Introitus-játékos a maghasadáshoz (1.)
2025-07-16 15:00:00
- Szilágyi Mihály
A XX. század első felét egy őrült tudományos versenyfutás tartotta lázban, amely a radioaktív anyagok porondján zajlott. Az emberiség energiaigénye egyre nőtt, a tudósok pedig ennek a problémának a megoldásán dolgoztak. Az elsőségért és a dicsőségért folytatott verseny hihetetlen módon kiéleződött, mert aki a nagy mennyiségű energia birtokosa, az a világ ura.
Ebbe a kiélezett versenybe csöppent bele egy zongorista lány, Lise Meitner. Érdekfeszítő kérdés, hogyan lehetett egy zongorázó leánykából a maghasadás szó megalkotója, és ugyanakkor a jelenség megfejtője. Az is furcsa, hogy felfedezésével nemcsak a tudomány, hanem a történelem irányvonalát is meghatározta, és bár számtalanszor jelölték, mégsem kapott Nobel-díjat. A történet csak akkor érthető, ha alaposan megismerjük a korszakot, melyben Lise Meitner a tudomány színpadára lépett. Előrebocsátom, hogy kitartásáért, szorgalmáért és a tudományért kifejtett erőfeszítéséért külön elismerést érdemelne, és ugyanakkor példaképe lehetne minden mai embernek.
Lise Meitner 1878-ban született Bécsben. Pontos születésnapja homályos, mert az anyakönyvben november 17. jelenik meg, Lise mégis november 7-én ünnepelte születésnapját. Itt meg kell jegyeznünk, hogy mivel a születések családi körben zajlottak, valószínűleg az anyakönyvi bejegyzés időpontját rögzítették.
Életrajzírói megjegyzik, hogy a kislány a nyolcgyerekes család harmadik ajándéka volt szüleinek. Bár édesapja ügyvéd volt és saját irodát működtetett, a népes család tisztességes eltartása oda vezetett, hogy – bár jómódban éltek – minden garasnak megvolt a helye. Figyelemre méltó és példaértékű megjegyzés az is, hogy a szülők kevés figyelmet fordítottak a luxusra, viszont, ha tanulásról volt szó, mindent megtettek gyermekeikért. Otthonukban számtalan könyv terhelte a könyvespolcokat, a zongora sem hiányzott a lakásból, és a szülők mindig érdeklődésre, önálló gondolkodásra késztették gyermekeiket. Érdekes tény, hogy a családapa, Philipp mesteri szinten sakkozott, a játékosok körében sakkmesternek számított. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a gondolkodás, a hogyan tovább lépések tervezése a gyereknevelésben is megmutatkozott.
Lise hamar bebizonyította szüleinek, hogy rendkívüli tehetség. De mit ért bármilyen tehetség, ha a lányok számára tizennégy éves korban véget ért az oktatás? Bár Lise nagyon szeretett volna tovább tanulni, intézményes keretek között erre nem volt lehetősége. Otthon maradt, rengeteget olvasott, és még többet zongorázott. Az egész család fontosnak tartotta a muzsikálást, ezért is került központi helyre a zongora.
Ha nem volt lehetséges az intézményes tanulás, az édesapa nem hervasztotta el lánya tudásvágyát, hanem magántanárokat fogadott a tanítására. A szülői elképzelés az volt, hogy minden gyerekének minél hamarabb megadja a lehetőséget az önálló életre, ezért azt javasolta Lisének, hogy előbb szerezzen tanári képesítést, hogy – ha bármi történik –, önálló életet élhessen.
Lise a francianyelvtanár-képző elvégzése után egyetemre szeretett volna járni, de ez akkor még nem volt lehetséges a nők számára. Ennek ellenére édesapja támogatásával magánúton tanult tovább a lehetetlen egyetemi felvételire. Kitartásáért elnyerte jutalmát, mert a XIX. század legvégén nők is járhattak már egyetemre. Kétévnyi tanulást követően, 1901-ben sikeresen felvételizett a Bécsi Egyetemre. Leginkább a fizika érdekelte, és annak is a legmodernebb ága, az elektromosság, a mágnesesség, a termodinamika és az atomok világa. Öt év elteltével, 1906-ban doktori fokozatát legmagasabb kitüntetéssel – summa cum laude – szerezte meg.
Levélben kérte Marie Curie-t, hogy vegye fel a laboratóriumába. Bár Lise akkor még nem tudta, az elutasítás jelentette számára az életet. Jól tudjuk, hogy Marie Curie a radioaktív anyagokkal való kísérletek következtében halt meg, talán Lisének is ez lett volna a sorsa, ha munkát ajánlanak neki abban a laborban.
Párizs helyett Berlinben szeretett volna tanulni Max Plancktól. Berlinben hivatalosan nők nem tanulhattak akkor egyetemen, de Planck befogadta Lisét. Leginkább a radioaktivitás foglalkoztatta. Különös módon a fizikusok befogadták, a vegyészek elutasították jelenlétét.
(Folytatjuk)
