Öt hónapnál is tovább tartott a román kormányválság. A sarki pékség pénztárgépén ebből semmi sem látszott. Amíg a pártok azon vitáztak, ki vezesse az országot, a vásárló minden kenyér után megfizette a tizenegy százalékos áfát, amely tavaly augusztus előtt még kilenc volt. Mire a Niculescu-kormány hivatalba lépett, az adófizető a maga bőrén már megtanulta, mit jelent a költségvetési konszolidáció.
A reformáció évfordulóján érdemes fellapozni Luther Márton kilencvenöt tételét. Fél évezred távlatából a búcsúcédulák körüli vita első pillantásra a pap és a hívő dolgának tűnik. Hogy ki rendelkezik a hívek pénzével, és mire költi, az viszont 1517 őszén is közügy volt. Megrövidítheti-e az ember elhunyt édesanyja szenvedését a tisztítótűzben, ha rászán néhány garast? Aki ebben a reményben búcsúcédulát vett, aligha sejtette, hogy egy választófejedelem adósságát is fizeti. A bevétel felét a római Szent Péter-bazilika építésére szánták. A másik feléből Brandenburgi Albert törlesztette azt a kölcsönt, amelyet a Fuggerektől vett fel a mainzi érseki szék megszerzésére. Az érseki székkel szavazat is járt. Albert egyike lett annak a hét fejedelemnek, aki megválaszthatta a Német-római Birodalom uralkodóját. Azt, hogy kié legyen ez a szavazat, a hívek nélkül döntötték el. A költségek egy részét viszont a nyakukba sózták. Luther Márton erről az egyezségről még nem tudott, amikor éppen Albertnek küldte el kilencvenöt tételét.
A nyolcvanhatodikban a hívek nevében kérdezte meg, miért a szegényekkel fizetteti meg a pápa azt a bazilikát, amelyre magának is telne.
A bazilika valóban épült. Ma nálunk ugyanilyen valóságos a román állam pénzgondja is. A 2024-es választási évben az államháztartás hiánya meghaladta a hazai össztermék kilenc százalékát. Október 30-án a Niculescu-kormánynak az év végéig esedékes nyugdíjak fedezetét is ki kellett egészítenie. A nyugdíjas érti, miért kell rendbe tenni az ország pénzügyeit. De azt is szeretné érteni, hogyan kerültek ilyen állapotba.
A Költségvetési Tanács összesítése szerint a Ciolacu-kormány csak 2024-ben mintegy 64 milliárd lejt osztott el a tartalékalapból. Ebből már a minisztériumok rendes kiadásaira is jutott. Mi indokolta, hogy előre látható költségekről is év közben, kormányhatározattal döntsenek?
És bőven marad még kérdés. Marcel Ciolacu szociáldemokrata kormányfő volt, a párton kívüli Luca Niculescu kabinetjében pedig tizenkét minisztert ad a PSD. Az új kormány programja a pazarlás visszaszorítását ígéri. Az adófizető a maga hozzájárulását fillérre pontosan látja a bolti nyugtán. A kormányét is szívesen látná ilyen részletességgel.
Melyik kiadásról mondanak le, és azzal évente hány lejt takarítunk meg? Akad-e a kormányzó pártban valaki, aki azt is elmondja, miért találta ugyanazt a kiadást a választások előtt még nélkülözhetetlennek?
Luther a kilencvenedik tételben érveket kért válaszul az ilyen kérdésekre. Ötszáz év múltán a regáti kormánytól is elvárhatunk ennyit. A hiányt közösen kell rendeznünk. A milliárdokat viszont nem közösen osztottuk szét.
