Átmeneti hullámvölgyben?

Százötven éves az erdélyi magyar orvos- és gyógyszerészképzés

Az évek során megszokottá vált, hogy a magyar tudomány napját Erdélyben érdekes, tanulságos előadásokkal köszönti az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya. November 4-én a 150 éves múltra visszatekintő, korszerű erdélyi magyar egyetemi orvos- és gyógyszerészképzés történetének áttekintéséről szólt az emlékülés. 

A Kultúrpalota kistermében tartott rendezvényen a 150 évvel ezelőtt megalapított Ferenc József Tudományegyetem, valamint utódja, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet létrehozásáról és helyzetének alakulásáról hangzottak el előadások, folyt beszélgetés. A közönség soraiban a meghívott vendégek mellett aktív és nyugalmazott egyetemi oktatók, orvosok, gyógyszerészek voltak jelen, a diákságot számukhoz mérten kevesen képviselték. 

Holott tanulságos annak a hosszan tartó és küzdelmes időszaknak, azoknak az erőfeszítéseknek, előkészítő munkának a megismerése, aminek köszönhetően 1872-ben Kolozsváron megalakult a Ferenc József Tudományegyetem, ahol elkezdődhetett a régen tervezett magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés. Története nem volt viszontagságoktól mentes, ha Kolozsvárról való kiszorítására, Szegedre való menekülésére, majd alapítási helyére való visszaköltözésére és végül városunkban való megállapodására gondolunk, ahol orvosi és később gyógyszerészeti intézetként folytatta tevékenységét. Ezért ünnepeljük a kolozsvári egyetem alapítását Marosvásárhelyen – fogalmazott dr. Szilágyi Tibor professzor, a szakosztály vezetője. S hogy miért csak a magyar tagozat vállalja fel a múltat, holott Kolozsváron méltósággal ünnepelték meg az alapítás kerek évfordulóját? Nos, Szilágyi professzor szerint a 2018-ban létrejött mai marosvásárhelyi „megaegyetem” jelenlegi többségi vezetése számára saját magával kezdődik az időszámítás, „1945 csak egy szám, mint a 10.000 hallgató, ami csak külsőségekben fontos…, de az évszám mögött rejlő tartalmat, a magyar gyökereket igyekeznek gondosan eltakarni”.

Miközben megalakulását követően a város életét is átformáló Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet manapság „elhanyagolható ponttá zsugorodik”, érdemes számba venni a gyökereket, amiből a megpróbáltatás éveiben is táplálkozni lehet. Ugyanakkor választ kell keresni arra is, hogy „a magyar nyelvű oktatás mostani súlyos elsorvasztása egy visszafordíthatatlan folyamat része, vagy a nagy történelmi hullámzások pillanatnyi állapota” – hangzott el a nyitóbeszédben. 

Abból kiindulva, hogy „az erdélyi magyar orvos- és gyógyszerészképzés csak egy átmeneti hullámvölgyben van”, érdemes az elmúlt 150 év tanulságaira, a sorozatos újrakezdési lehetőségekre fordítani a figyelmet, annak ellenére, hogy a 2011-es oktatási törvény kedvező előírásainak nem sikerült érvényt szerezni Marosvásárhelyen – tette hozzá Szilágyi Tibor professzor. 

Az előadásokat hallgatva érdekes volt dr. Gaal György irodalomtörténésszel a Ferenc József Tudományegyetem régi és újabb épületei között barangolni, dr. Péter H. Mária gyógyszerésztörténésszel az erdélyi magyar gyógyszerészképzés gyökereit számba venni, Spielmann Mihály történésztől a marosvásárhelyi orvosi kar kezdeti időszakának tanulságait hallgatni, majd dr. Ferencz László belgyógyász professzor és dr. Nagy Attila orvos-költő beszélgetése során két különböző nemzedék emlékeit meghallgatni az orvosképzésről, a hivatásként végzett gyógyító munkáról. 

Kellemes, pihentető megszusszanást jelentett az előadások között Csiha Nagy Emese hárfajátéka. 

Az adatokban bővelkedő esemény részleteire visszatérünk.