Gombapárok 11.

Ilyenkor, kora ősszel fenyveseinkben újból megjelenik – olykor tömegesen – a rizike, illetve a rizikék, ugyanis három ehető, tudományosan megkülönböztetett faj leírásával találkozhatunk a gombahatározó könyvekben.

Lucfenyvesi rizike

Ilyenkor, kora ősszel fenyveseinkben újból megjelenik – olykor tömegesen – a rizike, illetve a rizikék, ugyanis három ehető, tudományosan megkülönböztetett faj leírásával találkozhatunk a gombahatározó könyvekben. Az amatőr gombász általában nem tesz különbséget a három faj között, és nagy előszeretettel gyűjti kosarába a rizikét vagy ismertebb népi nevén a fenyőalja gombát, hogy hazaérve minél hamarabb megsüthessen egypár szép darabot, és a többit a téli eltevésre készítse elő, savanyúságnak vagy zakuszkának. A gyakorlott gombász már tudja, hogy sietni kell, mert sajnos ez a gomba gyorsan kukacosodik. A szedésnél is figyelni kell, mert előfordulhat, hogy a siető, felületes gombász összetéveszti az élvezhetetlen, enyhén mérgező, hashajtó hatású nyírfa szőrgombával.

Lucfenyvesi rizike (Lactarius deterrimus) Nálunk a leggyakoribb rizikefaj. A lucfenyővel él gyökérkapcsolatban, főleg a fiatal fenyők alatt terem többedmagával, boszorkánykörökben. Kalapja csupasz, sokáig begöngyölt szélű, majd kiterül, középen benyomott. Nedves időben síkos. Narancssárga, körkörösen váltakozva lazacszínű, zöldes zónák tarkítják. Nyomásra zöldül, törésre narancssárga, kellemes ízű tejnedvet enged. Lemezei a kalappal megegyező színűek, tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók. Tönkje is narancssárga, sötétebb foltocskákkal, hengeres, a kifejlett példányoknál üreges. Húsa pattanva törő, narancssárga, a kalap vastagabb részében világosabb árnyalatú. Ízletes rizike (Lactarius deliciosus). Erdei- vagy fekete-, kéttűs fenyők alatt terem seregesen. Alakja az előző fajhoz hasonló. Lemezei érintésre lassan zöldülnek. Tönkjén apró bemélyedések találhatók. Vörösödő tejű rizike (Lactarius semisanguifluus): ez is kéttűs fenyőkhöz kötődik, főleg fiatal ültetvényekben gyakori. Hasonlít az előző fajokhoz, de ennek tejnedve és húsa is idővel barnásan vörösödik.

Nyírfa szőrgomba (Lactarius torminosus): nem kötődik a fenyőfélékhez. Ahogy a nevéből is kitűnik, nyírfák alatt terem. Alakra hasonlít a rizikére. Húsvörös, okkeres kalapja is körkörösen sávos, de kalapbőrét, főleg a széle felé kusza, bolyhosan szőrös réteg borítja. Lemezei a kalapnál világosabbak, lazacszínűek. Tönkje deres. Tejnedve fehér, csípős ízű.

Ha a kedves olvasó figyelembe veszi a fentieket, és alkalma adódik, kedvező időjárás esetén gond nélkül gyűjtheti a rizikét, egészen a hideg idő beálltáig, legyen akármelyik a leírt három faj közül, még akkor is, ha a fenyők, fenyőültetvények közelében nyírfák is nőnek.