A napokban a szélsőjobboldali pártok a nagyáruházláncok bojkottálására szólították fel az embereket. A tiltakozásra buzdítók szerint az egyre mélyülő infláció miatt a nagyáruházak az év elején jelentősen megdrágítják elsősorban a mezőgazdasági élelmiszeripari cikkeket, és olyan feltételeket szabnak, amelyekkel gyakorlatilag ellehetetlenítik, hogy a hazai termékek a polcaikra kerüljenek. A jobboldali szuverenista politikusok nem rejtették véka alá, hogy elsősorban a multinacionális áruházláncok ellen tiltakoznak, amelyek szerintük „óriási profitra tettek szert külföldi termékek előnyös forgalmazásából”, és kiszorítják a hazai mezőgazdasági termesztőket és élelmiszeripari feldolgozókat az áruházakból. Amint írtunk róla, hétfőn Bukarestben a kormánypalota előtti tüntetés botrányba fulladt, a jelenlevők összetűzésbe keveredtek a csendőrökkel, ledöntötték a kordont, ezért könnygázt vetettek be ellenük. Florin Barbu mezőgazdasági miniszter, a tiltakozásra reagálva, elmondta, a piackutatások és a Versenytanács adatai is alátámasztják, hogy a kiskereskedelmi láncok 70 százalékban romániai termékeket forgalmaznak, mi több, a hétfői bojkott okán a szupermarketeket a szokásosnál 10-20 százalékkal többen keresték fel. A helyzet politikai felhangjain túl EU-tagként Románia nem sértheti meg az Európai Bizottság kereskedelmi irányelveit, nem vethet ki védővámot a behozott termékekre. Az EU-tagság olyan agrártámogatásokat is jelentett a gazdáknak, amelyek nélkül nem igazán tudnának megélni. A szaktárca elérte, hogy 2023-tól 17 alapélelmiszerre – egyfajta szociális intézkedésként – ársapkát alkalmaznak. Az is tény, hogy az EU-hoz nálunk korábban csatlakozott országokban a földalapú és más mezőgazdasági támogatások nagyobbak, mint amit a hazai gazdák kapnak. Ennek megvan a gazdaságpolitikai indoklása. Azonban az is tény, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben, a trendeket követve, az EU 2027-től kezdődő közös agrárpolitikai ciklusában megszüntethetik a támogatásokat. Ezért kell a gazdáknak a jelenlegi ciklusban úgy talpra állni, átalakítani a gazdaságokat, hogy azok minél előbb versenyképesek legyenek. Ami nagyjából azt jelenti, hogy a behozott árunál olcsóbb és jobb terméket kell előállítaniuk és forgalmazniuk. Mert aki jelenleg is eléri a színvonalat, az előtt nyitva állnak a szupermarketek kapui. Az egyik Marosvásárhelyen is szupermarketet működtető áruházlánc helyi igazgatója egy rendezvényen elmondta, azok a gazdák, akik rajtuk keresztül szeretnék értékesíteni termékeiket, a honlapjukon egy formanyomtatványt kell kitöltsenek. Az áruház szakértői egy hónapon belül a helyszínen ellenőrzik a terméket, a gazdát, és döntenek arról, hogy bekerülhet-e az áru az egység hálózatába. Fontos a minőség és a mennyiség folyamatos biztosítása, hiszen, ha már a polcukra tettek valamilyen terméket, kötelesek lehetővé tenni, hogy a vevő, ha keresi az adott árut, ugyanott megtalálja. Továbbá a követhetőséggel biztosítják a termék eredetét is. Ezek ma már alapkövetelmények, elsősorban a fogyasztót szem előtt tartva. Vitatott, hogy mennyi „polcdíjat” számolnak fel, és miért. Erre a válasz roppant egyszerű a kereskedő szempontjából: ha egy termék több ideig foglalja el a polcot, akkor nincs forgalom, amennyiben jó a minősége, akkor megvásárolják, újabbakat, másakat tehetnek a helyébe, így ezzel is a minőséget ösztönzik. Az sem kétséges, hogy ma Romániában meg lehet élni mezőgazdálkodásból. Ehhez tudásalapú gazdálkodást kell folytatni, ami elengedhetetlenül társul a technológia folyamatos fejlesztésével. Mert csak így lehet elérni, hogy a nagyobb gazdaságokban előállított mezőgazdasági élelmiszeripari termékek megfelelő minőségben és mennyiségben a polcokra kerüljenek. De nem kell mindenkinek ezt a célt kitűznie. A rövid élelmiszerláncokon keresztül is lehet értékesíteni a termékeket, sőt a napipiacok, az online marketingrendszerek, a vendéglátóipar (HORECA) is átveszi a termést, terméket. Csak legyen mit. A kereskedelmi mérleg igazolja, hogy jelentős mennyiségű mezőgazdasági élelmiszeripari terméket importálunk. (Lásd a sertéshúst.) A lehetőség adott a fejlesztésre is, hiszen vannak pályázatok, támogatások, amelyekből jócskán lehet beruházni, ha a gazdának van mersze. „Amilyen az ember, olyan a munkája” – mondták eleink. Van, aki dolgozni szeret, mások tüntetni, bojkottálni. Tegyük hozzá: „ami szép és hasznos, azt munkával adják”. Legyen a miénk a szép és a hasznos.
