Csütörtöki kimenő
Ilyen cím alatt bármi elképzelhető, még egy jegyzet is. Például az a figyelem vonható vizsgálódásunk körébe, amelyet az idősebb korosztály (már igazolt és igazolatlan sok hiányzással és hiánnyal) az ifjabb nemzedék irányába ki- és megnyilvánít. Gondolok itt arra, hogyan, mikor és mily módokon ellenőrizzük a tanuló ifjúság tanulását odahaza, midőn csukott ajtók mögött – a magánélet szentségének tiszteletben tartásával – állítólag (?) szorgalmasan, tudatosan, okos stratégiák birtokában készül másnapra, a távolabbi jövőre, pl. az érettségire vagy akár az életre. Ebben a megterhelő figyelemben benne foglaltatik az a lehetőség is, hogy a megfigyelt és megterhelt egyén fellázad, a megfigyelőt lehordja, szemrehányást tesz néki, felelősségre vonja, sérelmezi, hogy a feléje áramlott bizalom erősen korlátozottá vált, sántít vagy teljesen elpárolgott, holott ő…
Másféle megterhelő figyelemmel találkozott az a nemzedék, amely még részese lehetett (akart egyáltalán?!) a szocialista biztonsági szolgálatoknak. Ugyanis ezek a szolgálatok éppen csak az állampolgárnak nem szolgáltak nyugalommal és biztossággal, sőt meglehetősen nyugtalanították, félsszel töltötték el, amely alapjában különbözött a hagyományos istenfélsztől, olykor rettegéssé fokozódott (alappal – szinte kivétel nélkül), embereket a kétségbeesésbe, árulásba, máskor öngyilkosságba sodort, taszított. A megterhelő figyelem arra irányult – köztudottan –: mikor, kinek, mit és miért mond, ír, levelez, fecseg az állampolgár, hol és hogyan nyilvánul meg az államhatalom akármely intézkedésével, a törvényekkel és a fennálló renddel, rendszerrel szemben. A mellette megnyilvánulás is lehet gyanús, őszintétlen, egérút. Illetve az ellentábor szemében nevetséges, elítélendő, megvetendő, figyelmen kívül rekeszthető. Az ellentábort egészében megterhelte a másik oldal figyelme vagy gumibotja.
A címben foglalt figyelem irányulhatott az irodalomra és írókra, akiknek a szavára az állampárt ha nem is adott sokat, de tartott tőle, tőlük. Cenzúrázott, kiiktatott vagy fölemelt, engedélyezett és eltilthatott írószövetségi kongresszusokat, pártolt és hallgatásra ítélt. Az írókat és költőket, kritikusokat mint irodalomművelő értelmiségi állampolgárokat ellenőrzött, ellehetetlenített, vagy támogatott, ha úgy ítélte meg, hogy elegendő behódolási (nyalási) készséggel rendelkeznek, vagy gerincük már puhára főtt a párt gondos szakácsai megterhelő potyolóinak (klopfolóinak) csapásai nyomán.
Ma is tetten érhető a megterhelő figyelem. Például a botrányok nyomán egy-egy közéleti szereplő egyszer csak a figyelem és a bűnüldözés, a politikai bosszú, leszámolás középpontjába kerül, reflektorfényben izzad, megterhelő az újságírók, a média érdeklődése, el sem tud bújni. Fogdába vonulását a tévékamerák és fényképző masinák (vö. paparazzi) dokumentálják a közvélemény számára. Szegény Diana hercegnő is e megterhelő médiafigyelem áldozata lett. Na meg Dódi, az Alfayett gyerek is Párizsban.
A példák sorolhatók, a terhelés egy pillanatig sem csökken, ámbátor a figyelem állandóan újabb és újabb célpontokat keres és talál. Addig terheli az egyes egyéneket, csoportokat, tettestársakat, helyszíneket, ameddig újabb nagyobb horderejű objektumra, skandalumra, pénzmosó intézetre, áldozatra nem lel. Ez élteti, ebből él és koldul.
