Ragyogó nyári délelőtt érkeztünk Mezősámsondra. A katolikus templomhoz tartozó épület homlokzatáról ránk köszöntött a kifeszített nagy máltai zászló, hírül adva, hogy – mint minden esztendőben – ezen a nyáron is munkálkodik a gondoskodó szeretet.
Ragyogó nyári délelőtt érkeztünk Mezősámsondra. A katolikus templomhoz tartozó épület homlokzatáról ránk köszöntött a kifeszített nagy máltai zászló, hírül adva, hogy – mint minden esztendőben – ezen a nyáron is munkálkodik a gondoskodó szeretet.
A Máltai Segélyszolgálat a Szt. Erzsébet gyermekotthonban élő 13 gyermek számára táborozást szervezett. Jó gondolat volt a vezető Tulit Viktória részéről, hogy a hét egyik napjára összehívja a szervezethez tartozó idősebb korosztályt, hogy mindnyájan részesüljünk abban a meghitt családi légkörben, mely oly jellemző a máltai házban. Így együtt volt a szervezet összes korosztálya: a 13 gyermek, a nyolc ifjú máltai, akik felügyeleti szolgálatot teljesítettek és a 12 felnőtt, sőt az érdeklődő vendégek is betekintést nyerhettek a máltai tevékenységbe, mely jól megszervezett program szerint működik.
A mindennapi sétához Tulit János máltai tag becsempész valami tanító jellegű tevékenységet is. Nejlonzsákokba gyűjtik össze az utcán elhullatott szemetet, gyógynövényeket gyűjtenek, vagy mezei virágot szednek, mellyel szobájukat díszítik. A túrázást kézművesgyakorlat követi. A kis kezekben csattognak az ollók, vágják, ragasztják a színes figurákat, gyöngyöket fűznek, fülbevalókat készítenek Nagy Ilonka és Szűcs Imola ifjú máltaiak vezetése mellett. Így nő, fejlődik bennük a kreativitás. Aztán elcsendesednek. Bibliaóra következik, persze játékkal egybekötve, de a felolvasott perokopákat Nagy Ilonka szigorúan vissza is kérdezi. A falon kifüggesztett rajzlapok, ahol minden egyes gyermek teljesítményét színes ábrák követik. Közben elkészült a finom krumpligulyás, amit a nagy diófa alatt közösen fogyaszt el a máltai nagy család.
Csend van. Pihen a ház. Csupán a konyhából hallatszik ki az edénycsörömpölés. Szorgos kezek igyekeznek rendet teremteni a közös ebéd után.
Végignézzük a szobákat is. A lányok szobáját, a fiúkét, az ifjakét és a tanulótermet is. Nincsen luxus. Földre helyezett matracok, de ragyogó tisztaság mindenütt, és ami hiányzik, azt pótolja a mindent átható szeretet.
Bemegyünk a római katolikus templomba is. Nincsen szentmise. Csak úgy meglátogatjuk a Jóistent, aki ilyen szép napot ragyogtatott reánk, és megcsodáljuk a Szt. Jánost ábrázoló oltárképet.
Még üldögélünk az árnyékos udvaron, és elbeszélgetünk a faluban élő tanárokkal, pedagógusokkal, akik betekintést nyerhettek a máltai tevékenységbe, mivel az érdeklődési körünk azonos. Közben folyik a vidám játék. A jókedvű gyermekzsivaj mosolyt fakaszt a felnőttek arcára.
Azzal az érzéssel távozunk a táborból, hogy a máltai segélyszolgálat, most is, mint minden alkalommal igyekszik eleget tenni hivatásának, önerejéből és a jószívű szponzorok segítségével, mert felkarolja az élet peremére szorult gyermekeket, és lelkükbe plántálja az Isten iránti szeretetet.
Az egyhetes táborozás szikrázó tűzijátékkal és jóízű fánk fogyasztásával zárult.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
