Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Szép, muskátlis alpesi házra emlékeztető porta előtt álltunk meg. A kapun belépve is rendezett udvar, virágos terasz fogadott. A háziakat, Vizi Jánost és Piroskát kerestük, akikről tudtuk, hogy gazdálkodók, bikaborjúk nevelésével foglalkoznak. S ahogy bennebb léptünk, a ház mögött máris megpillantottuk az állatok nyitott istállóját. Sorjában, egyidősforma, szebbnél szebb bikaborjú csemegézte a takarmányt a jászolból.
Itt ötven borjú van, egy másik helyen további húsz – mondta Piroska, aki férje érkezéséig megmutatta az állatokat. Aztán a férj is megérkezett, s beavatott a vállalkozásukba.
Nyolc éve foglalkozom bikaborjútartással. Ezt találtuk a legmegfelelőbbnek, hogy itt, helyben maradjon a család. Öt-hat hetesen vásárolom az állatokat a piacon. Jelenleg a borjak nagyon drágák, 1200-1300 lejért veszem őket. Itt rászoktatjuk őket a lisztre, amit szintén mi állítunk elő. Negyven hektáron gazdálkodunk, a termést az állatokkal etetjük fel. Az állatok hat-nyolc hónapot vannak nálunk, s ahogy elérik a 300 kg-os élősúlyt, értékesítjük őket. Száz kiló hús előállításához 600 kg takarmány kell! A felvásárló 8-9 lejt fizet az állatokért kilogrammonként, ami azt jelenti, hogy egyedenként körülbelül 2700 lejt kapunk. A felvásárló dolga, hogy exportálja vagy továbbtartásra adja el az állatokat – mondta Vízi János.
Ami a hasznot illeti, abból kevés marad a gazdának. Akkor lenne profitja, ha a teljes egyedszámra lenne támogatása. – Ma is akkora támogatást kapunk, mint amennyit 2007-ben kaptunk az akkori állományra. Akkor volt húsz állatom, most van hetven. Ezen a módszeren kellene változtatni, mert ez így nem méltányos – állapította meg jogosan a gazda, aki a beszélgetés befejeztével terepjárójára pattant, s máris indult tovább, ügyintézni.