Bizonytalanságban a civil szociális szolgáltatók

Finanszírozás sok-sok kérdőjellel

Az év eleje mindig nehéz időszak a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szférának, így a Románia legnagyobb civil szociális szolgáltatójának számító Gyulafehérvári Caritas számára is, ugyanis állami költségvetés hiányában a szervezet csak remélni tudja, hogy megkapja azt az állami támogatást, ami lehetővé teszi, hogy munkatársai az idén is ellássák a rászoruló gyerekeket, fogyatékkal élőket, időseket, betegeket. A finanszírozási hiányosságokról, méltánytalanságokról, valamint az idei tervekről is beszélgettünk Ludescher Lászlóval, a Gyulafehérvári Caritas ágazati igazgatójával. 

– Az évek során a Gyulafehérvári Caritasnak sikerült kiépítenie egy jól működő hálózatot, amely emberek ezreinek a mindennapjait könnyíti meg. A kisbabák korai fejlesztésétől a hátrányos helyzetű gyerekeken át a fiatalokig és a fogyatékkal élőkig, valamint az idős, beteg személyekig minden korosztály számára kínáltok szolgáltatásokat. Magyarán, az államra háruló feladatokat végzitek el. Milyen mértékben száll be az állam az ezekkel járó költségek fedezésébe? 

– A Gyulafehérvári Caritas közfeladatot ellátó intézményként tekint magára, azokat a szolgáltatásokat végezzük, azon célcsoportokat látjuk el, amelyekről az államnak kötelessége lenne gondoskodni, ezért úgy gondoljuk, hogy ezen szolgáltatásokkal járó költségeket minél nagyobb arányban közpénzből kellene biztosítani. Az ideális az lenne, hogy ugyanaz járjon nekünk, civileknek is, mint az állami szociális szolgáltatóknak, amelyek százszázalékos finanszírozásban részesülnek, hiszen ugyanazoknak a feltételeknek kell megfelelnünk, ugyanolyan standardok szerint dolgozunk, ugyanazok az elvárások felénk is. Azonban sajnos a valóság az, hogy a civil szolgáltatókat nem ugyanazok a finanszírozási lehetőségek illetik meg, mint az állami intézményeket. 

Ma már ott tartunk, hogy 66-70 százalékban közpénzekből működtetjük a szolgáltatásainkat, ebben benne van az államtól érkező szubvenció, valamint az önkormányzatokkal kötött szerződések alapján juttatott támogatások, legyen az megyei vagy helyi önkormányzat. Ugyanakkor ide tartoznak a közpénzből biztosított pályázati források is. Viszony a hiányzó részt nekünk kell előteremteni, külföldi pályázatok révén, bizonyos szolgáltatások esetében az ellátottak hozzájárulásából; minden szolgáltatás esetében más és más a finanszírozási struktúra. Például egy idősotthon esetében – mint a búzásbesenyői – a szolgáltatások mintegy nyolcvan százalékát fedezi az ellátottak hozzájárulása, a fennmaradó részt biztosítjuk az állami szubvencióból, illetve az önkormányzat hozzájárulásából. A kisgyerekes családokat kiszolgáló Cseperedő program esetében mintegy kilencven százalékban a családok hozzájárulásából fedezzük a költségeket, de vannak szolgáltatások, például a marosvásárhelyi Teréz Anya Központban, amelynek a működését nagyobb arányban a helyi önkormányzat támogatja. Az otthoni idősgondozás esetében az egészségbiztosító pénztárral kötött szerződés alapján jutunk hozzá a finanszírozás nagy részéhez. A Szent Ágnes rehabilitációs központunkba járó, fogyatékkal élő gyerekeket célzó fejlesztő szolgáltatások esetében a költségek nagy része a családokra hárul, azonban vannak, akik nem tudják kifizetni a hozzájárulást, nekik próbálunk segíteni ebben, cégek támogatásából, illetve adományok révén pótolni a hiányzó összegeket. Nemrég a kollégáink nagyszabású adománygyűjtő akciót szerveztek ezen családok felkarolására, a Gördíts félre egy követ, támogass egy fejlesztő terápiát! című kampányt, amelynek eredményeképpen több mint 17 ezer lejt sikerült összegyűjteni. 

– Finanszírozás szempontjából milyennek ígérkezik az idei év?

– Kaotikusnak. Még nincs állami költségvetés, egyelőre csak a januárra járó állami szubvenció mértékét ismerjük, és úgy tűnik, februárra is ugyanazt az összeget kapjuk. Amíg lesz állami költségvetés, addig a 2024-es évre szóló összpályázati összeg 1/12-ét osztják szét, de mivel egyre nagyobb a civil szervezetek részéről az igény, újabb és újabb szolgáltatások jönnek létre, a rendelkezésre álló keret nem elegendő mindenre. Aggodalommal várjuk a híreket, valószínűleg márciusban látjuk majd tisztán, hogy mennyi finanszírozást kapunk az idei évre. A Gyulafehérvári Caritas szociális ágazata harminc szociális egységre, intézményre adott le pályázatot, ebből hármat elutasítottak, 12 kapta meg teljes mértékben az igényelt finanszírozást, és 15 egység esetében csak a kért összeg 76 százalékát kapjuk meg januárra és februárra. Reménykedünk, hogy márciustól kedvezőbb finanszírozást biztosítanak, addig pedig, azon egységek esetében, amelyek csak részfinanszírozást kaptak, a tartalékainkból próbáljuk pótolni a hiányzó összegeket. A három közösségi szolgáltatás, amely egyáltalán nem kapott finanszírozást, az Udvarhely és környékebeli idősellátás, Gyergyó régióban az idősellátás, illetve Kézdivásárhelyen és környékén a gyermek- és idősellátás. Nem minőségi probléma merült fel a szóban forgó szolgáltatások esetében, elérték a megfelelő pontszámot, egyszerűen csak elfogyott a pénz. Magyarán: járni jár, de nem jut. Ezek a hónapok tehát arról szólnak, hogy várjuk, mikor tudunk majd valami biztosat, hogy tudjunk tervezni. A szolgáltatásokat pedig ez idő alatt is biztosítani kell, nem mondhatjuk az ellátottaknak, hogy nincs költségvetés és leállunk. 

– Maros megyei szolgáltatások is vannak azok között, amelyeknek egyelőre csak részfinanszírozás jut? 

– Igen, Maros megyében néhány programunkra csak 76 százalékát kaptuk meg az igényelt támogatásnak. Tudni kell, hogy egy gyermekközpontban egy gyerek havi ellátására legtöbb 600 lejt lehet lehívni, ami leosztva napi 30 lejt jelent, tehát  egyértelmű, hogy ennyiből nem lehet működtetni a szolgáltatást. Ez a valós költségeknek alig harminc százalékát teszi ki. Ráadásul ennek is csupán a 76 százalékát kapjuk meg, tehát a 600 helyett mindössze 450 lejt, miközben a költségek 1500 lejre is rúghatnak, az állami standard pedig közel kétezer lej.

Ezzel szemben az önkormányzatok által működtetett nappali foglalkoztatók, amelyek ugyanazon szolgáltatásokat nyújtják, megkapják a kétezer lejt. Ugyanazok a minőségi elvárások, akár civil szervezet, akár önkormányzat, akár az állam biztosítja a szolgáltatást, a civileknek járó finanszírozás mégis töredéke annak, ami az állami intézményeknek jár ugyanazért a szolgáltatásért. 

Maros megyében megkapta az állami szubvenciót az otthoni idősgondozás, teljes finanszírozást kapott a búzásbesenyői idősotthon, a marosszentgyörgyi és erdőszentgyörgyi gyerekfoglalkoztatók, de a kövesdi gyerekközpontunk már nem. A megnyugtató a nyugtalanságban, hogy minden évünk így indul, végül mindig átlendülünk a nehézségeken, azonban a kollégáinkra nézve ez a helyzet bizonytalanságot jelent, emiatt akadnak, akik inkább az állami szektor felé veszik az irányt. 

– Hogyan értékelnéd a Caritas szemszögéből a múlt évet?

– A 2024-es év Maros megyében a stabilitás éve volt, sikerült továbbvinni a korábban elindított szolgáltatásokat, minden téren történtek előrelépések, apróbb fejlesztések. Új szolgáltatás nem indult, ellenben már azt megvalósításnak tartom, hogy ebben az ingoványos helyzetben a meglévőket sikeresen fenn tudtuk tartani. A 2023-ban a bukaresti és bárdosi idősotthonok kapcsán kirobbant botrány után rengeteg ellenőrzéssel kellett szembenézni, egyik hatóság a másiknak adta a kilincset, de minden esetben megfeleltünk az előírásoknak. A Gyulafehérvári Caritas jelenleg Románia legnagyobb civil szociális szolgáltatója, hat megyében van jelen mintegy 650 munkatárssal. Összességében Erdélyben a Caritas 123 önkormányzat területén van jelen, Hargita megyében például a települések 85-90 százalékát a Caritas lefedi a különféle szolgáltatásaival. Maros megyében több mint húsz önkormányzattal működünk együtt.

– Idén kettős jubileumot ünnepel a szervezet, 35 éves lesz a Gyulafehérvári Caritas, és 20. évfordulóját ünnepli a marosvásárhelyi Cseperedő központ, amelynek a programjain az évek során családok ezrei vettek részt. A meglévő, jól bevált programok, szolgáltatások mellett terveztek-e nagyobb szabású, új projekteket? 

– Az idei év egyik nagy projektje lesz a nappali foglalkoztató központ megépítése Csejden, aminek júniusban fogunk neki. Marosszentgyörgy községben teljes gőzzel működik a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatását célzó programunk, ebbe évente több mint száz gyerek kapcsolódik be, napi rendszerességgel hatvan-hetven gyerekkel foglalkoznak a Caritas munkatársai Marosszentgyörgyön és Csejden. Csejd zsáktelepülés, nagy a szegénység, a felzárkóztató programjaink, amelyeket évek óta működtetünk, a helyi művelődési házban, eléggé kedvezőtlen körülmények között zajlanak. Tavaly vásároltunk egy telket Csejden, elindult a tervezési folyamat, megkaptuk az építkezési engedélyt, júniusban pedig érkezik Ausztriából, Linzből egy iskola negyven diákja, tanáraikkal, akik előregyártott épületelemeket hoznak, és ezekből állítják majd fel a központot, utána a tetőzet elkészítése, az épület burkolása, berendezése a mi feladatunk lesz. Elkezdődött az adománygyűjtés Ausztriában, ugyanakkor pályázatok révén mi is próbálunk finanszírozást szerezni rá. Egy 150 négyzetméteres központ lesz, ahol majd jó körülmények között tarthatjuk meg a gyerekeknek a délutáni foglalkozásokat.