LÁSZLÓ ALBERT
Ismét eltelt egy év nélküled, ami sokkal nehezebb, mint képzeled. Amikor elmentél, a szívünkből egy darabot elvittél.
Ezen a napon minden más, újra mélyen érint meg a gyász. Nincs már velünk, kit mindig úgy szerettünk, ma lélekben újra együtt lehetünk.
Eszünkbe jutnak az együtt töltött napok, fülünkben újra megcsendül a hangod, szinte látjuk minden mozdulatod, nem is tudod, mennyire fáj hiányod…
„Az álmaimban éjjelente visszatér, nem fogja már régen a kezem. Nem is szól, csak int, aztán eltűnik megint, mikor azt kívánnám, hogy maradjon velem.”
„Kinek szíve nemes volt, keze dolgos, élete nehéz volt, álma legyen boldog.”
Hogy elmentél, még mindig fáj, ez örökké így marad, mindig velünk leszel, az idő bárhogy is szalad.
„Csak az élet az, ami hamar elszalad, de kedves, szép emléked örökké megmarad.”
Érted hulló könnyeink soha el nem fogynak, adjon a Jóisten csendes nyugodalmat.
Szívünk mély fájdalmával, a hiányérzet örök küzdelmével emlékezünk a szeretett édesapára,
LÁSZLÓ ALBERTRE
január 7-én, amikor 13 éve a kegyetlen halál elragadta közülünk.
Emléke legyen áldott, nyugalma csendes!
Emlékét őrzi bánatos lánya, Katalin, valamint szerettei.
(21729-I)
