Harmincöt éves a romániai magyar kereszténydemokrácia

Mottó: „Quod omnia gravia pro aeterna vita sunt toleranda”, 

azaz „Hogy minden terhet el kell viselni az örök életért”.

Megalakulásának harmincötödik évfordulóját ünnepli március 26-án és 27-én a romániai magyar kereszténydemokrácia. Ebből az alkalomból ünnepi vacsorára, együttlétre, az emlékek felidézésére biztosítanak lehetőséget. A szállás és a március 26-i 18 órai ünnepi vacsora helyszíne a Marosvásárhely közelében található Koronka panzió, illetve vendéglő. Március 27-én 9–14 óra között megemlékezést tartanak, ahol a vendégek és az RMKDM-tagok beszédeivel folytatódnak a munkálatok Marosvásárhelyen, a Studium Hub épületében, a Teleki Téka szomszédságában, a Bolyai tér 15. szám alatt. A rendezvény állófogadással ér véget. 

Az esemény jelentőségéről Kelemen Kálmánnal, a Romániai Magyar Demokrata Mozgalom (RMKDM) elnökével beszélgettünk. 

– A mottót, amelynek ebben a beszélgetésben csupán az első mondatát idéztük, honnan vette? És miért éppen ezt tartotta fontosnak?

– A fenti gondolatok Kempis Tamás Krisztus követése című   misztikus könyvéből erednek. A mű a Szentírás után a legolvasottabb könyv a világon. Arab nyelvre is lefordították.

– A misztika egyéni vallásos élményt jelent…

– Így van. Erre senkit nem lehet megtanítani. A lelki élet elmélyítéséhez, ahhoz, hogy az ember belülről megvilágosodjék – mert csak a belső megvilágosodás az igazi bölcsesség –, mindenekelőtt helyes önismeretre és a világ dolgainak helyes értékelésére kell szert tenni. A tudás önmagában semmit sem ér, hiúságok hiúsága, ha nem erényes élettel párosul. Ezek az erények pedig, melyek a keresztény élet fundamentumai, az alázatosság, az engedelmesség és legfőképp a szeretet, amely mások hibáinak az elnézésére tanít.

– Megkérdezhetnénk, mi köze az RMKDM elnökének a misztika egyéni vallásos élményéhez?

– A válaszom az, hogy engem a belső megvilágosodáshoz az a hétesztendős rabság vezetett el, amelyben kitűnően adottak voltak a lelki megvilágosodáshoz vezető utaknak a   lehetőségei: teljes lelki kiszáradás, hosszan tartó éheztetés, a létemet minden pillanatban fenyegető cinikus figyelmeztetés a rabtartók részéről, a rokonoktól, ismerősöktől való teljes elszigetelés, a gyakori véresre verések, testi és lelki nyomorgatásoknak   a széles skálája, folyamatos kényszerítési próbálkozás arra, hogy a római katolikus egyházat és annak áldozatokat vállaló hűséges papjait eláruljam, hamis tanúsággal börtönbe juttassam.

Pályafutásom alatt (1990–2025) igyekeztem alázatosan, sokszor hiszékenyen, de mindig megbocsátó szeretettel arra törekedni, hogy erőm szerint járuljak hozzá a romániai magyar kereszténydemokrácia alapjainak a megteremtéséhez. Nem Machiavelli, hanem a Szentlélek Úristen az, aki folyamatosan sugallja a tennivalóimat, bátorít, irányít, megvéd.

– Kik voltak azok, akik gátolni próbálták?

– Nem fogom felsorolni azoknak a nevét, akik körülbelül kilenc alkalommal próbálták megsemmisíteni   azokat az eredményeket, amelyeket hűséges kereszténydemokrata társaimmal a külföldi és a belföldi küzdőtéren sikerült megvalósítani. Ezek döntő többsége már a Mindenható ítélőszéke elé került, s szabadulásuknak az a feltétele, hogy képesek-e kitakarítani magukból azt a rengeteg gonoszságot, amivel a jó szándékú, hűséges kereszténydemokraták értékes megvalósításait rombolni igyekeztek.

– Beszéljünk inkább azokról, akik az 1990-es fordulat után tevékenységüket nem akadályozni, hanem segíteni igyekeztek.

– A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Pártot alapító csoport, Tőkés Istvánnal, dr. Újvári Ferenccel, Moldován Bélával az élen, az elején rokonszenvvel és segítőkészen támogatta azt a marosvásárhelyi csoportot – Varga László, Miholcsa József, Nagy Elemér, Sikó József és mások –, amely felvállalta a tagtoborzás és a gyarapodás feladatát.

A kolozsváriak később ellenzékbe vonultak, és gyakorlatilag meg akarták semmisíteni az addigi eredményeket, amikor már működni kezdett a temesvári, a szatmári, a Hargita megyei és a többi szervezet. Ez volt az első nagyobb puccs, ami nem sikerült. Az első országos elnök lemondott.

Abban az időben érkezett Marosvásárhelyre egy ragyogó úriember, az ausztriai Georg Wurmitzer, a Karinthia tartománybeli Zirnitz polgármestere, országgyűlési képviselő, aki azt kérdezte, mivel tudna nekünk segíteni. Azt mondtam, hogy egy független, demokratikus napilapra lenne szükségünk.

Akkora összeget juttatott a hirtelen jelentkezett bábáknak a markába, amivel három hónapig sikerült működtetni a lapot, majd a bábáskodók markából a maradék pénz elpárolgott. De Georg Wurmitzer továbbra is segített sokszorosító géppel, hozzávaló anyagokkal. Eközben sikerült kapcsolatot teremteni őfelsége Habsburg Ottóval, aki gratulált nekünk, amiért 45 év kommunista agymosás után sikerült 800 kereszténydemokrata tagot toboroznunk. 

– Hogyan ismerkedett meg Habsburg Ottóval?

– Ez az ismeretség is csodálatos módon történt. A Magyarok Világszövetségének egyik rendezvényén megszólított egy kedves hölgy: ,,Szervusz, Kálmán. Emlékszel-e rám? Egy ideig nálatok laktam a Rigó utcában. Habsburg Ottónak vagyok a titkárnője. Írjál levelet neki, biztosan segít.”

Együttműködésünk sok-sok évig tartott. Ennek volt köszönhető, hogy kérésemre nagyobb összegű anyagi   támogatást tudott eljuttatni a Renovabilis Alapítványon keresztül a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-plébánia udvarán épülő Deus Providebit megvalósításához. Itt kezdődött el 1990 után az első újjászületendő magyar nyelvű felsőfokú oktatás.

– Kérem, beszéljen röviden a későbbiekről is. 

– Georg Wurmitzert említeném elsősorban, aki beajánlott Andreas Kohl professzorhoz, aki annak idején a Bécsi Politikai Akadémia rektora és a Nemzetközi Demokrata Unió (NDU) magas rangú vezetője volt, és akinek a meghívója alapján eljuthattam 1996-ban az NDU párizsi kongresszusára, nagyszerű emberek rokonszenvét sikerült megnyerni Románia és a romániai meg a világ magyarjai számára.

Az említett párizsi találkozóra saját költségemen kellett busszal utaznom, szerény szállást biztosítanom, de kárpótolt az a tény, hogy a francia miniszterelnök vendége lehettem, miniszterelnökökkel és pártelnökökkel ismerkedtem meg. Az asztalnál a bal felemen az osztrák külügyminiszter úr elegáns társaságának örvendhettem, a jobbomon Wilfried Martens EPP-elnök, kétszeres volt hollandiai miniszterelnök érdeklődő barátságát élveztem, az ő jobbján pedig az akkori orosz miniszterelnök ült, akinek Wilfried Martens elmondta, hogy az Európai Unió tagjainak a számát legalább Vlagyivosztokig kell bővíteni – beleértve Oroszországot is – ahhoz,  hogy a tartós békének örvendő országok gyümölcsözően együttműködhessenek.

Ott sikerült személyesen megismerkedni többek között Sali Berissával, Albánia miniszterelnökével, meg másokkal. Nemsokára Varga Lászlóval, a hajdani KDNP elnökhelyettesével is megismerkedtem, aki aztán a haláláig támogatta a munkánkat, akárcsak őfelsége Habsburg Ottó. És egyre inkább bővültek a nemzetközi kapcsolataink.

Jelentős esemény volt, amikor első alkalommal vettek be a Hollandiába menő RMDSZ küldöttségébe. Ezt Pillich Lászlónak köszönhettem.

A kiszállás nagyon eredményes volt. Wim van Velzen volt kétszeres holland miniszterelnök a küldötteket megbeszélésre hívta össze, ahol be kellett mutatkoznunk. Bemutatkozásom után körülfogtak az érdeklődők, pl. Csáki Pál, aki a későbbiekben Szlovákia miniszterelnök-helyettese lett, dr. Vedres András, a Magyar Feltalálók Országos Intézetének az elnöke, aki a Torgyán József vezette Kisgazda Pártnak volt a külügyi megbízottja. 

Röviden említem meg a segítőink, támogatóink között dr. Varga László KDNP-elnökhelyettest, ft. Lestyán Ferencet, ft. Bors Ferencet, Bálint Lajos, valamint Jakubinyi György érsekeket, II. János Pál, XVI. Benedek pápákat, dr. Frenech Adami máltai miniszterelnököt, dr. Bárányi Ferenc volt egészségügyi minisztert, Szabó Károly szenátort és még sok-sok jóakaratú kereszténydemokratát vagy a velünk rokonszenvező rengeteg támogatónkat.

Köztük elsősorban a három esztendeje megboldogult feleségemet, aki mai napig őrzőangyalom, aki mindennap sugall, oltalmaz és irányít. 

– Köszönöm a beszélgetést. További sikereket kívánok!