Generációk és a mai vezetők tanítója

Mintha dézsából öntötték volna, úgy esett az eső. Hiába, barátságtalan az idei tavasz. Az utcák kihaltak, nemigen volt kitől érdeklődni, hol lakik Gálfi Tibor nyugalmazott tanító. Aztán mégis jött valaki és útbaigazított: – Ott, a kidíszített portán lakik a tanító úr.

Fotó: Nagy Tibor

Mintha dézsából öntötték volna, úgy esett az eső. Hiába, barátságtalan az idei tavasz. Az utcák kihaltak, nemigen volt kitől érdeklődni, hol lakik Gálfi Tibor nyugalmazott tanító. Aztán mégis jött valaki és útbaigazított: – Ott, a kidíszített portán lakik a tanító úr.

Ha előzetesen megegyezünk, akkor sem sikerült volna így az időzítés. A tanító úr érkezésünkkor éppen a friss Népújságot olvasta, amikor bejelentetlen vendégként bekukkintottunk az ablakon. Meglepődött, hogy régi ismerősök keresik attól az újságtól, amelyet évtizedeken át megrendel, és amelyben helyi eseményekről szóló számtalan tudósítást közölt.

– Mindennapi olvasmányom, annak ellenére, hogy megromlott a látásom, s három éve a szemészet visszatérő páciense vagyok, műtétre készülök – mondta. Miután egészséget, sikeres beavatkozást kívántunk, rátértünk a közösség tiszteletét és elismerését élvező tanító úr hosszú pályájának dióhéjba zsugorított történetére. Mezőbergenyei születésű, 1951-ben végezte a képzőt, 1957-ben került Sárpatakra, miután a mezőségi Nagyölyvösön, majd Cserefalván tanított. Itt alapított családot, felesége sárpataki, egy fia, egy lánya és négy unokája van. Évtizedeken át generációkat tanított a betűvetésre, számtanra, de főként hűségre, a magyarságtudat megtartására.

1990-ben vonult nyugállományba, azóta rendszeresen írt tudósításokat a megyei és a helyi lapba, a Sárpataki Faliújságba. Számtalan rendezvényt szervezett, ma is minden eseményen jelen van. Társszerzője a falumonográfiának, amelyet Berekméri Edmonddal együtt szignálnak. A köztiszteletnek örvendő tanító a községbeli tisztségben levő vezetők tanítója volt.

A Népújság nevében kívánunk hosszú életet!