Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
„A lélekben van valami veleszületett heliotropizmus, a sugarak felé veti leveleit. Nagyobb dolgokban részesedni, gazdag lenni, tevékenységünk díszében állni: ez a Lélek Ösztöne… Az iskola állandó vidám küzdelem a magasságért; olvasmány, zene, színdarab; egyszeri heves ölelkezés vele. De szerpentinen vagy hágcsón mindenik üdvösségügy is; az ember küzdelme, hogy lehetőségeihez méltó legyen.”
(Németh László)
Tudom, inkább csak a Gyimesekben és a moldovai Csángóvidéken végzett gyógynövény- és néprajzi kutatásairól hallottak róla Erdélyben. A nyárádszeredaiakon, a nyárádszeredai kertészmérnök tanítványain és a tanárokon kívül kevesen tudnak elévülhetetlen érdemeiről az erdélyi kertészmérnökképzés beindításában, megszervezésében és éltetésében. Erkölcsi kötelességünk hát, hogy megemlékezzünk róla, megismertessük – ha csak vázlatoson is – a Népújság olvasóival.
Budapesten született, lánykori neve Szentes.
Tanulmányait 1962-ben kezdte a gyöngyösi Szőlész–Borász Felsőfokú Technikumban. Elvégzése után három évig a sziráki állami gazdaságban kertészeti ágazatvezetőként dolgozott. 1966–1971 között Budapesten a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen (KÉE) folytatta tanulmányait, ahol kertészmérnöki diplomát, s végül, 1982-ben a Gödöllői Tanárképző Főiskolán mérnöktanári oklevelet is szerzett.
Felsőfokú oktatói munkáját a KÉE Gyógynövény Tanszékén kezdte 1974-ben, eleinte tanársegédként, majd egyetemi adjunktusként folytatta. Részt vett a tanszék oktatási és kutatási tevékenységében. 1992-ben a Gyógynövénytermesztési Tanszék megbízott tanszékvezetője. Közben néprajzi és gyógynövénykutatásokat végzett a Gyimesekben, a moldovai csángók között és a Székelyföldön. Ezekről a Moldovai csángó növénynevek, Gelencei orvosló könyvecske: kézirat a XVIII. századból, Sebkezelés a moldvai és gyimesi magyaroknál napjainkban és Gelencén a XVIII. században c. munkáiban számolt be. Évtizedes tapasztalatokat szerzett a kutatási területe állapotáról és általában az erdélyi magyarságról.
Amikor a kilencvenes évek elején hallott a Nyárádszeredában indítandó kertészmérnökképzés szándékáról, egyből buzgó híve lett az erdélyi iskolaindítás gondolatának. Küldetésnek tekintette az iskola megteremtésének ügyét, amelyért igaz hittel harcolt. Nem véletlenül bízta őt meg a KÉE Kertészettudományi Karának akkori dékánja a Nyárádszeredai Határon Túli Konzultációs Központ létrehozásának – egyáltalán nem könnyű – feladatával. A dékán elvben hozzájárult ugyan a kihelyezett tagozat létrehozásához, de úgy, hogy „egy fillért sem tud erre a célra fordítani, hiszen a leépítések korát élte a kar, aktív tanárokat kellett előnyugdíjaztatni”. Ilyen körülmények között vállalta Halászné Zelnik Katalin a nyárádszeredai központú erdélyi kertészeti távoktatás szervezését, a program kidolgozását, az oktatás irányítását, a működtetéshez szükséges anyagi háttér elővarázslását. Egy évnél is kevesebb idő állt rendelkezésre a képzés elindításáig. Az egyetem tanáraival létrehozták az Erdélyi Kertkultúráért Alapítványt, amelynek egyedüli célja a felső szintű kertészeti képzés szellemi és anyagi támogatása Erdélyben. Ezenkívül több más alapítványnál is sikeresen kopogtatott, támogatást szerzett, míg végül 1996-tól az egyetem megkapta a levelező hallgatói normatívát a határon túli hallgatók után is, emellett a konzultációs központ külön támogatást kapott a magyar Oktatási Minisztériumtól. Ugyancsak alapítványok támogatásával és pályázatok útján sikerült megjelentetni a legfontosabb jegyzeteket, beszerezni a legújabb ismereteket tartalmazó könyveket, szemléltetőanyagokat, a szükséges tanfelszerelést. Már az oktatás első éveiben létrejött egy többezres példányszámú szakkönyvtár és szakfolyóirat-gyűjtemény. A könyvtár állománya az utóbbi években meghaladta a tízezer kötetet. Úgy lehet, ma Erdély egyik leggazdagabb magyar kertészeti szakkönyvtára.
Halászné Zelnik Katalin közbenjárására vált lehetővé hallgatóinknak, hogy a magyarországi gyakorlatokat a legkorszerűbb kertészetekben, termékfeldolgozó üzemekben végezhessék. Vérbeli pedagógusra vall, hogy a diákok szakmai fejlődésén túlmenően nem feledkezett meg szellemi, lelki épülésükről sem. Ez utóbbit szolgálta Magyarország történelmi nevezetességeinek, legérdekesebb kultúrtájainak, néphagyományainak, -szokásainak megismertetése, valamint az igényes szórakozási lehetőségek. A végzős évfolyamokat diplomájuk átvétele után meglepetésszámba menő, kétnapos kirándulással jutalmazta. Nem hiába zárta a szívébe valamennyi hallgatónk. Megköszönhetetlen mindaz, amit tett a kialakuló erdélyi kertésznemzedékért. Sokat köszönhet neki az erdélyi magyarság. Többek között azt is, hogy a Nyárádszeredában diplomát szerzett 461 magyar kertészmérnök mintegy 90 százaléka itthon, Erdélyben maradt, itt teremtett családjának megélhetést.
„Embernek lenni!
Csak-embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek!”
Sík Sándor fenti sorai szellemének igyekezett megfelelni élete során.
Mindannyian, akik ismertük, szerettük, e sorokkal fájdalommal búcsúzunk az erdélyi kertészképzés nagyasszonyától, Halászné Zelnik Katalintól.
A Nyárádszeredában tanult volt kertészmérnök-hallgatók nevében is
Dr. Jakab Sámuel