2022. szeptember 24., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kevés szó esik az újramegyésítés kapcsán a törvényességi szempontokról, leginkább azt osztják-szorozzák a politikusok, hogy melyik megye hova vagy hova ne tartozzon a területfelosztás után. 

Kevés szó esik az újramegyésítés kapcsán a törvényességi szempontokról, leginkább azt osztják-szorozzák a politikusok, hogy melyik megye hova vagy hova ne tartozzon a területfelosztás után. Ebben a hisztériában fő szerepet az RMDSZ által szorgalmazott Maros-Hargita-Kovászna kombináció kapott, politikusok, közéleti személyiségek egyaránt amiatt aggódnak, hogy amerikai (!)/magyarországi érdekcsoportok által kidolgozott ravasz terv alapján Románia szívében magyar enklávé alakul ki, e három megye autonóm területté válik, avagy éppenséggel kiszakad az ország testéből.
A fenti változat kapcsán elsőként Marosvásárhely polgármestere fogyatékosozta le fölényesen Hargita és Kovászna megyét, vérig sértve több százezer polgárt, majd Maros megye prefektusa tett rá egy lapáttal, mondván, csakis egy gazdaságilag erős megyéhez kell csatlakoznunk, hogy gőzmozdonyként haladhassunk együtt. Például Kolozs megyéhez. Az talán eszébe sem jut, hogy Kolozs megyének esetleg nem kell a szegény Maros megye…
Érdekes politikusi eszmefuttatás volt az is, hogy a román történelmi megyék eltörlésével gyökértelenné válik a lakosság, elveszti kulturális önazonosságát, értékrendjét pedig kizárólag a mallban való bevásárlás, a jóléthez szükséges pénz megszerzésére kifejtendő erőfeszítése alkotja majd. A magyar megyékre a fenti gondolatok ugyebár nem érvényesek…
Az újramegyésítés kulisszáiról vitatkozva visszatérő gondolat volt, hogy a PD-L a területfelosztással az RMDSZ követeléseinek akar eleget tenni, emiatt feláldozza az egész országot. Nos, nem tudtuk mostanáig, hogy az RMDSZ ekkora hatalommal bír koalíciós partnere fölött. Arra inkább lehetne gondolni, hogy a demokrata liberálisok az újramegyésítés tervével kívánják sakkban tartani a szövetségest, amely a kisebbségi törvény elfogadásához kötötte a koalícióban való maradást. Esetleg arra is, hogy az pénzügyőrség, vámszolgálat háza táján tervezett nagyszabású leépítések miatti konfliktusokat tompítanák a jól időzített területfelosztás témával, amin aztán hónapokig lehet vitatkozni.
Az újramegyésítés szükségességét először az uniós pénzek lehívásával, majd egy hétre rá a bürokrácia csökkentésével magyarázta az államfő, de e tervtől állítólag a korrupció csökkenését is várják. Politikai konszenzus és lakossági támogatás nélkül azonban nehezen kivitelezhető egy ilyen terv. Arról pedig, hogy mennyibe kerül az országnak az ötlet népszerűsítése, a népszavazások kiírása (már ha betartják a törvényeket), majd maga az adminisztrációs átalakítás, végképp senki nem beszél.