Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az ősz nemcsak az emberek számára biztosít időt a téli, hideg időszakra való felkészülésre, hanem a természetnek is. Az emberi őszi rituálék, mint például az érett gyümölcs betakarítása és az egyéb őszi munkálatok elvégzése mellett a természetnek is megvan a maga szertartása, hiszen ünnepi ruhába öltözik, mivel a falevelek elkezdenek színt váltani és lehullani.
Miért váltanak színt a levelek, és miért hullanak le? A következőkben ezekre a kérdésekre próbálok választ adni.
Az első és legfontosabb, hogy a növények ugyanúgy érzékelik az idő múlását, mint mi, emberek. Viszont amíg mi percekben, órákban mérjük, ők a nappalok és éjszakák hosszához kötik. Vannak olyan növények, amelyeknek a virágzását indítja be a nappalok rövidülése, erre példa a krizantém. Más növényeknél, a fás szárú évelőknél a télre való felkészülést szorgalmazzák a hosszabb éjszakák. Ezek a növények elkezdik a tápanyagokat mozgósítani a fás részek felé, később a gyökér felé irányítják az életet biztosító anyagokat.
Egy másik fontos tudnivaló, hogy a levél lehullásáért egy növényi hormon a felelős, ez szabályozza az egész folyamatot. Amikor a környezeti feltételek indokolttá teszik, elkezd termelődni ez a hormon, aminek a neve abszcizinsav. A hormon hatására a levél elkezd leválni az ágról.
Először is megszűnik a kapcsolata a fa többi részével, így a fotoszintézishez szükséges klorofill lebomlik, és láthatóvá válik a többi színanyag, amiket a zöld szín elnyom az év más periódusaiban. Ezek nagyon változatosan jelennek meg a természetben, az élénksárgától a szinte feketéig minden színt felismerhetünk. Ezeket a következő színanyagok kombinációja adja:
• karotének – a narancssárga színt adják
• xantofilek – sárgás árnyalatot biztosítanak
• antociánok – a pirosas, bordós árnyalatot teszik lehetővé.
Arra a kérdésre, hogy miért hullatják le a leveleiket a fák, roppant egyszerű a válasz. A levelek nagyon nagy párologtatási felülettel rendelkeznek, és ez vízveszteséggel jár. Mivel télen a talajban lévő víz csupán kismértékben vagy szinte egyáltalán nem felvehető a növények számára, ha megőriznék a lombjukat, tavaszra kiszáradnának.
A levelek lehullása már a végső fázis. Amikor a levél az illeszkedési pontjánál teljesen leválasztódik, akkor következik be a levelek lehullása. Azért fontos, hogy ez a folyamat lassan menjen végbe, mivel minden lehullott levél egy sebet hagy, ahol szabadon bejuthatnak a kórokozók.
A természet ősszel még csodálatosabb és élvezhetőbb, ezért aki teheti, sétáljon ki a közeli erdőbe, vagy legalább gyönyörködjön a tömbházak körüli fákban.
A színes levelek kavalkádja felemelő látvány.
Emellett szeretnék szólni azokhoz is, akik a kiskerti feladataikat végzik. Sokan elkövetik azt a hibát kert takarítása során, hogy a beteg növényi részeket a területen hagyják vagy a komposzthalom tetejére helyezik. Ez öreg hiba, mivel így nagy az esély arra, hogy sikeresen kitelelnek a növényi részeken található kórokozók. Ezeket vagy dobjuk el, vagy a komposzthalom közepébe tegyük, hogy a felmelegedő fázisban a gombaképletek elhaljanak. Ha ezt nem végezzük el helyesen, a következő évi termésünk veszélybe kerülhet, és jóval több vegyszeres kezelést kell majd végeznünk, hogy egészséges és piacos zöldséget termeljünk.
A természetben sétálni és a kiskertben tevékenykedni egyaránt öröm, főleg ilyen szép időben.