Heti hírfejtő
Egy elnök halála
December 30., hétfő: 100 éves korában meghalt Jimmy Carter volt amerikai elnök. Halálhírét egy nappal korábban, december 29-én jelentette be a fia. A világsajtóban megjelent nekrológok hangsúlyozták, hogy demokrata párti elnökként (1977–1981) makacs függetlensége sokszor hátrányára vált. Képtelen volt együttműködni a Kongresszussal, ragaszkodott az 1980-as moszkvai olimpia bojkottjához, nem tudott rugalmas koalíciót építeni ellenfeleivel és barátaival sem. Ugyanakkor ő volt, aki visszaadta 1977-ben Magyarországnak a második világháború alatt külföldre vitt Szent Koronát. De a következő évben már a román diktátor házaspárt fogadta nagy pompával a Fehér Házban. Románia akkori külügyminisztere, Ștefan Andrei visszaemlékezése szerint az Ovális Irodában egy egész éjszakán át tárgyalt, alkudozott a két elnök. Carter arra kérte Ceaușescut, hogy gazdasági engedményekért cserébe bírja hosszabb tűzszünetre Jasszer Arafatot, a Palesztin Felszabadítási Szervezet elnökét – akivel közismerten baráti viszonyban volt a román diktátor. A volt külügyminiszter szerint a román ipar jogtiszta licenceket kapott, amelyek reális fejlődést eredményeztek. A kor paradoxona, hogy az állampolgárok csak az erőltetett fejlesztések generálta nélkülözést „élvezhették”. Közben az amerikaiak rátették a kezüket Európa legnagyobb földgáz- és kőolajlelőhelye, a fekete-tengeri platform máig tartó kiaknázására. Ilyen, ha egy kis ország világhatalommal üzletel.
Újévi salátatörvény
December 31., kedd: Fogyókúrára kényszerült a román államháztartás. Tetszik, nem tetszik, a pazarló költekezést vissza kell fogni. Az év utolsó kormányülésén elfogadott salátatörvényt a gazdaság majd’ minden szereplője bírálta, pedig számítani lehetett az eltapsolt pénzek böjtjére. Voltak, akik már a tavalyi kampányok idején figyelmeztettek a közpénzek észszerűtlen felhasználására. Meg is kapták „jutalomként” a pénzügyminiszteri tárcát. Főhet a feje Tánczos Barnának, miként csökkenti 19 milliárd lejjel (a bruttó hazai termék – GDP – 1 százalékával) az állami kiadásokat. Pedig csak így lehet megfékezni a szárnyaló költségvetési hiányt. Volt még egy hasonló, vagy talán még kegyetlenebb időszak Emil Boc kormányának idején, amikor csak a nyugdíj- és a bércsökkentés árán lehetett megmenekülni az államcsődtől. Az akkori kormánykoalíció tagjai – köztük az RMDSZ – évekig nem tudták kiheverni a megszorítások miatti politikai hitelvesztésüket. Vajon most, a megismételt elnökválasztás árnyékában hány politikus lesz legény a gáton? Tánczosnak egyedül kell szembenéznie az elégedetlen közszolgák áradatával, a bürokraták hadával?
A 22. század gyerekei
Január 1., szerda: Az új év első babái már a béta-generációhoz tartoznak. Az új demográfiai csoport tagjainak többsége megéri a 22. század kezdetét is, ha valamilyen világkatasztrófa nem csapja nyakon a túlzott önbizalommal kísérletezgető emberiséget. A világuralmi vágyból túlpörgetett technológiai fejlődés megfékezhetetlen szörnyeket alkotott. Már a háborúk sem a harctéren zajlanak, és a demokráciákat felfalja az algoritmusok kreálta virtuális véleményvezérek hada. Egyes kutatók szerint a digitális bennszülötteknek nevezett Y-generáció (1981–1996-ban születettek), amelynek az internet az alapvető információs forrása, a legmegvezethetőbb. Az őt követő generációkat még jobban befolyásolta a technológiai fejlődés, miközben képtelenek vagyunk kezelni a klímaváltozást, az elöregedő társadalmakat és a túlnépesedés problémáját. Lassítani kellene. Már az alfa-generáció szüleinek is azt javasolták, hogy igyekezzenek minél tovább távol tartani gyerekeiket a közösségi médiától, mert ennek negatív hatása rányomja bélyegét a gyerekek mentális egészségére. Balgaság azt hinni, hogy a mesterséges intelligencia képes lesz meggyógyítani a beteg társadalmat.
Kettős kötődés
Január 2., csütörtök: A világ legidősebb olimpiai bajnoka, Keleti Ágnes már nem élhette meg 104. születésnapját. Ünneplés helyett január 9-én vesznek végső búcsút az ötszörös olimpiai bajnok tornásztól a magyar főváros izraelita temetőjében. A trianoni békediktátum aláírását követően alig hét hónappal Klein Ágnesként anyakönyvezett, később Keletire magyarosított budapesti leány sorsa magán viselte a gyalázatos huszadik század sebeit és ragyogását. Betegsége miatt kezdett el tornászni alig négyévesen, és még százévesen is spárgázott. Kamaszként már ott volt a válogatottban, de zsidó származása miatt eltiltották a sportolástól. Álnéven bujkálva vészelte át a második világháborút. Édesapja gázkamrában végezte. Az 1948-as londoni olimpián egy sérülés miatt nem vehetett részt, de Helsinkiben már aratott, és négy évre rá a melbourne-i olimpián is. A forradalom leverésének hírére nem tért haza. Később Izraelbe költözve megalapozta a zsidó állam tornasportját. Két nemzet büszke a kirekesztő ideológiák, a meghurcoltatások és a zsarnokságok felemáskorlátait legyőző Keleti Ágnesre.
Ukrán gázstop
Január 3., péntek: Kijev elzárta a gázcsapot. Területén nem enged át több orosz gázszállítmányt. Az Európai Unió országai már felkészültek erre, hisz két év alatt 40 százalékról 8 százalékra csökkentették függőségüket az oroszoktól. De mégsem lehetnek elégedettek, mert az enyhe tél ellenére a tőzsdéken megugrott a földgáz ára. Ez pedig az amerikaiaknak kedvez. Újból ők a háború nyertesei. Már az is nagyon kétséges, hogy valóban békét akarnak. Donald Trump is mintha visszakozna béketervével. Vagy csak a végsőkig ki akarja sajtolni ebből a konfliktusból a maximumot? Ahogy most divatos mondani: kimaxolja a helyzetet.
Áldozati jelölt
Január 4., szombat: Crin Antonescu munkanélküli politikusként oly meggondolatlanul fogadta el az államelnök-jelöltséget, mint egy elsőbálozó zárdakislány. Pedig már több mint három évtizede a pártpolitikák parkettjén ropja az előre-hátra táncot. A szilveszteri buliból kijózanodva arra ébredt, hogy nincsenek jelen a partnerek. Főleg a csalfa szocdemesek kacsingatnak félre. De mi másra számított? A két ünnep közt a marosvásárhelyi rádió egy reggeli műsorában Antonescu jelöltségét latolgatva arra a következtetésre jutottunk, hogy ő csak az itt a piros, hol a piros játék bábuja. Akiből vagy lesz valami, vagy megy valahova.
Tuktuktúra
Január 5., vasárnap: Pánikolt két ország: hova lettek a kormányfők? Robert Fico és Orbán Viktor. Pedig ők is csak pihenni akartak. A kíváncsi tekintetektől elrejtőzve lazítani. A szlovák miniszterelnöknek két hétig sikerült inkognitóban maradnia, de egy Facebookon közzétett videó, amelyben az orosz gáztranzitjának leállításáról beszélt, lebuktatta. Egy figyelmes olvasó a függöny és a telefon alapján felismerte azt a hanoi luxusszállót, ahol az inkriminált lakosztály éjszakánként átszámítva több mint hatezer euróba kerül. Közben Orbán Viktor és szűk családja India kultúrájával ismerkedik. A népszerű helyi közlekedési eszközt, a tuktukot is kipróbálta. Nem mellékesen India gazdasági robbanása is érdekli, nyilatkozta a sajtónak. Talán egy újabb ázsiai kapcsolat jön létre?!
