Nyolcvanéves a marosvásárhelyi magyar orvosképzés

A gyógyítás és tudomány nyomában – reflexiók a MOGYE múltjáról címmel tartott emlékülést az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya november 11-én a marosvásárhelyi Bernády Házban. 

Az emlékülést megtisztelte jelenlétével dr. Bitay Enikő, az EME elnöke. 

A közönséget nyugalmazott és még aktív egyetemi oktatók, diákok, érdeklődők képezték. 

A bemutató vázlatos szövegét az Orvostudományi Szakosztály képviselői állították össze, és dr. Nagy Attila mutatta be. 

 Az 1583-as évre visszanyúló gyökerekkel rendelkező erdélyi orvoslás jelentős eseményeként 1872. október 12-én I. Ferenc József, az Osztrák–Magyar Monarchia császára és Magyarország királya szentesítette „A kolozsvári magyar királyi tudományegyetem felállításáról és ideiglenes szervezéséről” szóló XIX. és XX. törvénycikkelyeket. Ezek biztosították a kolozsvári tudományegyetem működését, amely 1872-től Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem néven szerepelt. A négy különálló kar egyike az Orvostudományi Kar volt 11 tanszékkel. Bár 1918-ban, Erdély Romániával való egyesítését követően az ígéretek szerint garantálják a nemzetiségek jogait, betiltanak minden magyar tannyelvű felsőoktatási intézményt Romániában. 1940-ben a 2. bécsi döntést követően indul újra a Ferenc József Tudományegyetem Kolozsváron. 1944 októberétől elhagyják a Ferenc József nevet, és Kolozsvári Magyar Egyetem lesz 1945. június 1-ig. Az 1945. május 28-i 406-os királyi rendelet alapján a korábban Nagyszebenbe költözött román egyetem visszaköltözik Kolozsvárra, a 407-es királyi rendelet június elsejétől létrehozza a Kolozsvári Magyar Tannyelvű Állami Egyetemet négy karral, köztük van az orvostudományi is. Az egyetem megalapítását az tette lehetővé, hogy a tanszemélyzet 15 tagja a helyén maradt, a szovjet parancsnokság pedig elrendelte, hogy minden tudományos intézmény folytassa tevékenységét, és ígéretet tett a nemzetiségi jogok garantálására. Mivel 1945-ben a Nagyszebenből Kolozsvárra visszatérő román egyetem nem volt hajlandó egyetlen klinikát sem átadni a magyar oktatás számára, ekkor merül fel az orvosi kar esetleges elköltöztetése a marosvásárhelyi kadétiskola impozáns, de nem egyetemi oktatás céljára készült épületébe. Az átadás-átvétel a Hadügy- és a Nemzetnevelési Minisztérium között a dr. Petru Groza vezette Minisztertanács 1945. augusztus 3-i ülésén megtörtént, és még abban a hónapban a Császári és Királyi Katonai Alreáliskola épületének az átadására is sor került. 

1945. október 4-én a dékáni hivatal elkezdte működését, és kinevezték az egyetem vezetőit prof. dr. Csőgör Lajos rektor és dr. György Lajos rektorhelyettes személyében.

1947-ben, Mihály király távozását követően megtörténik az oktatás államosítása, a Marosvásárhelyre kihelyezett orvosi kar önálló intézetté alakul, 1948-ban beindul a gyógyszerészképzés, 1951-ben a fogorvosképzés is. Bár a város kedvezően és nagy szeretettel fogadja az egyetemet, és sok téren segítséget nyújt tanároknak, diákoknak, a folyamatos létbizonytalanság, a hatalom rányomja a bélyegét az egyetem életére. Az ’50-es évek elején munkás igazgatót neveznek ki a rektor tevékenységének a felügyeletére, az 1956-os magyar forradalom utóhatásaként tanárokat és diákokat zárnak ki az egyetemről. 

1959-ben megkezdődik a „színjáték” az egyetemek egyesítéséről, amiben Ion Iliescu játssza a fő szerepet, és Kolozsváron Nicolae Ceauşescu vezényli le, aminek eredménye a Babeş–Bolyai Egyetem. Mivel Marosvásárhelyen nem volt mit egyesíteni, párthatározatra belülről átalakítva vezették be a román nyelvű gyakorlati oktatást 1962-ben, mindenféle törvényes határozat nélkül. A magyar oktatás csorbítására vonatkozó eljárások tovább folytatódtak, 1951-től 1962-ig szünetelt a fogorvosképzés, az 1970-es újabb próbálkozást sikerül kivédeni. 1986-ban nem tartottak felvételi vizsgát a gyógyszerészeten, amit összevontak a Fogorvosi Karral. 

Arra hivatkozva, hogy nincsen doktorátusuk, 1971-ben 30 kisebbségi tanársegédet bocsátottak el, egyes tantárgyakat csak románul oktattak, és a román tagozaton csak román nyelvű oktató működhetett. 1984-ben, amikor az első román rektor került az egyetem élére, napirenden voltak az elbocsátások, nyugdíjazások. 

A ’80-as évek végére egyre fojtogatóbbá válik a Ceauşescu-féle diktatúra. A felvételi vizsgán a tételeket nem fordítják le magyarra, eltűnnek a magyar feliratok, a magyar vonatkozású emlékek teljes felszámolására törekednek. 1989-ben már csak 20 magyar anyanyelvű hallgatót vesznek fel, miközben a hozzáértés, minőség és korrektség jelszavait hangsúlyozzák. 

Míg 1948-ban a 296 oktatóból 290, azaz a 97,9 százalék magyar, 1994-re a 241 oktatóból 71, azaz a 29,46 százalék marad. Ami a végzős magyar diákok számát illeti, az 1954-es 97,6 százalékról 1994-ben 11,66 százalékra csökken.

Az 1989-es rendszerváltás új reményeket jelent, amelyek hamar szertefoszlottak. Marosvásárhely lakói gyertyás tüntetésen követelik a megígért kisebbségi jogokat. 

1990 februárjában RMDSZ-beadvány szorgalmazza a magyar nyelvű oktatás visszaállítását, valamint a Bolyai Tudományegyetemet Kolozsváron. A diákszövetség részéről küldöttség utazik Bukarestbe, és március 6-án ülősztrájk kezdődik a marosvásárhelyi egyetemen. A magyar diákokat kiszorítják a tárgyalásokról, és a gyakorlati oktatás csak román nyelven marad. A diáksztrájk végére a véres márciusi események tesznek pontot. 

Az 1990-ben meghirdetett 96 oktatói helyre 8 magyar anyanyelvűt vesznek fel, a „kompetencia” elvei alapján. Ezt követően jól felkészült fiatalok távoznak, más egyetemeken vagy külföldön próbálva szerencsét. 

1991 májusában 16 egyetemi tanárt (közülük 14 magyar anyanyelvűt) nyugdíjaznak, „lefejezve” ezzel a magyar oktatást. 

Az intézmény neve Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre (MOGYE) változik. 

1989 után egyes tanszékekre visszatér a magyar nyelvű oktatás, újraindul a gyógyszerészképzés. Országos szinten megszaporodnak a felsőoktatási intézmények, kiegyenlítődik a jelentkezők száma. EU-s nyomásra beindul a bábaképzés, először két nyelven, de a szakot utólag leépítik. Megjelenik viszont a magyar nyelvű általános asszisztensképzés. Új szakokat hoznak létre, de ezek csak román nyelven működnek. 

A román többség továbbra is mereven elzárkózik az önálló magyar tagozat engedélyezésétől. 

Több mint tízéves küzdelem után a 2003-as kormányhatározat alapján külön beiskolázási számot engedélyeznek a magyar oktatás számára, a 2004-es felvételire a magyar tagozaton 101, a román tagozaton 134 helyet hirdetnek meg. A hallgatók száma hiába javul, mert az oktatói utánpótlás megoldatlan maradt, és a gyakorlati oktatás továbbra is román nyelven folyik.

2003 decemberében kormányhatározatot hoznak az államilag finanszírozott külön beiskolázási számokról a magyarul folyó általános orvosi, fogorvosi, bábaképző és gyógyszerészeti szakokon. 

A helyek számát évente állapítják meg az előző ciklus eredményei alapján, és közlik szakminiszteri rendeletben. Kezdetben az akkreditáció mind a román, mind a magyar tagozat számára 240 helyre szól. 

A 2007-es EU-s csatlakozás után a kormányhatározatot nem tartják be, először a fizetéses helyeknél. A román jelentkezőket azzal csábítják, hogy csak egy tantárgyból kell készülni a felvételi vizsgára, ami a számuk megnövekedéséhez vezet. A 2008/2009-es tanévtől beindul az angol nyelvű orvosképzés. 

A sorozatos akkreditációk során a helyzet fokozatosan romlik, amit jól tükröznek az idei felvételi vizsga adatai. A 2025-ös felvételire meghirdetett 1575 helyből az általános orvosi szakon 135-öt kap a magyar, 180 általános orvosi és 45 katonaorvosi helyet a román tagozat, 30 fogorvosi helyet a magyar és 50-et a román tagozat, 30 gyógyszerészeti helyet szabnak meg a magyar és 40-et a román tagozatnak, az asszisztensképzésre mindkét tagozat 45 helyet kap. A többi szakon nincsen magyar nyelvű képzés. 

A 2011-es 1-es számú tanügyi törvény a magyar oktatást megillető jogok biztosításával újabb reményekkel kecsegtet, és a Babeş–Bolyai, valamint a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen megalakulnak a magyar tanszékek, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (1991-től vette fel ezt a nevet) ez akadályokba ütközik, mert nem tudnak a törvény alkalmazásának megfelelő súlyt biztosítani, és időközben romlik az RMDSZ politikai befolyása is. A Fogorvosi Karon megalakul ugyan a főtanszék, de másnapra érvénytelenítik. 

2012 elején a magyar tagozat képviselői bojkottálják a kiírt választásokat, amit 6 személy kivételével az egész tantestület be is tart. A helyzet megoldása érdekében a miniszterelnök is Marosvásárhelyre látogat, a tárgyalásokon azonban nem vesz részt. A hétpontos megegyezést a tanügyminiszter is aláírja, de az írott szó sem kötelezi, így az alkalmazást elodázzák a minőségbiztosításra hivatkozva. Többszörös tárgyalásra kerül sor Bukarestben, az RMDSZ politikai befolyására megjelenik egy magyar kar létrehozásáról szóló kormányhatározat, amit két héten belül érvénytelenít a „független” Marosvásárhelyi Táblabíróság.

2018-ban a Petru Maior Egyetemmel való egyesülés a végső csapást jelenti, és az egyetem neve George Emil Palade Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetemre változik. Tovább folytatódik a román és angol tagozat beiskolázási számainak felduzzasztása, míg a magyar helyek száma változatlan marad vagy csökken. Az egyesítéssel a magyar oktatók számaránya 32 százalékról 17 százalékra csökken. A román nyelven tartott gyakorlatok miatt a tanársegédek utánpótlása nehezen megvalósítható. A tanszemélyzet utánpótlása a román vezetés kénye-kedvétől függ, így a magyar oktatás ma már a túlélésért küzd – hangzott el és olvashattuk is a kivetített képeken. 

A vetített képsorokon megszólaltak hajdani magyar egyetemi oktatók, és részletes beszámoló hangzott el az egyetemen folyó sokéves kutatómunkáról. 

Az elhangzottak nyomán kialakult vitában felmerült, hogy nem esett szó arról, hogy a jelenlegi oktatók milyen jövőt látnak maguk előtt. Érdeklődésünkre dr. Szilágyi Tibor professzor válaszolt: 

– A magyar nyelvű orvosképzés Marosvásárhelyen nyolcvan éve a szakmai felkészültség és az anyanyelv iránti elkötelezettség példája. A cél ma sem csupán a fennmaradás, hanem a megújulás: olyan feltételek megteremtése, amelyek között a magyar nyelvű képzés teljes értékű része az egyetemnek, ugyanakkor szervesen illeszkedik az egységes magyar orvosi és tudományos élethez. Bízunk abban, hogy a közösség kitartása és a nemzetközi szakmai együttműködések elmélyülése erősíteni fogja azt az alapot, amire a jövőnket építhetjük.

A rendezvényen fellépett a Flos Iuventutis fuvolaegyüttes.