ifj. OSVÁTH CSABIKA
Mikor nincs melletted senki, s úgy érzed, hogy vége,
Kulcsold össze két kezed, és nézz fel az égre.
Ott van Ő, ki meghallgatja szíved minden bánatát,
Ott van Ő, ki megérti, hogy nekünk mennyire fáj.
Szívünk lángja Érted lobban, de a Te szíved már nem felel.
Lelkünk végtelen fájdalmában örökké létezel.
Megcsillan egy könnycsepp a szemünkben,
Nem lesz olyan nap, hogy ne jutnál eszünkbe.
Hiányzol nagyon mindenkinek, nem értjük a történteket.
Sosem fogjuk megérteni az okot, amiért az élet tőlünk elrabolt.
Bár itt lennél köztünk vidáman, akkor mi is hinnénk az imában.
Távol vagy tőlünk, mégis oly közel, mert a szívünk mélyén rejtettünk el.
Fájó szívvel emlékezünk a harasztkeréki
ifj. OSVÁTH CSABIKÁRA
tragikus halálának 13. évfordulóján.
Pótolhatatlan az űr, mit maga után hagyott, de emléke szívünkben örökké élni fog.
Bánatos szülei,
testvére, Zoltán családjával együtt.
(21228-I)
