességet osztogattak a gyerekeknek. Volt olyan marosvásárhelyi, aki kisebb csomagot, ásványvizet nyújtott fel a zarándokoknak.

A marosvásárhelyi állomáson a zarándokvonat csupán pár percig időzött. Eredetileg arról volt szó, hogy negyedórát áll a vonat, aztán kiderült, hogy a Román Vasúttársaság csak egyperces megállást hagyott jóvá, ezt Oláh Dénes főesperes úr a rádióban is bejelentette. Végül nem egy, hanem három-négy perc lett belőle, ami alatt maga a főesperes úr köszöntötte a zarándokokat. Sajnos, ezt mi, a peronon állók csak foszlányokban hallhattuk. Jobb lett volna az állomás hangosbemondóját használni. Különös, pár perc elég volt ahhoz, hogy ráébredjünk, egy nagy családként összetartozunk.

Ahogy a főesperes úr befejezte a köszöntést, a vonat máris mozgásba lendült. A kerekek csattogása közben a fülkékből foszlányokban kihallatszott: Boldogasszony anyánk, régi nagy pátrónánk… ne felejtkezzél el szegény magyarokról.

Ilyen élményekkel, örömteli lelkülettel állunk a csíksomlyói búcsú felé haladó keresztalja mellé, s így várjuk a Szentlélek eljövetelének ünnepét.