Tőkés Attila református lelkész (fotó) örömmel mondja, hogy a népiskola termében, amelyet visszaigényelt és kapott az egyház, folyton bővül a nagy sikernek örvendő iskolatörténeti múzeum.
Fotó: Nagy Tibor
Tőkés Attila református lelkész (fotó) örömmel mondja, hogy a népiskola termében, amelyet visszaigényelt és kapott az egyház, folyton bővül a nagy sikernek örvendő iskolatörténeti múzeum. A romos állapotban levő termet eredeti formájában állították vissza, ahol régi padok, a magiszter asztala és széke, a kántortanítói korszakból származó harmónium, a fából készült iskolatáskák (amelyek azért olyan kopottak, mert télen sisonkázásra is használták), palatábla, régi értesítők, tankönyvek, kalamáris, óvodai kisbútorok és a pionírkorszak emlékei is megtalálhatók. László János nyugalmazott magyartanár meséli el, hogy a pionírdobokból és trombitákból csak két elnémult zeneszerszám maradt, mivel a többit a rendszerváltás után a falubeliek termését feldúló vaddisznók riasztására hordták el az iskolából. A falon levő képek a viseletet, az iskola életéből megőrzött jeleneteket tükrözik, s a gyermekgólyalábak arra az időre emlékeztetnek, amikor olyan sár volt, hogy csak falábon lehetett megközelíteni az iskolát.
A lelkész szerint három év alatt több mint 2000-en nézték meg a múzeumot, s az anyaggyűjtés nem zárult le.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
