Money
2024-10-21 16:00:00
- Kuszálik Péter
Nincs hely a klasszikus memóriámban (a virtuálisat sem azért tartom, hogy efféle adatokat rögzítsek benne), emiatt nem tudom, hogy melyik rockegyüttes száma a Money, de szombat délelőtt épp elcsíptem azon a rádióadón, amelyet a konyhai munkák idején kapcsolok be, ha épp jó zenére vágyom. Kedvelem a számot, remek ritmusa van, s külön öröm, hogy a régi kasszagépek csengetését is bekeverték a szöveg alá. (Talán a Hintz patikában hallottam utoljára, hatvan évvel ezelőtt?) Nem értem a szövegét, de remélem, hogy nem a pénzimádók himnusza, hanem a maga helyén kezeli az ’aranyborjú körüli táncot’. Egyszer majd szólok nekik (ha még élnek ezek a derék rockerek), hogy iktassák be a szövegbe a „ne imádd annyira, az csak egy szükséges rossz” angol megfelelőjét, mert sláger ide vagy oda: kell egy kis tanulságot is vegyíteni a sorok közé (a fiatalok okítása végett, ugyebár – mondotta Makarenko elvtárs).
Nézzük csak, miket lehet még elmondani a pénzről. Példának okáért a következőket: „Jó, ha van.” „Nem boldogít, csak megnyugtat.” „Olyan, mint a szerelem: könnyen elveszi az eszed.” Ez utóbbi még nem általánosan ismert, és nem is biztos, hogy ez a tökéletes megfogalmazás, talán jobb lenne a „könnyen a rabjává tesz” ’végkifejlet’. Elsősorban a szerencsejátékok rabjaira utalok, de ide lehet sorolni minden káros szenvedélyt. Három éve alkalmam volt elbeszélgetni egy olyan menyecskével, aki egy szerényebb kaszinóban dolgozik. Én ’azzal rúgtam be az ajtót’, hogy eléggé aljas dolog ilyen helyeken dolgozni, amire ő azzal védekezett, mint a kocsmárosok: nem kötelez senki arra, hogy minden áldott nap tökrészegre idd magad, avagy eladd az utolsó ruhádat, hogy kártyázni mehess. Egyébként – mondotta – a legnagyobb rablók a bankok és az állam. Ezek ketten abban is összejátszanak, hogy a kisstílű uzsorásokat kivonják a forgalomból, ám a legnagyobb sápot ők szedik be. A prolinak meg legyen annyi esze, hogy – a saját vagy a más kárán – ismerje meg ezt a huncut világot, és ne hagyja magát minden kétes ügyletbe belerángatni. A Dacia Felix, a pilótajátékok és a svájci frankos bankkölcsönök előtt még volt egy figyelmeztető csali-buli: a gyorsan szaporodó és biotrágyát szaró vörös giliszta, amibe szintén ezernyi hiszékeny fickó fektetett, majd a csőd beütése után tüntetni ment az Országház elé. Másik példa: a cigisdobozokra nyomtatott figyelmeztetések kivételesen őszinték, semmi egyéb dolga nincs a szenvedő alanynak, mint lemondani a halálos betegségeket okozó dohányzásról. Szabadság van és autonómia, zsebedben a buletin, fiókodban az oltási igazolvány: vigyázz magadra, mert a fél világ azon dolgozik, hogy kihúzza a pénzt a zsebedből, vagy más módon tegyen tönkre.
Ezt szépen elmondta a menyecske, azt se mondhattam rá: ’muklesz’. De azért megkérdeztem: szokták-e figyelmeztetni a remegő kezű fickókat? Szokták. Aztán vagy szót fogad az illető, vagy nem. De a fene megevett, ha beleszédültél valamilyen szenvedélybe. Nézzél szét a bulvárokban: hány – kezdetben sikeres – bohócot, mutatványost vitt el a narkó vagy a pénz ördöge. Ráadásul nem a zsonglőr vagy a légtornász csinál nagy karriert, hanem a cirkuszigazgató; nem a színész kaszál, hanem a producer. Van átok, dögivel… Épp a múlt héten esett ki egy énekes celeb a szálloda erkélyéről. Nem az első és nem az utolsó.
Karolával találkoztam az üzlet előtt. Három perc alatt végigtárgyaltuk a friss pletykákat a Tisza áradásától a narancsos bukta receptjéig, de előkerült Attila is, s addigra már a ’minden idők legnagyobb lottónyereménye’ volt a beszéd témája. 6,6 milliárd forintot nyert a szerencsés (szerencsétlen?) fickó, ami nagyjából nyolcvanmillió lejnek felel meg. Ennyiért talán a tankkaszárnya helyére épített csinos lakóparkot is megvehetné a pacák: bútorostul, garázsostul. Aztán reggeltől estig takaríthatná a lépcsőházakat, moshatná az ablakokat. Nem irigylem egy percig sem. Ha a pasi elásná a nyereményét, akkor húsz év múlva egy Trabantot se vehetne rajta. Mert a pénz gonosz szokása, hogy veszti az értékét. Infláció, pénzhígulás, becsődölt bankok, alacsonyan röpködő tőzsdei ügynökök satöbbi. Tanulság: nem kell annyi pénzt gyűjteni, hogy rád rohadjon. (Mit hallottál: Morgan bankár hány ezer dollárért vásárolt egy napnyi életet?) Mostanában azzal riogatják a jámbor atyafiakat, hogy három év múlva egymillió forint lesz a havi garantált fizu. Mi már ismerjük azt a rövidke korszakot, amikor mindenki milliomos volt. Tízezer volt egy szatyornyi krumpli.
Ma is az inflációval rémítgetnek, holott szombaton még egy lejbe vettem a tojás darabját. Miért kell pánikolni? A cigi, vodka meg a benzin valóban megdrágult, de magára vessen, aki nem tud ezek nélkül élni. Minden szónak egy a vége: a pénz értéke ingadozik, s az életszínvonal – némi fáziskéséssel – követi ezt a hullámzó mozgást. Egyszer hopp, máskor kopp. Pistikének így magyarázta az apja a fellendülés–hanyatlás viszonyát: „Konjunktúra idején fiáker, pezsgős vacsorák színésznőkkel; dekonjunktúra idején: villamos, kantinkoszt s az anyád.”
