Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A legutóbbi Lélekgraffitikben több verselő tizenévest is bemutattunk. A figyelmet a kilencedikes Szabó Blanka is megérdemli, aki nemcsak a líra húrjait pengeti ígéretesen, egész lényében csupa költészet, légiesség, szépség. Erről messengeres beszélgetésünk másfél órájában magunk is meggyőződhettünk.
– Mit jelent számodra a versírás?
– Amikor verset írok, igazán önmagam lehetek, csak én létezem és a gondolataim. A Hol a boldogság? című első versem tavaly ősszel született. Nem voltam jó hangulatban, és eszembe jutott egy gondolat. A kezembe vettem a jegyzetfüzetem, és egyszerűen írni kezdtem. Csak jöttek a szavak. A verset közzétettem az interneten, és a visszajelzések után egyre nagyobb kedvet kaptam írni. Azóta minden alkotásom a Facebook-, illetve Instagram-oldalamra posztolom, ami a Blanka’s poetica nevet kapta a költői hitvallást tükröző latin ars poetica kifejezésből. A Blanka’s poetica engem tükröz, benne vannak az érzéseim, a gondolataim, az elképzeléseim. Egyszóval: én.
– Az alkotásaid a Líraigény című internetes oldalra is felkerültek. Hogyan találtál rá erre a felületre?
– Egy kedves barátnőm talált rá az oldalra, és szólt, hogy milyen szuper lehetőség. Kedvet kaptam arra, hogy küldjek én is az alkotásaimból, hogy ezáltal a költészetet kedvelő emberek megismerhessék őket. Ezúton is szeretném megköszönni a Líraigény csapatának, hogy az én verseim is helyet kaptak, kapnak a sok csodás mű mellett.
– Milyen gyakran szoktál verseket írni, és mi ihlet meg leginkább?
– Általában heti rendszerességgel írok, a nyári szünidő alatt erre még több időm volt. Szókapcsolatok szoktak eszembe jutni, azokat építem verssé vagy egy rövid gondolattá. Ezek a gondolatok főként akkor születnek, amikor magam vagyok, és zenét hallgatok. Ilyenkor lehet igazán álmodozni, át lehet gondolni az aktuális történéseket vagy bármit, ami éppen foglalkoztat.
– Milyen zenét szeretsz hallgatni?
– Olyan dalokat, amelyeknek a szövege szerintem nagyon hasonlít a versekhez. Vannak bennük költői képek, különleges megfogalmazások. Kiemelném Péter Szabó Szilviát, az egykori Nox-dalokat, illetve a Republic-szerzeményeket és Máté Péter dalait. A közeljövőben a dalszövegírással is megpróbálkoznék, várom hozzá a megfelelő ihletet.
– Milyen más hobiid vannak még?
– Szeretek fotózni és szerkeszteni. A szerkesztés alatt azt értem, hogy a verseimet, dalszövegeket, költők verseit, idézeteket írok képekre, amelyeket szinte napi gyakorisággal teszek ki az Instagramra, illetve néha a Facebookra. Fotózni tájképeket szoktam leginkább, de erre időhiány miatt csak a vakáció idején tudok hangsúlyt fektetni.
– Milyen volt az idei nyarad?
– Nagyon szuper volt. Rengeteg időt töltöttem a szeretett családommal és a kedves barátaimmal.
– Milyen gondolatokkal, elképzelésekkel kezdted a középiskolát?
– A Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum teológia szakos osztályában tanulok tovább. A választásban Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényének főhőse, Nyilas Misi inspirált. Ő mondta, hogy az emberiség tanítója, vagyis költő akar lenni, és arra szeretné az embereket tanítani, hogy legyenek jók mindhalálig. A szívem mélyén én is ezt szeretném, és bízom benne, hogy az itt szerzett tudás által sikerülni fog. Ami a diákélettel kapcsolatos elképzeléseimet illeti, biztos, hogy a középiskola nagy változás lesz az életemben. Teljesen új közeg, új emberek, új tananyag vár rám. Szeretnék sokat tanulni és jó kapcsolatokat kialakítani. Bízom benne, hogy a járvány nem fog meggátolni abban, hogy járhassunk iskolába. Egy négysoros gondolatom szeretném ehhez hozzáfűzni: ,,Az életünk csupa változás,/ Egy hirtelen érkező állomás,/ Mely olyan mint egy ajándék,/ Melynél szebbet nem is adhatnék.” Bízom benne, hogy a középiskolai évek ajándékként fognak az életem részévé válni.
– Hogyan látod a távolabbi jövőt?
– A szakmaválasztás terén még nincs konkrét elképzelésem. Nagyon vonz minden, ami az írással kapcsolatos, az irodalom, a költészet és az újságírás. Valószínűleg ezeken a területeken szeretnék majd mozogni, illetve szeretném népszerűsíteni a Blanka’s poetica oldalaim. Nagy álmom, hogy saját verseskötetem jelenjen meg, gyönyörű illusztrációkkal.
Csend van.
Belélegzem a csendet
és az illatát.
Érzem, ahogy lágyan átölel.
Eggyé válunk,
én és a csend.
Én vagyok a csend,
a csend pedig én.
Mosolyogva szívlelem
a pillanat varázsát.
Átélem létem csendjét.
A csend játszik a szívemben,
mint a világgal ismerkedő gyermek.
A zizzenő falevél jelzi
a csend közeledtét.
Lelkem csendje botorkál
a hajnal karcsú derekán.