Köszönjük, Béla!
Csütörtökön reggel 8 óra előtt egy 32-es kisbuszon (maxitaxin) utaztam a piac felé. A Bolgár téri megállóban, miután leszálltak, akik le akartak szállni, egy izgatott hölgy bekiabált a sofőrnek: „Mi-am pierdut telefonul, nu l-ai găsit?”
Csütörtökön reggel 8 óra előtt egy 32-es kisbuszon (maxitaxin) utaztam a piac felé. A Bolgár téri megállóban, miután leszálltak, akik le akartak szállni, egy izgatott hölgy bekiabált a sofőrnek: „Mi-am pierdut telefonul, nu l-ai găsit?” A sofőr kinyitotta a kormány melletti fiókot, kivett egy telefont, s megkérdezte: „Asta-i?” A hölgy kikapta a telefont a sofőr kezéből, „Mulţumesc” motyogta, és eltűnt. A becsületes megtaláló nem a köszönetért becsületes. De mindenkinek jólesik egy szívből jövő „köszönöm”. Most én köszönöm meg, nem a hölgy nevében, nem helyette, hanem a magam s mindnyájunk nevében: köszönöm, hogy megmutatta, nem veszett még ki teljesen a becsület világunkból!
Fülöp Mari
