A virtuális tér eltorzítja a való világot. Ezt tapasztaljuk naponta a közösségi médiából felénk áradó információk nagy részéből. A sokszor álarc mögé bújt tartalomgyártók alattomos módon az egyik alaptermészetünket elégítik ki, a kíváncsiságunkat, az új iránti érdeklődésünket, amely talán emberré válásunk időszakában arra ösztönözte eleinket, hogy újabb vadászmezőket fedezzenek fel, s így megismerjék a világot. Jelenleg, a Guttenberg-galaxis alkonyán a gyakorlati tapasztalatok hiánya miatt egyre többen a virtuális térben keresnek fogódzót. Ennek a csapdája, hogy a felgyorsult világunkban ránk zúduló információáradatból egyre nehezebben tudunk szelektálni. Oktatási rendszerünk lemarad, kevés támpontot tud nyújtani. A telefonsimogatós világunkban megváltozott, felületesebbé vált az olvasási szokás, felszínessé vált tájékozódási igényünk. Egyre inkább a mesterséges intelligenciára hagyatkozunk, ami valóban sok mindenben segít, de leszűkíti a kognitív motivációt. A megváltozott gazdasági, társadalmi helyzet miatt kimarad, vagy felületessé válik a generációs tapasztalatátadás, felhígulnak az értékek, fellazulnak az egyéni erkölcsi tartás mérvadó keretei. Megjelentek és egyre többen vannak a lájkvadászok, akik úgy érzik, hogy nincs helyük a való világban, mert nem irányul feléjük megfelelő figyelem a szülők az iskola, a barátok, a környezet részéről. Akik sorozatos kudarcot élnek meg, talán igen magas mércét állítva maguk elé, és ezért mindig úgy érzik, hogy alulteljesítenek. Akiket e virtuális világ megvalósíthatatlan álomba kerget azáltal, hogy mások megosztják sikereiket (csodálatos autóikat, házaikat, egzotikus nyaralásaikat), ahova sohasem érhetnek el. Akik megfelelő (háttér)információ hiánya miatt kötekednek, indulatokat szítanak, frusztrációikat fröccsentik szanaszét, fekete mentőket üldöznek, (virtuális) tábort toboroznak e téren önigazoló igenlésekkel (lájkokkal). És sorolhatnánk mindazokat a jeleket, amelyek akár károsak is lehetnek közvetlen, vagy tágabb környezetünkre. A frusztrációk, a meg nem értés és értettetés aztán agresszióvá dagad, amelynek eredményeként szintén torz képet vetítenek ki a közösségi felületeken, és nem csak.
Jöjjenek a konkrét példák. A minap a szászrégeni rendőrség „lekapcsolt” egy tinédzserekből álló társaságot, akik azzal szórakoztak, hogy kerékpárral lavírozva a városban, hajléktalanokat, időseket zaklattak, bántalmaztak. Tettüket valamiféle „jópofi” mutatványként osztották meg a virtuális térben. A szomorú az, hogy a rendőrség általi felelősségre vonásukra reagálva, a bejegyzéshez hozzászóló felnőttek többsége a védelmükbe kelt és a rendőröket marasztalta el „agresszív” közbelépésük miatt. Ismertek az olyan csínyek, mint a „kék bálna” kihívás, amely öngyilkossági hullámot indított el. Vagy az a provokáció, amikor középiskolás gyerekek ugrottak egymás karjaiba úgy, hogy az elrugaszkodott társukat a többiek nem fogták ki, a mutatvány néhányuknak komoly sérüléseket okozott. A pórul járt társuk földre zuhanását követendő példaként osztották meg az interneten az érintettek. Aztán ott vannak a csalók, akik egyre találékonyabb módszerekkel vernek át a virtuális világban kevésbé jártas személyeket. Az említettekhez hasonló a virtuális térben zajló politikai manipuláció, amelynek úgy Romániában, mint Magyarországon is tanúi lehettünk. De ugyanígy tapasztalható az is, hogy más – konszolidált demokráciákkal rendelkező országokban – egyre inkább a virtuális térben zajlik a politikai kampány, ami merőben eltér attól az „elavult” módszertől, amikor alig néhány évvel, évtizeddel ezelőtt, a jelöltek személyesen találkoztak választóikkal.
Nem szabad gátat vetni a szabad információáramlásnak, a gondolkodás szabadságának (a diktatúrák megtették). Azonban, amint az említett esetek is igazolják, egyre inkább szükség van arra, hogy az internet világában is hiteles, több, akár intézményes információforrásból tájékozódjunk, ezeket mérlegelve önállóan mérlegeljünk, felelősségtudatosan döntsünk és húzzunk határt a való és virtuális világ között. Hiszem azt, hogy nem a lájkvadászoké a jövő, nem azoké, akik az említett meggondolatlan, etikátlan tettekkel akarnak kitűnni a társadalomban. Nem azoké, akiknek közgondolkodását manipulálni lehet az agresszió, az intolerancia irányába. És azt is merem remélni, hogy egyre többen lesznek olyanok, akik felelősséget vállalnak olyan valós értékek mentén, mint a béke, a barátság, az együttélés, a környezetvédelem, a család, a jobb jövőbe vetett hit, amely továbbra is mindenki számára élhetőbbé teszi Földünket. Naiv gondolatok? Lehet, hogy egy lájkot megér…
