Drámapedagógiai tevékenységek az iskolában

Érdekes drámapedagógiai foglalkozások zajlanak nyárádszeredai tanintézményekben ebben az időszakban, amelyeken gyerekeket, fiatalokat érintő kérdéseket dolgoznak fel. A projekt megvalósítására a helyi Bocskai István Alapítvány biztosított keretet egy, a Bethlen Gábor Alapnál lehívott támogatás révén.

Egy fiatal drámapedagógiai szakember és egy szociális munkás járják ezekben a hetekben a nyárádszeredai tanintézményeket, hogy lehetőleg minden osztályba, csoportba elvigyék egy-két órás foglalkozásaikat, amelyeken az adott korosztályt érintő és foglalkoztató kérdéseket vetnek fel; ezekről a témákról az iskolai keretek között  nincs lehetőségük a gyerekeknek, diákoknak a pedagógusokkal beszélgetni.

Az óvodai nagycsoportosoktól a 2. osztályos tanulókig terjedő korosztállyal arra keresik a választ, hogy mit lehet kezdeni érzelmeinkkel, a 3-4. osztályokban az iskolai zaklatást, bántalmazást (bullying), az 5-8.-ban pedig az internetes bántalmazást (cyberbullying) vizsgálják, míg a középiskolásokkal az önismeretről, útkeresésről, függőségekről esik szó. Ugyanarról a témáról  minden osztályban, csoportban más-más a reakció, az eredmény az interaktív foglalkozások során. A foglalkozásvezetők szerepjátékokba vonják be a gyerekeket, azok kitalálnak maguknak egy-egy karaktert, és a játék során azt vizsgálják, hogy adott esetben mit csinálnak a karakterek, s ezeket hogyan lehet „lehozni” a mindennapi életben, melyek a hasonlóságok, egyáltalán történhetnek-e ilyenek a gyerekek életében – tudtuk meg a csíkszeredai Benedek Bernadette drámapedagógiai szakembertől. 

A foglalkozásokon azt követik, melyik az a téma, amihez mások ritkán nyúlnak, de az adott korosztálynál beszélni kell róla. Például a bántalmazásnál azt figyelik, hogy a gyerekek hogyan reagálják le az áldozatot, az 5-8. osztályban az eszközhasználatra fontos felhívni a figyelmet, mert a szülők és  a pedagógusok általában nem ugyanaz a korosztály, egyrészt ismeretlen számukra a digitális világ, nem látják át annak veszélyeit, de ezekről fontos beszélni, mert a felnőtteknek ismeretlen a terep, a gyerekek pedig nem ismerik a határokat. A középiskolásoknál a fiatalok útját kell segíteni, és más szempontokat kell bemutatni nekik, mert ez a nemzedék sok mindent tud, de elindulni nem, a pedagógusok pedig az iskolában főleg a tananyagra összpontosítnak, nincs idejük ilyen kérdésekről beszélgetni, ezért fontos, hogy a fiataloknak legyen egy kapaszkodójuk a nehezebb időszakokban, vagy legyen egy közösség, amelyhez tartoznak.

A foglalkozások szeptemberben kezdődtek, a kisiskolásoknak szánt tevékenységeket befejezték, jelenleg a felső tagozatos általános iskolásokkal foglalkoznak, majd a középiskolások következnek. A projekt december elején zárul. Arra a kérdésre, hogy miként fogadták az új kezdeményezést a tanintézményekben, a szakember elmondta: mindenhol örültek, hogy van ilyen tevékenység is, a gyerekek élvezték és kíváncsiak voltak, de a pedagógusok visszajelzései is jók. Mivel ez a tevékenység több mint játék, és nálunk ismeretlen, az iskolákban nem tudták, hogy mire számítsanak; a foglalkozás a játéknál összetettebb, és a pedagógusnak is egyféle alapot biztosít az ilyen irányú munkához. A kisebb gyerekek is meglepően értelmesen reagáltak a helyzetekre, látszik, hogy egyes pedagógusok sokat foglalkoznak diákjaik érzelmi intelligenciájával – összegzett a szakember.

Benedek Bernadette mellett a nyárádszeredai Szász Emőke a foglalkozásvezető társ. Már tavaly volt egy hasonló foglalkozás Nyárádszeredában, a visszajelzések jók voltak, ezért úgy gondolták, jó lenne folytatni. Azért kapcsolódott be a projektbe, mert úgy érzi, szociális munkásként és szülőként egy másfajta tapasztalatot tud hozzátenni a fiatal szakember tudásához. Azt szeretné, hogy a gyerekek újat is tapasztaljanak. A különböző osztályokban különböző szinten jönnek ki az eredmények; megbeszélik a gyerekekkel a történteket, a kérdéseket és az eredményeket, hogy ők fogalmazzanak meg megoldásokat – mondta el a Népújságnak a helyi foglalkozásvezető.