Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-10-29 14:15:43
Románia Alkotmánya 49. törvénycikkelyének első bekezdése szerint a gyermekek és fiatalok sajátos védelmezésben és szolgáltatásokban részesülnek.
Ugyanazon törvénycikkely ötödik bekezdése értelmében a közhatóságok kötelesek szabad hozzáférhetőséget biztosítani a fiatalok számára a politikai, szociális-, gazdasági, kulturális és sportélethez.
A gyermekjogvédelemre nézve a speciális törvények közül az egyik legfontosabb a 2004. évi 272-es számú törvény, amely a gyermekek jogainak védelmére és támogatására vonatkozik. Ezt a törvényt az október 3-án hatályba lépett 2013. évi 257-es törvény jelentős mértékben módosította volt.
Ez a törvény egy összefogó jellegű jogszabály, amely többek között a következőkre tartalmaz előírásokat:
a) a gyermekek jogai
b) az ideiglenesen vagy véglegesen szülői gondozás nélkül maradt gyermek sajátos jogvédelme
c) a menekült gyermekek illetve háborús helyzetben található gyermekek védelmezése
d) a bűncselekményt elkövető, de bűnügyileg felelősségre nem vonható gyermekek védelmezése,
e) a gyermekvédelemmel felelős közintézmények és szolgáltatók, illetve magánszervezetek
f) eljárási szabályok stb.
A 2004. évi 272-es törvény előírásai értelmében a gyermek gondozásának és fejlődésének biztosítási kötelessége elsősorban a szülőkre hárul, akik jogaikat és kötelességeiket oly módon kell gyakorolják, hogy azáltal a gyermek érdekei elsőbbségben részesüljenek.
Az újabb törvénymódosítás következtében a gyermek érdekei is konkrét meghatározást kaptak, mely szerint a gyermek elsődleges (legfelsőbb) érdekeit annak a normális fizikai és erkölcsi fejlődésre, a családjog, valamint a szociális egyensúlyra néző jogok képezik.
A gyermek elsődleges (legfelsőbb) érdekeinek megállapítás érdekében a következő körülményeket kell figyelembe venni:
– a gyermek fizikai, erkölcsi, egészségügyi és tanítási fejlődése, illetve a biztonság és a családi élet létesítése
– a gyermek véleménye, annak fejlettsége és kora függvényében,
– a gyermek múltja (különösebben az esetleges bántalmazás, gondatlanság, illetve bármilyen fizikai vagy erkölcsi bántalmazás)
– a gondozást és felügyeletet gyakorló szülők/szülő (vagy más személyek) képessége arra, hogy a gyermek szükségleteinek eleget tudjanak tenni
– kapcsolatfenntartás a gyerek és azon személyek között, akikkel szemben kötődés alakult ki (például nagyszülők stb.).
A gyermek gondozására vonatkozó törvényi előírások szerint a gyermek gondozása a következő formákban valósulhat meg:
1. a szülők által
2. a gyámságon belül
3. sajátos intézkedések szerint
4. örökbefogadás révén
A törvény szerint a gyermek sajátos védelmezése azon intézkedések, szolgáltatások és szolgálatok összessége, amelyek annak a gyermeknek a gondozását és fejlődését követik, aki ideiglenesen vagy véglegesen szülői gondozás nélkül maradt, illetve nem hagyható szülői gondozás alatt.
A szülők által megvalósított gondozás az elsődleges gondozási módszer.
A gyámság akkor létesíthető, amikor a szülők ismeretlenek, elhunytak, a szülői jogok gyakorlását elveszítették vagy másodlagos büntetésként azoktól őket megfosztották, bírósági tilalom alatt vannak, bíróságilag eltűntnek vagy elhunytnak nyilvánították, illetve amikor az örökbefogadás felszámolása esetén, amennyiben az illetékes bíróság a gyámság felállítását szükségesnek találja.
Az Új polgári törvénykönyv szabályozza a gyámság létesítését, annak eljárását, felülvizsgálását és jogi következményeit.
Kérdésekkel vagy hozzáfűzésekkel forduljanak a szerzőhöz a következő e-mail címen: mhistvan@gmail.com