Hatalmas játszótérré változott a hét végén a marosvásárhelyi vár udvara a budapesti Mesterségek Ünnepe mintájára másodszor megszervezett Erdélyi Mesterségek Ünnepén, amelynek központi témája ezúttal a játék volt. Gólyalábas, fahalat horgászó, facsigát futtató, libikókával golyót röptető gyermeknép lelte örömét szombat délelőtt már jóval a hivatalos megnyitó előtt a régi idők játékszereiben, miközben az évszázadokat túlélt hagyományos mesterségek mai művelői – kovácsmester, fazekas, fafaragó, bőrdíszműves és még megannyi mesterember és -asszony – munkához látott a várudvar szinte egész területét benépesítő standoknál.
Az Erdélyi Kézműves Egyesületek Szövetsége, az Erdélyi Hagyományok Háza és a magyarországi Népművészeti Egyesületek Szövetsége együttműködésében születő ünnep „nyitányán” a két műsorvezető – Kányádi Orsolya és Ila Ildikó – magyarul és románul is köszöntötte a szervezőket és illusztris vendégeiket, az Európai Kézműves Szervezet főtitkárát, Liis Burkot, az Észt Népművészeti és Kézműves Unió ügyvezető igazgatóját, Liina Veskimägi-Ilistét, az említett unió igazgatótanácsának elnökét, valamint a rendezvény díszmeghívottjaként jelen levő nagyszebeni ASTRA Múzeum illetékeseit, a rendezvény főtámogatójának, a magyarországi Kulturális és Innovációs Minisztériumnak és a partnereknek – a helyszínt biztosító Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak, a Marosvásárhelyi Kulturális és Művészeti Központnak, a Maros Megyei Múzeumnak, a Székely Nemzeti Múzeumnak és a logisztikában támogatást nyújtó Studium-Prospero Alapítványnak – is köszönetet mondva.
Teremtő munka a képernyőstressz ellen
Az Erdélyi Mesterségek Ünnepe házigazdájaként Kelemen László, az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány elnöke osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel.
– Abban a városi világban, amiben ma élünk, azt látom, hogy nagyon sokan vannak azok, akik a képernyő előtt végzett munka után megérzik az igényt arra, hogy valamit a két kezükkel is teremtsenek, és maradjon valami utánuk. Ezt használjuk mi ki, ezáltal tudjuk a hagyományos népi mesterségeket átadni a következő nemzedéknek. (…) Abban reménykedem, hogy mindaz, amit fáradságos vagy szórakozásból végzett munkával az emberek létrehoznak, nemcsak arra lesz jó, hogy megszabaduljanak a képernyőstressztől, hanem arra is, hogy pótoljon valamit, ami nemcsak egy lélek, hanem tudás is – mondta Kelemen László.
Balogh Júlia, Csoóri Sándor özvegye, a Csoóri Sándor Alap Tanácsadó Testületének tagja a rendezvény méltó helyszínéül szolgáló egykori Novum Forum Siculorum gazdag kulturális örökségét idézte fel, majd a népművészet egy csodálatos ágát képviselő tárgyalkotók idei találkozójának vezérmotívuma kapcsán így fogalmazott:
– A játék művészi alkotás. A gyermekjáték az emberi lélek mélységéből fakad. (…) A játszásban minden nép múltja benne van, ha töredékesen is. Gyermekeink játékai még ma is tükrözik a magyar nép foglalatosságainak tárgyait, s olykor összetalálkozhatunk hiedelemvilágunk emlékeivel, sőt nyelvünk ősi maradványaival is.
A továbbiakban a nagyszebeni ASTRA Múzeum muzeológusa, Karla Roşca, majd Kolozsi Ildikó, a nemrég megalakult Erdélyi Népművészeti Egyesületek Szövetségének vezetője szólt a jelenlevőkhöz.
– Számomra ez a rendezvény a közösségek találkozója és a találkozások ünnepe – hangsúlyozta Kolozsi Ildikó.
A megnyitó után a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncszínház vette birtokba a várbeli kisszínpadot, ahol a következő percekben már el is kezdődött a Lúdas Matyi című táncos-zenés előadás.
Amint azt a műsorvezetők is elmondták, az idei Erdélyi Mesterségek Ünnepén több mint 80 program, 24 kézműves-egyesület, 109 kézműves várta az érdeklődőket, 33 mesterséget mutattak be. Az aprónép a hagyományos népi fajátékok mellett olyan mesterségekbe is „belekóstolhatott”, mint a népi bútorfestés, fafaragás, vesszőfonás, hímzés, nemezelés. Szombat délben egy gyermekcsapat éppen a mákófalvi Kovács Minyóka Erzsébettől a kalotaszegi vállfűs ingre való vendégbojt készítését igyekezett megtanulni, parányi piros-fehér gyöngyszemekkel munkálkodva, míg egy másik társaság buzgón nemezelt.
„Lopják” a mesterséget
Fotók: Nagy Tibor
Kiskamasz kalapáccsal
A mesteremberek közül elsőként az ismerős arcok tűntek fel: a tavalyi helyükön, a Vár sétány felőli bejárat közelében kalapáló csíkszeredai Szén Mátyás és a homoródalmási Simó Márton fiatal kovácsmesterek, akik főként fegyvereket, dísztárgyakat és dizájnelemeket készítenek. Arról, hogy hogyan talált rájuk ez az – egyesek szerint eltűnőben levő – mesterség, tavaly már beszámoltunk (Élő kincsek a várudvaron, 2023. szeptember 25.), ezúttal az elmúlt év újdonságaira kérdeztünk rá. Simó Mártontól megtudtuk, hogy rengeteg rendezvényen részt vettek az utóbbi hónapokban, de leginkább egy kovácstábor tette számukra különlegessé a nyarat. Ebbe a táborba szeretett volna eljutni egy hamarosan 12 éves udvarhelyi fiúcska, Mezei Előd is, és mivel a családi nyaralás miatt erről le kellett mondania, a kovácsmesterek őt is elhozták a marosvásárhelyi rendezvényre, az édesapjával együtt.
– Kiskoromtól közeli kapcsolatot érzek a tűzzel, mindig, amikor mamámnál voltam, a tűzhely mellett üldögéltem, és néztem a lángokat. Másfél éve a YouTube-on láttam egy videót a kovácsmesterségről, azóta érdekel különösebben ez a mesterség. Édesapámmal eddig kétszer is kovácsoltunk, egy kis tűzhelyet is készítettünk – számolt be szenvedélyéről a tűzről pattant legényke.
Mezei Károly, Előd mérnök édesapja azt is elárulta, hogy a fia találmánya volt, hogy egy rossz hajszárítót felhasználva készítsen egy ácskampót, és mivel az íjászkodás is a hobbijaik közé tartozik, nyílhegyeket is kovácsoltak. Károly szeretne az elkövetkezőkben egy műhelyt nyitni, jó ideje „vadássza” az interneten az ehhez szükséges szerszámokat, főleg egy régi üllőt keres.
Edényekbe rejtett tudás
A Szatmárnémetiből érkezett Sályi Róbert és felesége, Annamária a fazekasmesterségben találták meg a közös jövőt. Amíg Róbert a fazekaskorongot forgatta, Annamária az elindulásról mesélt.
– Már harminc éve dolgozunk agyaggal, és jó húsz éve foglalkozunk agyag ékszerek, lapedények készítésével. Ezelőtt nyolc évvel beiratkoztunk a nádudvari népi kézművesiskolába, ott egy kétéves felnőttképzésen sajátítottuk el a fazekasmesterséget. Szükségünk volt a szakértői irányításra, hogy az alapfogásokat, a tájegységbeli sajátosságokat megtanulhassuk, de már a képzés alatt nekiláttunk az önálló munkának. Használati edényeket készítünk: bögrét, tálkát, fazekat, kancsót, vajtartót. Azt tapasztaljuk, hogy meg lehet élni ebből a mesterségből, de bizonyos szinten a mai kor igényeihez is alkalmazkodni kell. Sokan a hagyományosnál színesebb, fényesebb, modernebb edényeket kedvelik, ugyanakkor a tradicionális kínálatnak is megvan a vevőköre – körvonalazta a mögöttük levő utat a fazekasfeleség, majd kérdésünkre azt is elmondta, hogy elsősorban vásárokra készülnek, és bár van Facebook-oldaluk, ahol a termékeiket népszerűsíthetik, a virtuális térben kevésbé vannak jelen, erre idejük sincs.
– A szatmári karácsonyi vásár egy egész hónapot tart, az utolsó őszi vásár után éppen két hónapunk van, hogy arra felkészüljünk – tette hozzá Annamária, aki másodszor jött párjával és szebbnél szebb edényeivel az Erdélyi Mesterségek Ünnepére.
Lúdas Matyi – a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes előadásában
Gyapjúból született mesevilág
Mivel az idei rendezvény a játék tematikája köré épült – de ettől függetlenül is –, mindenképpen meg kellett állnunk a népi motívumokkal díszített dísztárgyakat, varrottasokat, szőtteseket, népviseletbe öltöztetett babákat és még sok szépséget felsorakoztató kézművesvásár ölelni való nemezállatkákat, pontosabban kézbábukat kínáló standja előtt.
A nyárádszentsimoni Harangláb Kulturális Egyesület négy tagja – a Havadon élő Nagy Erika és a szentsimoni Mihály Eszter nemezkészítők, a növényi festéssel is foglalkozó, Koronkán élő Balázs Enikő és a szintén nemezelő, jeddi lakhelyű Csíki Emőke – állította itt ki alkotásait. Erikát munka közben találtuk, éppen egy nemezelt manóház piros tetőzetén dolgozott, közben a közös szenvedély megszületéséről mesélt.
– 2018-ban Eszter barátnőm tartott egy műhelyfoglalkozást, ahol mi Enikő barátnőmmel nemezeltünk magunknak egy szép sálat. Akkor szerettünk bele ebbe a szakmába, és én azóta is tanulom – mondta Erika, aki úgy tapasztalta, van kereslet ezekre az alkotásokra.
– Aki szereti a természetes anyagokat, illetve a modern kütyüktől eltérő, hagyományos játékokat, az vevő a munkáinkra. A gyermekek az iskolában is tanulnak nemezelni, így ismerik és szeretik az ilyen állatkákat – jegyezte meg a kézműves, aki a játékok mellett sálat, papucsot, mellényt is készít.
Játékbirodalom a Várgalériában
A második Erdélyi Mesterségek Ünnepén több kiállítás is nyílt, kettő közülük – a révkomáromi festő-asztalosok templomi munkái alapján készült kortárs alkotásokat felvonultató Mosolygó mákvirágok, illatos tulipánok című tárlat, ami október 20-áig még megtekinthető és A játék című különleges seregszemle – a Várgalériában. Ez utóbbi anyaga az Erdélyi Mesterségek Ünnepére meghirdetett pályázatra készült kreatív munkákból állt össze, amelyek a hagyományos anyaghasználatot és formavilágot egészen újszerű ötletekkel, megoldásokkal találkoztatták. A nemezelt lovacskától a dió és fa alapanyagú játékszereken át a hangmemória-játékig igazán gazdag volt a felhozatal. Amint azt Tóth Katalin zsűritagtól megtudtuk, a fődíjat az Eregélő nevű csodaszép társasjáték megálmodója, Bartos Tünde székelymagyarosi bútorfestő kapta.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
