Ne sírjuk vissza a múltat és ne rettegjünk a jövőtől!

A boldogtalanságunk egyik forrása, hogy sosem a mában élünk

Éljünk a jelenben, ahelyett hogy a múlton rágódnánk, és visszasírnánk azt, vagy éppen rémképeket vetítenénk elő a jövővel kapcsolatban – tanácsolták a közönségüknek az Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek című marosvásárhelyi előadásukon Dobó Kata, a népszerű magyarországi színésznő és dr. Hevesi Krisztina, az anyaország legismertebb szexuálpszichológusa, aki sportpszichológus és egyetemi tanár is. A két közismert előadó a Defender Star Management meghívására érkezett Marosvásárhelyre, egy többállomásos erdélyi turné keretében.

A közvetlenre és igen jó hangulatúra sikeredett beszélgetés elején Dobó Kata saját életéről, szakmai pályafutásáról is mesélt, többek között arról is, hogyan élte meg az időszakot, amikor huszonévesen hirtelen „becsöppent az ismertségbe” A miniszter félrelép című filmbéli szerepe által. Persze, akkor, 23 évesen nem volt ahonnan tudja, mire vállalkozik, és hogy egy egész ország, több millió ember fogja kéretlenül megítélni. Általában az emberek, akik rosszindulattal ítélkeznek, úgy, hogy nem ismerik az illető történetét, azt, hogy honnan jött, valószínűleg a saját kis nyomorult valójukból reagálnak, amiben éppen akkor vannak. – Ha valakit bántani akarsz, akkor te nem vagy jól – adott hangot véleményének Dobó Kata. Elismerte, sokáig úgy élte az életét, hogy a „külső inputokra” reagált, a kívülről érkező negatívumokat, kritikákat hajlamos volt felnagyítani, és szenvedett miattuk. Sokáig élt úgy, hogy a kérdésekre olyan válaszokat adott, amilyeneket elvártak tőle, de ugyanakkor sokszor volt elég bátor is ahhoz, hogy önmagát válassza. Sok idő telt el, amíg megértette, hogy el kell kezdenie felépíteni az új Katát, aki szereti önmagát, hiszen enélkül semmi nem működik, legalábbis nem úgy, ahogy mi szeretnénk. Amíg magunknak nem adjuk meg azt a tiszteletet, szeretetet, amit másnak igen, addig ugyanazokat a köröket fogjuk futni – állítja Dobó Kata, aki mára már megtanulta, hogy vannak eszközei arra, hogyan tudjon jól lenni, sok mindent megbocsátott magának, és ma már csomó mindent meg is enged magának, amiket sokáig nem, például azt, hogy néha lusta legyen, és egyáltalán nem érdekli, hogy ki mit gondol róla. Ezáltal pedig óriási teher esett le róla, miután évekig úgy élt, hogy mindig mérlegelt, ha tesz valamit, mit fognak gondolni arról mások. – Ezzel csak megnyomorítjuk a saját életünket – hangsúlyozta a színésznő.

Visszasírjuk a múltat, és rettegünk, hogy „mi lesz, ha”

– Ha magunkat nem szeretjük, bármilyen teljesítményt elérünk, bármilyen kapcsolatban vagyunk, azt nem tudjuk értékelni – mutatott rá dr. Hevesi Krisztina pszichológus, aki többek között az evészavarokat hozta fel példaként. Amikor valaki anorexiás, és borzalmasan vékony, ő akkor is úgy érzi, hogy hatalmas combjai vannak. Hiába mondja a környezete az ellenkezőjét, képtelen azt elfogadni. Egy párkapcsolatban ugyanolyan fontos, hogy önmagunkat is szeressük és értékeljük, hiszen hiába szeretjük a másikat, ha önmagunkat nem, mert így nem hisszük el a másiknak, bármi pozitívat is mond velünk kapcsolatban. 

– Jellemző, hogy soha nem tetszünk magunknak, de ha megnézünk egy tíz évvel ezelőtti fotót, elámulunk, hogy Úristen, de jól néztünk ki! Becsüljük hát meg azt, ahogyan most kinézünk, mert de szeretnénk majd tíz év múlva is így kinézni! – tanácsolta mosolyogva a nézőtéren ülőknek a pszichológus.

Dobó Kata hozzátette, fontos, hogy elfogadjuk, hogy igen, múlik az idő, de minden időszaknak megvan a maga szépsége. Nem tölthetjük el azzal az életünket, hogy folyton hangoztatjuk: bezzeg, amikor húszévesek vagy harmincévesek voltunk!

– A boldogtalanságunk egyik forrása, hogy sosem vagyunk a mában, mindig búslakodunk, vagy a múlt miatt, hogy miként rontottunk el dolgokat, vagy visszasírjuk a múltbeli dolgokat. Ha vissza kell menni a múltba, csak azért menjünk vissza, hogy olyan emlékeket idézzünk fel, amelyek pozitív érzésekkel töltenek el, nem pedig olyanokat, amelyek lehúznak. A másik pedig, hogy folyton azon rágódunk, mi lesz akkor, ha… kirúgnak, ha megbetegszem. De ha visszagondolunk például az elmúlt öt évre, ezekből a „mi lesz, ha” dolgokból szinte semmi nem következett be. Ennek ellenére állandóan rettegünk a jövőtől – világított rá Dobó Kata, aki szerint ezért fontos, hogy a jelenben éljünk, és tegyünk olyan dolgokat, amelyek örömet okoznak.

Mindig van amiért hálás lenni, ha nem másért, azért, hogy reggel felkeltünk, egészségesen

A közismert színésznő megjegyezte, ahogy a gyerekeinket egyszerűen csak azért szeretjük, mert vannak, nem mert elolvasnak számos könyvet, vagy okosak, vagy bizonyos teljesítményeket elértek, ugyanúgy önmagunkat is azért kell szeretnünk, mert vagyunk, nem azért, mert ilyen-olyan érdemeink vannak. Amíg nem vagyunk rendben önmagunkkal, addig nem tudunk igazán szeretni sem.

Mint mondta, a nyugati civilizációban élő emberekre jellemző, hogy a hiányra összpontosítunk, irigylünk másokat, azt, ami nekik megvan, úgy, hogy közben fogalmunk nincs, hogy milyen áron szerezte meg valaki azt, amit irigylünk tőle, meg akar-e valakinek folyamatosan felelni, vagy esetleg miért kompenzál. Dobó Kata úgy véli, romboló dolog az összehasonlítgatás és az irigykedés, hiszen ettől még sosem lett jobb senkinek az élete, és annak sem lett rosszabb, akit irigylünk. Ilyenkor valójában egyetlen kis szegmensét látjuk az irigyelt ember életének, de ha azt mondanák, ott a teljes csomag, látnánk a sok negatív dolgot is, ami van benne, hiszen nincs emberi sors, élet, ami tökéletes lenne – mutatott rá a színésznő, aki Bali szigetét hozta fel pozitív példának, ahol az ott élők arra koncentrálnak, amijük van, és azért adnak hálát naponta többször is. Ezzel szemben nekünk csak akkor jut eszünkbe értékelni és hálát adni azért, amink van, amikor elveszítünk valamit, vagy esetleg megbetegszünk. – Mindenkinek van csomó dolog az életében, amiért hálás lehet, ha nem más, az, hogy reggel felkeltünk, egészségesen – hangsúlyozta Dobó Kata.

Beszélgetőtársához csatlakozva, dr. Hevesi Krisztina megjegyezte: általában, amikor megkapunk egy állást, amire vágyunk, vagy belekerülünk egy kapcsolatba, kezdetben szárnyalunk, boldogok vagyunk, aztán megszokjuk, észrevesszük a hibáit, elkezdjük kritizálni, aztán eljutunk odáig, hogy már csak a hibáit látjuk. A pszichológus egy házaspár példájával szemléltette a helyzetet, amelyben bizonyára a teremben ülők közül is sokan magukra ismertek. A nő délutánonként már előre bosszankodik magában, hogy ha hazajön a férje, biztos újra szanaszét fogja hagyni a cipőit. Egyre jobban pörög ezen, felnagyítja a dolgokat, és persze hogy az történik, amire számít, hiszen 25 éve ilyen rendetlen a férje. – Azt szoktam ajánlani, hogy tudjuk megbecsülni a másikat akkor, amikor a miénk. Gondoljunk csak bele, ha egy nap úgy jönne haza, hogy vége, mert beleszeretett valaki másba. Már nem érdekelnének a szanaszét hagyott cipők, visszasírnánk mindent. Tehát becsüljük meg a jelent, benne a társunkat és az olyan apró dolgokat is, hogy közeleg a tavasz, vagy ha látunk egy jó előadást; a családtagjainkat, még akkor is, ha néha idegesítőek, mert esetleg gyakran hívnak. De milyen jó, hogy hívnak! – hangzott a jó tanács.

A közismert magyarországi pszichológus a célok jelentőségéről is szólt. Hangsúlyozta, a célok nagyon fontosak, azok visznek előre. Amikor életünk olyan szakaszába érünk, amikor hirtelen elfogynak a célok, megijedünk, ezt hívják kapuzárási pániknak. Dr. Hevesi Krisztina megjegyezte, nemrég pszichológusi minőségében arról kérdezte a magyarországi média, hogy miért ennyire boldogtalanok a hirtelen meggazdagodott lottómilliárdosok. A szakember úgy véli, az ok abban keresendő, hogy hirtelen elvesztik a céljaikat, nincsen amiért dolgozzanak. Ha el is határozzák, hogy továbbra is bejárnak dolgozni, nem tudják úgy végezni a munkájukat, ahogy addig, mert nincs rá szükségük, hiányzik a motiváció.

Mint mondta, fontos, hogy a párkapcsolatban is ne csak a közös, hanem az egyéni célokat is szem előtt tartsuk, és néha megkérdezzük a másiktól, ott tart-e, ahol tíz évvel ezelőtt eltervezte, és ha nem, mit tehetünk azért, hogy az ő álmait is próbáljuk megvalósítani. Egy boldog párkapcsolathoz ugyanis két boldog ember kell. Ha az egyik fél például a munkájában nem boldog, a kapcsolatban sem tud önfeledt lenni, vagy állandóan nyavalyog, vagy akár elkezd irigykedni a társára, hogy annak milyen jól megy.

Ugyanakkor a párkapcsolat sikere azon is múlik, hogy pont azokban a dolgokban vagyunk hasonlóak a másik féllel, amik nekünk fontosak, így jó közös programjaink lehetnek, ami szükséges ahhoz, hogy emeljük egymás önértékelését. Nagyon fontos a szeretet és a tisztelet, hogy tiszteljük azt, amit a másik csinál, azt, amiben esetleg ő jobb – fejtette ki véleményét dr. Hevesi Krisztina.