Gerillakötészet
Ismét kötött közterületen az éj leple alatt egy brit kisváros rejtélyes „fonalgerillája”, ráadásul hatalmasat: 50 méteres sálat.
Ismét kötött közterületen az éj leple alatt egy brit kisváros rejtélyes „fonalgerillája”, ráadásul hatalmasat: 50 méteres sálat.
A tengerparton lévő Saltburn lakosai a minap arra ébredtek, hogy valaki sálburkolatot kötött gyapjúfonalból egy korlátra a kikötőben. Az elkövető az alkotást ezúttal biztos, hogy nem helyben produkálta, hanem készen vitte otthonról, csupán a korláthoz kötögette. A „gigasál” olimpiai témájú. Vannak rajta szinkronúszók – masnizott hajú lánykafejek és bal karjaik látszanak ki a „vízből” –, súlyemelők, focisták, kenuzók. A mű olyan aprólékosan kidolgozott, hogy kötészeti szakértők szerint legalább egy évbe telt megcsinálni, és egy teljes éjbe a korláthoz kötni.
Az illetőt látták már éji akciói közben, mindig tetőtől talpig fekete ruhát visel, hangtalanul dolgozik, önküldetése végeztével kicsit megcsodálja legújabb művét, majd tovatűnik. Tavaly október óta lepi meg kellemesen a lakosságot. Először a helyi könyvtár kerítésére kötött két gyapjúkönyvet, az egyik címe The Secret Cardigan (A titkos kardigán), a másiké A Ripping Yarn (Hasadó fonal) volt.
A könyvtár után egy cukrászdát „ruházott fel” egy kötött tálnyi fonalsüteménnyel, majd pedig a parti sétány egy piknikasztalára kötött művet: gyapjúmackók lakmároztak gyapjúszendvicseket.
A gerillakötészet vagy tíz éve kezdődött az Egyesült Államokban. Brit földön immár jó pár művelője van, de a saltburni olimpiai sál a „műfajban” az eddigi legnagyobb alkotás.
